8. fejezet - Hamis vádak!

Sziasztok!

Hoztam mára még egy részt nektek!
Jó olvasást!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A hete csak mentek és az események egyre csak folytak körülöttem. Lassan a gyakornoki időszakomnak vége, pontosabban pénteken lesz három hónapja, hogy elkezdtem dolgozni a Modánál. Grace a minap említette, hogy pénteken lesz egy hivatalos esemény, ahol bejelentik az új modelleket.

Mindenki részt vesz rajta és partnerrel kell érkezni. Hatalmas esemény szokott lenni minden évben. 

Nagyon izgultam. De nem ez volt az egyetlen dolog, ami miatt aggódhattam.

Ott volt Harry, aki napról-napra távolság tartóbb. Csak akkor szól hozzám, ha nagyon muszáj és akkor is kimért és érzelem mentes a hangja. Örültem neki, hogy nem érdeklődik irántam. Nem akartam bonyodalmat Liam és köztem, hiszen felettébb jól megvoltunk. Egy hónappal ezelőtt mutattam be anyunak.

***

- Nic, gyere hozd a csomagod, itt a taxi. - kiabált de a hálóba Liam.

- Megyek már. - siettem ki a bőröndömmel a szobából és már az ajtóban álltunk Liammel, amíg én bezártam a lakásomat.

A taxi hamar a repülőtérre ért és én csak akkor eszméltem fel, amikor a jegyeket nyújtottuk át a hölgynek, aki ellenőrizte azokat.

Mikor már a repülőn ültünk és megkezdtük a felszállást Liam idegesen fordult felém.

- Anyukád szerinted, hogy fog reagálni, ha meglát? - kérdezte aggodalmas arc kifejezéssel.

- Ne aggódj, imádni fog téged. Régen is téged kedvelt a legjobban. - mondtam mosolyogva és reméltem, hogy megnyugtatják a szavaim.

- Nem is tudtam, hogy kedvelt engem. - nevetett Liam és láttam rajta, hogy már is jobban érzi magát.

- Dehogy is nem kedvelt téged. - nyugtattam meg még jobban. - Néha érdeklődött is felőled, hogy nem tudom, hogy mi van veled mostanában.

- De nem tudtad. - mondta kissé szomorú hangon.

- Nem. - helyeseltem.

A repülőút maradék részében beszélgettünk még a Modánál töltött utolsó hónapról. Liam nagyon drukkolt nekem, hogy szerződtessenek le. Majd azon kaptam magam, hogy a légiutas kísérő arra kér mindenkit, hogy kapcsoljuk be az övünket a leszállás miatt.

Nemsokkal később már a házunk felhajtóján álltunk.

- Gyere mennyünk be. - fogtam meg Liam kezét és a bejárati ajtó felé húztam őt.

- Mennyünk. - mondta idegesen.

- Nyugi, imádni fog. - mondtam neki és egy apró csókot leheltem az ajkaira.

Mikor benyitottam anya már az ajtóban állt. Mikor meglátta mellettem Liamet láttam az arcán a döbbenetet. Majd egy széles mosolyra húzódott a szája.

- Liam. Jaj de örülök nektek. - mondta, majd megölelte Liamet.

- Én is örülök, hogy újra láthatom. - mosolyodott el Liam.

- Gyertek beljebb. - mondta anyám, majd bementünk a nappaliba.

- És hogy találkoztatok? - kérdezte anyu.

- Hát anyu az vicces történet. - kezdtem bele, majd az egészet pontosan elmeséltem neki.

- Ez tényleg vicces, de nagyon örülök, hogy egymásra találtatok. Régen is nagyon kedveltelek Liam. - mondta anyu, mire Liam füli pirult. Annyira édes volt és szinte látni lehetett rajta a megkönnyebbülést.

- Ennek nagyon örülök.

Az anyuval való találkozó nagyon jól sikerült. A Modának nagyon örült és drukkol nekem, hogy felvegyenek. Liamet egyszerűen imádta. Mikor anyunál végeztünk, Liam szüleihez mentünk. Ők is épp annyira meglepődtek kettőnkön, mint anyu. Szinte a nyakamba ugrottak, amikor megláttak. Olyan kedvesek voltak. Régen is nagyon kedveltem őket, de ha lehet most még jobban megszerettem őket.

Mikor haza értünk Liamhez mentünk, mert az ő lakása közelebb volt a reptérhez.

***

Így telt a családi hétvége. Nagyon jól éreztük magunkat. Harry néha csak bekúszott a gondolataimba. Nem akartam, de néha egyszerűen csak azon kaptam magam, hogy rajta jár az eszem. Nem tudtam miért, de nagyon idegesített, hogy ilyen velem. Egyre dühösebb voltam rá a viselkedése miatt. Én is ugyan úgy viselkedtem vele. Egyre ellenszenvesebb lett, de még így is vonzódtam hozzá. Nem tudtam ellene mit tenni.

Gondolataimból Harry hangja zökkentett ki.

- Nicole szeretném, ha jönnél és kiválasztanánk a gálára a ruhádat. - mondta Harry nekem és már indult is az öltözők felé.

- Rendben. - válaszoltam neki, majd utána indultam.

- Jó reggelt Emma. - köszönt Harry Emmának.

- Jó reggelt. - köszönt vissza, majd rám nézett. - Szia Nicole, gyere nézd meg miket választottam neked.

- Szia Emma. - köszöntem míg egy ruha állványhoz sétáltam.

- Ezekre gondoltam. Mindet felpróbálod és a legjobbat kiválasztjuk. - mutatott Emma a ruhákra, amik egytől egyik csodálatosak voltak.

Négy ruhát próbáltatott fel velem Emma, mikor az elsőben kiléptem láttam, hogy Harry nincs már a teremben. Örültem neki, ugyanis semmi kedvem nem volt a közelében lenni. Az első ruha gyönyörű volt, de valahogy nem volt az igazi. Fekete hosszú fazonú ruha volt. Ezt egyből elvetettük.

A második egy királykék koktél ruha ez már jobb volt, de ez sem nyerte el teljes mértékben egyikünk tetszését sem. A harmadikban, amikor kiléptem Emma szája tátva maradt. Ez egy élénk zöld hosszú estélyi volt, aminek a fazonja fél ujjas kialakítású volt. Hosszú ujja csipkéből volt hozzá varrva. Egyik oldalán a combomig fel van sliccelve. Egyszerűen imádom.

- Ez a te ruhád. - mondta Emma néhány perccel később.

- Igen. Egyszerűen imádom. - mondtam neki mosolyogva.

***

Harry

Mikor láttam a ruhákat egyszerűen nem bírtam bent maradni és Nicolet nézni. Inkább elmentem onnan. Tudom, ha bent maradtam volna, nem tudtam volna levenni a szemem róla. Nem akartam így érezni iránta, de egyszerűen képtelen voltam kiverni őt a fejemből. Az sem segített túlzottan, hogy minden nap vele kellett dolgoznom és látnom kellett őt néha fehérneműben. A látvány egyszerűen megbabonázott. Rég láttam ennyire tökéletes testet. Szakmai szemmel próbáltam őt nézni, de egyre nehezebb volt. Csak a munkára próbáltam koncentrálni, de ha a közelemben volt nem tudtam éppen ésszerűen gondolkozni. Tudom, hogy nem lesz közöttünk semmi. Azóta, hogy a fejemhez vágta, csak egyéjszakás kalandot kerestem nem is beszéltem vele a munkán kívül. Nem is akartam. Elég, hogy ennyire össze zavar. Nem akarok bele bonyolódni. Vagy már túl késő?!

***

Nicole

Mikor készen voltam Harryvel találtam magam szembe a folyosón.

- Készen vagytok? - kérdezte.

- Igen. Miért mentél ki? - kérdeztem meg magam is meglepődve a tettemen. Harryt is váratlanul érhette a kérdés, mert felhúzott szemöldökkel meredt rám.

- Öhm.. volt egy elintézni valóm és gondoltam boldogultok ezzel nélkülem is. - mondta, majd mielőtt válaszolhattam volna megköszörülte a torkát és sarkon fordult, ezzel magamra hagyva a gondolataimmal.

- Na ez nagyon fura volt. - gondoltam magamban.

Nem gondolkodtam Harry előbbi tettén sokáig, mert az egyik fotózásra kellett mennem segíteni a modellnek. Persze Ashley volt a modell ki más. Mikor meglátott undorral tekintett rám.

- Te mit keresel itt? -nézett rám szúrós tekintettel.

- Elhiheted én se lennék itt önszántamból. - válaszoltam neki.

- Ne beszélj velem ilyen hangon te senki. - csattant fel Ashley, amivel sikerült elérni-e, hogy meglepődjek.

- Ashley. - hangzott egy ideges hang a hátam mögül, ami felettébb ismerősen csengett.

- Ha még egyszer meghallom, hogy így beszélsz bármelyik munkatársaddal repülsz. - csattant fel Harry, amitől az én és Ashley szája is tátva maradt.

Ashley nem szólt egy szót sem, csak megsértődve elviharzott.

- Köszi, de megtudom magamat védeni. - mondtam Harrynek.

- Tudom, de valakinek már helyre kellett tenni. - mondta felettébb kedves hangnemben, amivel teljesen meglepett.

- Túlságosan elvan szállva magától. - mondtam Harrynek és még mindig az előbbi kijelentése miatt voltam elképedve.

- Igen. Modell betegség. Remélem téged nem rontanak el. - mondta harry, amitől ha lehet még jobban leesett az állam.

- Én is. - mondtam egyetértően.

- Sose változz meg. - mondta nekem miközben félre söpört az arcomból egy tincset. Az érintése magával ragadott. Mire magamhoz tértem a döbbenetből Harry már sarkon is fordult és elhagyta a szobát.

- Mi a fene volt ez? - kérdeztem magamtól.

Teljesen le voltam döbbenve. Most tényleg kedves volt velem és az az érintés. Mintha megrázott volna, amikor hozzám ért. Végig simítottam azt a területet, ahol Ő ért hozzám és megborzongtam az érintése nyomán.

Mikor kifele mentem Ashleyvel találtam szemben magam.

- Csak így tovább, ha lefekszel vele biztosan felvesznek. - köpte oda nekem, amikor elhaladtam mellette.

- Hogy mit mondtál? - kérdeztem magamból kikelve.

- Jól hallottad. - mondta gúnnyal a hangjában.

- Szerintem össze keversz magaddal. - csattantam fel.

A következő pillanatban lendült a keze, de a pofon nem érte el az arcomat. Amikor kinyitottam a szemem David állt mellettem és Ashley lendülni készülő kezét szorongatta.

- Ashley, most azonnal hagyd el az épületet. Ennek még súlyos következményei lesznek. - mondta David. Remek, ha nem utált eddig most már biztosan fog.

- Nekem? Inkább neki mond, aki mindenkivel kefél, hogy elérje a céljait. - köpte nekem, majd elrohant.

- Mi volt ez az egész? - jött oda Harry is.

- Semmi. - mondtam, majd elakartam indulni, de megfogta a kezem és nem engedett.

- David? - nézett Davidre válaszra várva.

- Akkor értem ide, amikor Ashley épp megpofozni készülte. - kezdte el mesélni a történteket. - Aztán kikelt magából és Nicole-ra sok hülyeséget mondott.

- Miféle hülyeséget? - kérdezte Harry miközben még mindig a kezemet fogta.

- Nem fontos. - próbáltam menteni a menthetőt.

- Nicole ez igen is az. Nem vádolhat téged ilyesmivel. - mondta David és tudtam ezt nem úszhatom meg.

- Szóval? - türelmetlenkedett Harry.

- Azt vágta a fejéhez, hogy ő mindenkivel szexuális kapcsolatot létesít annak érdekében, hogy megkapja amit akar. - fejezte be David a mondani valóját.

- Micsoda? - csattant fel Harry.

- Nem fontos. Ne foglalkozzatok vele. - mondta és azt kívántam bárcsak vége lenne már ennek a beszélgetésnek.

- Dehogy nem fontos. Nem beszélhet így veled. - dühöngött Harry, amitől én is és David is döbbenten álltunk előtte. Harry mikor ezt észre vette elengedte a karomat, majd hozzá tette. - Senkivel sem beszélhet így. Ashley ezzel messzire ment.

- Mit fogsz vele csinálni? - kérdeztem, bár a válaszra egyáltalán nem voltam kíváncsi.

- Kirúgom.

***

Harry

Mikor meghallottam mit mondott az a nő Nicole-ra egyszerűen elragadott a hév. Hogy gondolhatja, hogy ő bármiféle testi kapcsolattól várna előmenetelt a karrierjében. Az ideg teljesen elvakított, csak akkor tértem magamhoz amikor két döbbent szem párral találtam szembe magamat. Gyorsan kivágtam magam valamivel, majd gyorsan ott hagytam őket. A dühöm egyszerűen nem akart szűnni. Egyből az igazgatónőhöz mentem, ki egyetértett velem Ashley kirúgásával. Másnap reggelre hívatta be, hogy elmondjuk neki a tettei következményét. Ashley mikor megtudta, hogy nem foglalkoztatjuk őt tovább. Őrjöngött. Nicolet hibáztatta és ami a száján kicsúszott sokként ért.

- Láttam, amit Harry az arcát simogatja. Biztos lefeküdt vele. - mondta Ashley.

- Ashley ennél nagyobb hülyeséget nem mondhattál volna. - csattant fel az igazgatónő. - Most azonnal szedd össze a cuccaidat és takarodj innen.

Majd kirohant a szobából. Áldottam az eget, hogy ma Nicole nincs bent, mert ha össze futottak volna biztosra veszem, hogy neki megy.

- Harry igaz, amit Ashley mondott? - kérdezte meg az igazgatónő.

- Nem. Semmi közünk egymáshoz. - mondtam kimérten. - Amit látott egy ártatlan gesztus volt. Ashley már akkor is nagyon kegyetlen volt vele és én csak nyugtatni akartam.

- Rendben hiszek neked. Régóta ismerlek és tudom, hogy sosem tennél ilyesmit. - mondta az igazgatónő, majd távoztam az irodájából.

***

Nicole

Ma szabadnapom volt, aminek nagyon örültem, mert semmi kedvem nem volt Ashleyt látni. Harryhez sem volt túlzottan kedvem. A tegnapi nap óta nem tudtam kiverni a fejemből őt és az érintését. Tudom, hogy nem szabadna rá gondolnom hiszen van barátom, akit nagyon szeretek és egyre komolyabb is a dolog kettőnk között. De sajnos a szívem ezerrel szárnyal és nem tudom leszállásra kényszeríteni, már rég nem.

A telefonom csörgése zavart meg. Mikor megtaláltam a táskám mélyén azt hittem rosszul látok. Harry nevét írta ki a kijelző.

- Szia. Minden rendben? - kérdeztem amikor felvettem.

- Szia. Nem éppen. - válaszolta.

- Mi a baj? Bemenjek? - kérdeztem, bár semmi kedvem nem volt.

- Nem kell, ne fáradj. Csak azért hívlak, hogy elmondjam, Ashleyt elbocsájtottuk. - mondta amitől teljesen ledöbbentem.

- Nem akartam, hogy kirúgd. - mondtam és tényleg így éreztem.

- Nem én rúgtam ki, hanem az igazgatónő. - válaszolta nekem.

- Értem, köszönöm, hogy elmondtad. - válaszoltam és már tettem volna le, mikor megszólalt.

- Nicole? - mondta a nevem.

- Igen? - kérdeztem, mert eléggé furcsa volt a hangja.

- Meglátott minket tegnap. - bökte ki.

- Tudom. - válaszoltam neki.

- Honnan? - értetlen volt a hangja.

- Tegnap a fejemhez vágta, hogy biztos lefekszek veled. - mondtam egyszerűen.

- Ezt mondta az igazgatónőnek is tegnap. - mondta Harry.

- Micsoda? - döbbentem meg.

- Ne aggódj, nem hitt neki. - válaszolta nekem nyugodtan.

- Akkor jó. - mondtam megkönnyebbülve.

- Nicole mi van közöttünk? - kérdezte egyszer csak.

Mi van? kérdeztem magamtól.

Majd Liam hangja zavart meg, amikor belépett a lakásomba.

- Kicsim, megjöttem. - kiabálta a hallból.

- Ne haragudj, de mennem kell. - mondtam, majd amilyen gyorsan csak tudtam letettem.

Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Harry szavai folyton a fülemben csengtek.

"Clary mi van közöttünk?"

***

Harry

Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen kicsúszott a számon a kérdés, ami hetek óta égette a szívemet. De amikor meghallottam a telefonban a férfi hangot egyszerűen hülyének éreztem magam. Van barátja és most tagadhatatlan bizonyítékot kaptam rá.

" Kicsim megjöttem!" A barátja mondata vízhangzott a fülemben.

Ez a csodálatos nő sosem lehet az enyém. El kell felejtenem. De a kérdésemre a választ kiszedem belőle. Tudnom kell, ahhoz, hogy tovább tudjak lépni és elengedjem őt.

***

Nicole

A hét többi napja gyorsan és különösebb események nélkül röpültek el. Sokat dolgoztam esténként, pedig Liammel mentünk vacsorázni. Egyre jobban elvontunk és már alig tudtam volna elképzelni az életemet nélküle.

Harryt feltűnően kerültem. Mikor megláttam a folyosón megfordultam és elmentem az ellenkező irányba. Biztosan hülyének nézett, de a telefon beszélgetésünk óta nem beszéltem vele és nem is akartam. Magam sem tudtom, hogy mit válaszolnék neki. Félek, hogy elmondanám az igazat, ami mindent megváltoztatna.

Pénteken mindenki a gálával volt elfoglalva. Grace még utoljára megkérdezte, hogy kit hozok. Elsőre Liamet mondtam, de sajnos tegnap mondta, hogy nem tud eljönni a cégtől, mert üzleti megbeszélése lesz ma. Így Tia mellett döntöttem. Megmondtam Gracenek Tia teljes nevét és ő felírta a vendég listára, ami a kezében volt. Majd haza küldött, hogy mennyek és készüljek el és este nyolckor vár minket az esemény megnyitóján.

Haza mentem és mire mindennel elkészültem már fél nyolc volt. Gyorsan lementem Tiáért a szalonba és már indultunk is az estre. Tia el volt ájulva tőlem. Meg kell valljam én is magamtól, még sosem volt rajtam ilyen gyönyörű ruha.

Mikor odaértünk egy ajtónálló kérte a nevünket. Mikor megtalálta és kihúzta azokat udvariasan beinvitált minket. Mikor beléptünk a szánk is tátva maradt. Gyönyörű volt a hely.

Tiát bemutattam mindenkinek, kivéve Harrynek, mert őt sehol sem láttam, bár nem is kell neki bemutatni, mivel ismeri ő is.

- És hol van a híres neves Harry? - kérdezte Tia.

- Fogalmam sincs, sehol sem látom. - mondtam Tiának és némi csalódottságot ismertem fel a hangomban.

- Én igen. Fordulj meg. - mondta Tia, amikor értetlenül néztem rá.

Mikor megfordultam ott állt mögöttem, alig pár méterrel és egy gyönyörű nővel az oldalán sétált be a helységbe. A szívem akaratomon kívül is megfájdult a látvány miatt.

Mire észbe kaptam előttem álltak.

- Jó estét Nicole. - köszönt nekem, majd mikor meglátta Tiát folytatta. - Nekem is Tia.

- Jó estét. - köszöntünk Tiával egyszerre.

- Bemutatnám nektek a nővéremet Gemmát. - fordult a nő felé.

Szóval a testvére. Magam sem tudom miért, de megkönnyebbültem.

- Örvendek. - köszönt Harry nővére.

- Mi is örvendünk. - köszöntünk egyszerre, majd bemutatkozás után mind elmentünk és helyet foglaltunk az asztaloknál, ahol a neveink jelezték a helyünket.

- Harry felettébb feltűnően bámul téged. - mondta Tia.

- Dehogy bámul. - mondta Tiának.

- Akkor nézd meg magad. - mondta nekem mire én megfordultam. Akkor találkozott a tekintetünk és fogva tartott engem, amíg az igazgatónő hangja félbe nem szakított.

- Örülök, hogy mindenki itt van. Ez az év is lassan de elszállt felettünk és ismét itt vagyunk, hogy bejelentsük a következő szezon legfrissebben szerződhetett modelljeit. Nem is húznám tovább a szót. - kezdte a beszédét az igazgatónő. Pár nevet felsorolt, akiket nem igazán ismertem. - Végül, de nem utolsó sorban Nicole Montez.

Mikor a nevemet hallottam azt hittem, hogy álmodok.

Csak akkor tértem magamhoz, amikor már az igazgatónő gratulációjának vége volt és vissza fele sétáltam az asztalunk felé.

- Gratulálok. - mondta Tia mosolyogva, majd a nyakamba ugrott.

- Köszi. El sem hiszem. - mondtam neki egy vigyorral az arcomon, amit tudtam, hogy egy jó darabig le sem lehet majd vakarni az arcomról.

A vacsora felettébb finom volt. Mikor végeztünk és a parti is a végéhez közeledett indulás előtt elsiettem a mosdóba.

Mikor készen voltam kifelé menet belerohantam valakibe, pontosabban Harrybe.

- Jaj ne haragudj, nem figyeltem. - néztem fel rá bocsánat kérően.

- Semmi baj, te bármikor fellökhetsz. - mondta egy kaján vigyorral az arcán.

- Nem áll szándékomban. - mosolyogtam el magamat.

- Gratulálok. - mondta egy sejtelmes mosollyal.

- Mi ez az arc kifejezés? - kérdeztem tőle.

-Mire gondolsz? - majd ugyan olyan arcot vágott.

- Erre. - mondtam neki.

- Semmi, csak részben én döntöttem a te sorsodról . -mosolygott rám.

- Tényleg? Köszönöm. - mondtam neki.

- Nem tesz semmit. - mondta majd egyik pillanatról a másikra az arca megváltozott, felettébb komoly lett.

- Nicole tudom, hogy erről nem akarsz beszélni. Feltűnt, hogy kerültél a héten a telefonos beszélgetésünk óta.- mondta, majd nekem a szavam is elakadt.

- Nem kerültelek. - mondtam nagy sokára mikor már megtudtam szólalni.

- Tudom, hogy így van, de semmi baj. Te ne haragudj rám, hogy rád zúdítottam azt a kérdést. Nem állt szándékomban. - mondta nekem és én féltem, hogy itt még nincs vége.

- Semmi baj. - válaszoltam neki.

- De szeretném tudni a válaszodat. - az a "de" azért csak kicsúszott a száján.

- Harry én. - kezdtem bele, de ekkor közelebb lépett felém szinte már hozzám simult.

- Nicole tudom, hogy van barátod, de egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből. Tudnom kell, hogy te mit érzel velem kapcsolatban. - mondta, amivel teljesen ledöbbentett.

- Hazudnék neked, ha azt mondanám, hogy nem érdekelsz, de én szeretem a barátomat és komoly a dolog közöttünk. - mondtam neki az igazat és láttam a szemében a fájdalmat.

- Értem. - mondta, majd mielőtt megfordulhatott volna én elkaptam a kezét.

- Harry, magam sem tudom, hogy miért, de mindig csak te jársz a fejemben. Megijedtem, amikor feltetted azt a kérdést a telefonban, mert magam sem tudtam, hogy mit mondhatnék neked. Kedvellek téged, nagyon is, de a barátom nagyon fontos nekem. Megérted ezt? - néztem rá és a gondolatait próbáltam kitalálni. Majd egyszer csak felém hajolt és megcsókolt. 

Elvesztettem az eszemet.