2015. február 25., szerda

25. fejezet - Múlt és jelen!

Sziasztok!

Meghoztam a részt, jó olvasást hozzá.
Kérnék véleményt, ha nem nagy fáradtság!

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Néha csodálkozom mikor valaki azzal jön nekem, hogy nem tudom mi ütött belém. Nem gondolkoztam. Azt sem tudom mit csináltam. Jönnek a kifogások, csak azért, hogy valamilyen dolgot megússzon az illető. Még ma is élénken él bennem az az este, mikor a menyasszonyomat rajta kaptam a legjobb barátommal. Az ilyesmit nem felejti el az ember egyhamar.

***

Hulla vagyok. Este kilencig még sosem dolgoztam. A Los Angeles-i Modánál nagyon sok a dolgom. Már három éve, hogy minden évben kiválasztanak egy modellt, aki megnyer egy éves munkát Olaszországban, velem. Szerettem ezt csinálni, bár nagyon fárasztó munka. Betanítani valakit úgy, hogy férfi vagy, nem olyan könnyű. Ebben a szakmában a nők érvényesülnek, ők a hajtó rúgók. Néha nevetek a sztereotipiákon, miszerint egy férfi akkor lép a divat világába, ha meleg. Ne erre itt vagyok én, aki teljességgel hetero vagyok a divat szakmában. Bár néha megkapom, hogy biztosan meleg vagyok, de nem nagyon izgat fel a dolog. Haza fele úton a kocsiban csak Ő járt a fejemben. A menyasszonyom Miranda. Egy éve kértem meg a kezét. Még Olaszországban ismerkedtem meg vele az egyik divat bemutatón. Rögtön felfigyeltem rá, hiszen gyönyörű és remek humora van. Kissé elvan szállva magától, mivel nagyon sikeres modell, de ez engem nem zavar. Úgy szeretem, ahogy van. Emlékszem mennyire izgultam, amikor megkértem a kezét. Szicíliába utaztunk, mert nagyon szereti az ottani környezetet. Éjjel a tengerparton szerveztem egy vacsorát, ahol feltettem neki a nagy kérdést és igent mondott. Nagyon boldog voltam, mikor felhúztam a gyűrűt az ujjára. Még mindig nagyon boldog vagyok vele, nála tökéletesebbet nem is kívánhatnék. Fél év és itt az esküvő. Már szinte minden le van foglalva és meg van szervezve. Már a ruhája is megvan, amiből csak azt tudom, hogy rengeteg pénzbe került, de megérte, mert biztosan gyönyörű lesz benne. Látni nem láthattam, hiszen az bal szerencsét hoz. Hagyományok. Miranda sokszor jár ruha próbára, azt akarja, hogy minden tökéletes legyen rajta.

Leparkoltam a házunk előtt és a nagy kapun lépkedek be. Amikor a bejárati ajtóhoz érek, látom, hogy ég a szobánkban a villany. Nyilván fent van még. Gyorsan sietek és kinyitom az ajtót, hogy minnél előbb vele lehessek. Amint beléptem minden, olyan különös volt. Ismerős illat terjengett a lakásban. A konyhába mentem, ahol két pezsgős poharat találtam. Szokatlan volt. Biztosan itt volt az egyik barátnője. Felmegyek a lépcsőm az emeletre, amikor már biztos vagyok benne, hogy valami nem stimmel. A hosszú folyosón megyek végig, amikor ruha darabok jönnek velem szembe, a padlón hevernek. Zokni, blúz, ing, öltöny nadrág, szoknya, melltartó. NEEEEEEE! Ez nem történhet meg velem. Miranda szeret engem, nem csalna meg. Remegve teszem meg a szobánk felé az utolsó lépéseket és szinte hisztérikusan csapom ki az ajtót, amikor tisztán hallom a nyögéseket. A menyasszonyom épp most csal meg, ez már világos volt. De, hogy kivel az még nem. Amint az ajtó nagy erővel csalódott a falnak, mind a ketten hátra fordultak. Miranda lovagló ülésben ült rajta. Mikor felém kapta a tekintetét, azt hittem, hogy menten felrobbanok. Vele néztem farkasszemet. Matt a legjobb barátom feküdt a menyasszonyom alatt. Egy perc alatt omlott bennem minden össze és őrjöngve kezdtem velük kiabálni.
- Matt, takarodj a házamból. - üvöltöttem magamból kikelve, mire láttam, hogy Miranda összerezzen. Nem érdekelt.
- Harry figyelj, megmagyarázom. - állt fel Matt, ekkor már szétváltak.
- Még is mit akarsz ezen megmagyarázni? - mutattam kettejükre. - Nyilvánvaló, hogy most kúrtad meg a menyasszonyomat.
- Drágám, kérlek. - lépett felém Miranda, de mikor feltettem a kezemet, jelezve, hogy nehogy hozzám érjen, megtorpant.
- Nem vagyok egyikőtök kifogásaira sem kíváncsi. Ezt nem lehet máshogy felfogni. Elárultatok mindketten. - akadtam ki és Matt felé vetettem magamat.
- Harry engedd el. - sírta Miranda, amikor a kezem Matt nyaka köré tekeredett. Nem tudtam mi történik, nem én irányítottam.
- Fogd be. - kiabáltam rá, mire elhallgatott.
- Haver, eressz el. - nyögte Matt, mire elengedtem, de csak azért, hogy a hajánál fogva húzzam le a lépcsőn. Út közben összeszedtem valahogy félkézzel a cuccait és kidobtam vele együtt az ajtón.
- Soha többé nem akarlak itt látni. Tudod jól mit jelent nekem, erre ezt teszed velem. Pont te? - egyre jobban ideges vagyok.
- Harry, figyelj nem akartam, egyszerűen csak megtörtént. - mentegetőzött. Leszarom.
- Pont leszarom a szar kifogásaid, baszd meg. - üvöltöttem vele, ahogy csak tudtam.
- Sajnálom. - nyögte.
- Sajnálhatod is. Soha többé ne keress, felejts el egy életre, többé nem vagyunk barátok. - a hangom már lágyabb volt, de még mindig erőteljes, majd amikor befejeztem egyszerűen rácsaptam az ajtót.

Miranda zokogva ült az ágyon és fel sem nézett mikor beléptem a szobába. Kivettem a bőröndömet a szekrényből és elkezdtem a ruháimat pakolni bele.
- Mit művelsz? - jött a halk kérdés.
- Szerinted még is minek tűnik? - kérdeztem ingerülten.
- Miért pakolsz? - jött a visszakérdezés, elegem lett. Megfordultam és idegesen néztem rá.
- Talán azért pakolok, mert a menyasszonyom az imént csalt meg. - fakadtam ki.
- Drágám, kérlek ne haragudj rám. - felállt és felém közeledett.
- Ne hogy ide gyere, mert esküszöm felpofozlak. 
- Harry. - ejtette ki a nevemet elkínzott hangon.
- Nem érdekelsz. Ennek itt vége. Felbontom az eljegyzést és mindent lemondok. A kapcsolatunknak ezennel vége, remélem megérte. - már a sírás szélén álltam, amikor inkább visszafordultam a pakolást folytatni.
- Ne csináld ezt. - éreztem, ahogy a vállamra teszi a kezét.
- Eressz el.
Már teljesen össze pakoltam a cuccaimat, amikor Miranda elém állt az ajtóban.
- Mi van? - néztem rá.
- Ne menny el. - sírta el magát ismételten, semmit sem ér el ezzel.
- Egy hétvégét kapsz, hogy eltakarodj a lakásomból. Amit itt hagysz kidobom, szóval figyelj oda. - toltam arrébb, majd kisétáltam az ajtón, ki az eddigi életemből. A pokolba.

***

A visszaidézett emléktől még mindig megfájdult a szívem, habár már évek teltek el azóta. Miranda azon a hétvégén folyton hívogatott, de nem vettem fel. Mire haza értem elment és nálam hagyta a gyűrűjét, amit az első adandó alkalommal eladtam. Rengeteg pénzbe került. Felesleges pénz kidobás volt. Mikor látta, hogy nem fogadom vissza, könyörtelenül hozzám vágta, hogy Matt-tel rendszeresen keféltek a hátam mögött. Mondanom sem kell, hogy mennyire össze tört a dolog. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem engedek közel magamhoz senkit sem. Mikor az egész életem és a kapcsolatom is tönkrement, tudtam, hogy sosem fogom ezt megtenni mással, nem fogok szétválasztani két embert. Persze, ahogy ma állnak a dolgaim, ez elbukni látszik, hiszen Nicolet nem tudom kiverni a fejemből, ráadásul van barátja. Mind a két fő szabályomat megszegem. De nem tudok mit tenni, egyszerűen megőrülök érte. Alig bírom már türtőztetni magamat a közelében. Hamarosan megfogok őrülni. 

Épp most jöttem el tőle. Ismételten megcsókoltam és ezúttal többet akartam, ha Ő nem állít le engem a végén, akkor biztos, hogy épp megcsalná velem a barátját. Már csak fehérneműben volt, mikor kapcsolt és eltolt magától. Persze már ez is megcsalásnak minősül, hiszen a kezemmel izgattam őt és el is érte a csúcsot, de a szexig nem jutottunk el. Le kell állítanom magamat valahogy. 
A lakásom ajtajában állok, mikor csörög a telefonom és persze megint Miranda az.
- Szia. - vettem fel vonakodva a telefont.
- Szia. Nincs szükséged társaságra? - édelgett a telefonba.
- De, gyere át, most. - válaszoltam, majd letettem a telefont.
Ezt biztosan megfogom bánni, de lekel vezetnem a feszültséget.

***

Nicole

Reggel a nap beszűrődő sugarai ébresztettek fel, ugyan is úgy tűnik, hogy nem húztam el a sötétítőt. Így nem volt mi gátolja a napot, abban a cselekedetében, hogy engem megvakít és idő előtt felébreszt a fényével. Vasárnap lévén nem volt semmi dolgom, így még feküdtem egy darabig az ágyban. Megnéztem a telefonomat, ahol rengeteg nem fogadott volt Liamtől és egy üzenet.

" Clary ne haragudj a múltkori viselkedésem miatt, ne büntess kérlek. Este várlak a Clarksban nyolckor, remélem eljössz. Szeretlek. Liam xx. "

Igazság szerint már nem haragudtam rá és beszélnem is kell vele a munka miatt, így úgy döntöttem, hogy elmegyek, de nem kötöm az orrára a dolgot.
Míg vártam, hogy lefőljön a reggeli ébresztőm, ami kávét takart, elővettem egy serpenyőt. Össze vágtam némi hagymát, sonkát és bele szórtam őket a serpenyőbe. Amíg sercegtek a hozzávalók a serpenyőben, elkészítettem a kávémat és meg is ittam. Amikor késznek nyilvánítottam a sonkát és a hagymát, ráöntöttem három felvert tojást. Mikor késznek nyilvánítottam az egészet, kiszedtem egy tányérra és az asztalra tettem. Majd jó ízűen belapátoltam az egészet. A nap többi részében nem csináltam igazán semmit. Takarítottam egy kicsit és kimostam némi ruhát, majd Tiához mentem, hogy elújságoljam neki a fejleményeket.
- Szia. - léptem be a szalonba.
- Szia. Van valami újság? - kérdezett rá.
- Ami azt illeti akad. - mosolyogtam rá.
- Na mesélj.
- Két hét és megyünk Olaszországba. - közöltem vele egyszerűen.
- Jaj, ez nagyon jó..Várj, csak azt mondtad megyünk? - lepődött meg.
- Igen. Harry elintézte, hogy te legyél a hivatalos fodrászom. - mosolyogtam most már, mint a vadalma.
- Istenem. Ezt meg kell neki köszönöm. - ugrott fel a székéből örömében.
- Ne csak neki köszönd. - vetettem oda sunyin.
- Mi? Kinek a keze van még ebben benne?
- Mario. - csak ennyit mondtam, de ő ennyiből is értette, Marioval még Olaszországban találkozott, aki teljesen oda van Tiáért és feltűnően érdeklődik is iránta. Nagyon örülnék neki, ha összejönne közöttük a dolog.
- Komolyan?
- Teljesen.
- Nem hiszem el, hogy ennyire kedvel. - áradozott, látszott, hogy nagyon tetszik neki a pasi.
- De, pedig hidd el. - kacsintottam rá.
- És Liamnek mondtad már? - kérdezett rá a legrosszabbra.
- Még nem, de este találkozok vele. 
- Hát sok szerencsét. - nevetett fel.
- Hát köszi. - nevettem fel én is, de inkább kínomban.

Nem lesz egy egyszerű menet, az biztos, hogy rázós lesz és nem biztos, hogy épségben fogok kiszállni belőle. De, aki nem kockáztat, az sosem nyerhet, nem igaz? És én határozottan nyerni akarok. Ezért jöttem. Enyém lesz az első hely, így vagy úgy. A kérdés, hogy ki lesz mellettem. Liam vagy Harry?




1 megjegyzés: