21. fejezet - Feszélyező helyzetek!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket! :)

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Másnap reggel a telefonom ébresztőjére keltem, amit legszívesebben darabokra törtem volna. Korai volt nekem ez a mai kelés, főleg a tegnapi este után. Harry tegnapi szavai még mindig élénken éltek bennem és nem úgy nézett ki, mintha elfelejteném. Az, hogy a tudtomra adta, hogy várni fog rám, nagyon jól esik a szívemnek. Nem gondoltam, hogy tényleg ennyit fogok neki jelenteni. Azt meg végképp nem, hogy nekem is egyre többet jelent. Ki gondolta volna, hogy a munkatársam fogja felkelteni az érdeklődésem, ráadásul úgy, hogy van barátom. Sosem voltam az a típus, aki egyszerre két pasiba is bele volt habarodva, de persze meg kellett történni-e. Nem sokáig gondolkoztam, mert Tia rontott be a szobámba.

- Te még ágyban vagy? - nézett rám szúrós szemekkel.

- Amint látod, igen. - vázoltam fel neki a helyzetet.

- Akkor ezt sürgősen orvosolnunk kell. - mondta miközben elhúzta a függönyt az ablak elől, amivel temérdek mennyiségű fény borította el az eddig sötét szobát.

- Most komolyan meg akarsz vakítani? - tettem a szemem elé a kezemet, mert a fény égette a sötétséghez szokott szemeimet.

- Ne nyafogj, hanem készülődj. - mosolygott rám.

- 5 percet kérek. - mondom egy nagy ásítás kíséretében.

- Nincs 5 percünk, ha nem készülődsz szólók Harrynek, hogy segítsen neked felkelni. - kacsint rám a mondata végén.

- Ne merészeld. - állók fel és a fürdő felé veszem az irányt.

- Na látod tudsz te, ha akarsz. - nevet fel.

- Ja, ha megfenyegetnek. - nevetek fel én is, majd magamra csukom a fürdő ajtaját.

Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a ruháimat. Megmostam a fogam és egy laza kontyba tekertem a hajamat, majd csatlakoztam Tiához, aki már a konyhában ült és reggelizett.

- Gyere. - mutatott a mellette lévő székre.

- Köszi. - ültem le és neki kezdtem az asztalon előttem lévő tál reggelinek.

Nagyon finom volt a reggeli, ami egy kiadós rántottát takart. Tia miután befejezte egy csésze kávét tolt elém. Ő már bőven kortyolgatta a gőzölgő folyadékot, mire én befejeztem a reggelimet. Gyorsan megittam a kávémat, ami igencsak ki volt hűlve, a lassúságom okán. Beraktam a mosogatóba a tányéromat és a bögrémet.

- Mennyünk. - ragadta meg a kezemet Tia, majd az ajtóhoz kezdett húzni.

- Mire ez a nagy sietség? - kérdezek rá.

- A fotózáson hamarabb meg kell jelenni. - vetette nekem oda fél vállról.

- Igen, de nem két órával. 

- Mivel én vagyok a fodrászod most, így azt csinálod, amit mondok. - mosolyodik el.

- Mire vállalkoztam én? - forgatom meg a szemeimet játékosan.

- Mire. - neveti el magát.

A fotózásra vezető úton Tia egy folytában kérdezgetett. Be nem állt a szája. Komolyan már azon voltam, hogy lelövöm, ha nem hagyja abba. Mindent tudni akart. Mi, mikor, hogyan? Ezek voltak a leggyakoribb kérdései. Néha, olyanra kérdezett rá, amiről én még sosem hallottam. Szerintem a fényképész, milyen géppel fotóz kérdés, nem tartozik az általam megválaszolni való kérdések sorába. Egy modellel ilyesmit nem közölnek, főleg annak okán, hogy nem is kell tudnia. Csak szépnek kell lenni és követni a fotós utasításait. 

- De most komolyan, te sosem voltál kíváncsi a háttér munkálatokra? - tette fel az újabb kérdését Tia.

- Nem igazán. Bár, ha bele gondolok, mindig is érdekelt, hogy ki főz kávét a fotósnak. - válaszoltam neki cseppnyi szarkazmussal a hangomban.

- Valaki nagyon gúnyolódik. - forgatja meg a szemeit.

- Mert hülyeségeket kérdezel. - mosolygok rá.

- Csak kíváncsi vagyok. - küld felém egy halvány mosolyt.

- Nem a megfelelő embernek teszed fel a kérdéseket. 

- Rájöttem. 

Fél óra taxizás után meg is érkeztünk a fotózásra. Ez volt az első bemutatkozó fotózásom az itteni Moda számára. Hosszú napnak nézünk elébe. Holnap pedig utazunk vissza. Már most nem várom a repülő úttal járó kellemetlenségeket.

Mikor beléptünk már rengeteg ember sürgött forgott. Rengeteg díszlet volt mindenütt. Három ruha állvány tele volt szebbnél szebb ruhákkal. Amik fehérneműk voltak zömmel. Már többször volt ilyen fotózásom, de ezek a darabok valamivel kihívóbbak és kisebbek voltak. Ilyen apró bugyikat még sosem láttam. Nem vagyok szégyenlős típus, de ettől még nekem is sikerült zavarba jönnöm. Örülök neki, hogy Harrynek ma más dolga van, így nem fog ezekben látni. Legalábbis élőben nem, mert a kész fotókat biztosan elküldik, majd neki.

Tia megcsinálta a hajamat és a sminkemet. A hajam kiengedte és hullámosan hagyta, hogy minnél természetesebb legyen, a sminkem is teljesen nude lett. A fotózás központi témája a természet. A díszletek is erdőt és különböző természetet ábrázoltak. Ami nagyon tetszett benne, hogy 3D-s volt, mert néhány fa körülöttem is volt, nem csak a hátam mögött egy fotón. Tia az egész fotózás alatt figyelt engem és meglepő, de egyáltalán nem zavart. A fotós nagyon jó instrukciókat adott, így könnyű volt a pózokat váltogatni. Egész jól haladtunk, majd szóltak, hogy ebéd idő miatt egy órára leállunk. Aminek én igencsak örültem, mert már rettentően éhes voltam. Tiával bementünk az öltözőmbe, ahol már egy nagy tálca különböző étel várt minket. 

- Ez micsoda? - mutat Tia a tányéron lévő ételre, amire a micsoda kifejezés még enyhe volt.

- Fogalmam sincsen, de nem hiszem, hogy ki akarom deríteni. - fintorogtam a tányér izé láttán.

- Csiga. - jött egy harmadik hang az ajtó felől.

Harry támaszkodott neki az ajtófélfának és a mosolyából következtetni lehet arra, hogy végig itt volt a beszélgetésünk alatt.

- Hát, akkor még jó, hogy nem voltam bátor és nem kóstoltam meg. - nevetett fel Tia.

- Lehet. - helyeseltem vele.

- Pedig finom. - lépett beljebb Harry és elvéve a tányért, enni kezdte annak tartalmát.

- Fúj. - nyögtük egyszerre Tiával.

- Most mi van? - nézett ránk felhúzott szemöldökkel.

- Ez undorító. - néztem rá.

- Hogy tudod azt megenni? - tette fel Tia a kérdést.

- Így. - majd egy újabb csigát tolt a szájába.

- Na jó, én jól laktam. - álltam fel az asztaltól.

- Hirtelen én is. - helyeselt velem Tia.

- De finnyásak vagytok. - nevetett fel Harry.

- Te meg csigát eszel, na az sokkal jobb. - nevettem fel, majd elhagytam az öltözőt.

Szégyenlősség? Na, ha eddig nem volt, akkor most biztosan van. Egy száll átlátszó köntösben kellett pózolnom, úgy, hogy az gyakorlatilag semmimet sem takarta. Ha ez nem lett volna elég baj, még Harry égető tekintetét is el kellett viselnem. Teljes mértékben feszélyezett a jelenléte. Nem is ment annyira könnyen minden, mint délelőtt, de azért próbáltam elvonatkoztatni a ténytől, hogy gyakorlatilag meztelen vagyok és Ő meg ezt tisztán látja. Ez csak munka. Hajtogattam magamnak, de nem nagyon segített. Csak az Ő arcát látom magam előtt, ahogy végig méri a testem minden egyes négyzet centiméterét. Rettentő kínosan éreztem magamat.

Este kilenckor végre készen lettünk, így hulla fáradtan estünk haza. Tia egy gyors köszönés után egyből a szobájába ment. Én felmentem a szobámba és lezuhanyoztam, majd lementem a konyhába, hogy egyek valamit. Egy pirítós után mentem volna fel a lépcsőn mikor megláttam Harryt, amint a teraszon ül és valakivel vitatkozik telefonon.

- Nem Miranda, nem érdekel, hogy mit akarsz. - hallottam a hangját. Ezek szerint a volt menyasszonyával beszél.

- Mi? Csak azért, mert párszor lefeküdtünk nem hívhatsz fel, ha éppen nem kapsz mástól törődést. - hallottam a hangjában, hogy egyre idegesebb lesz. Párszor lefeküdtek? Kissé fenn akadtam ezen. Tisztában voltam vele, hogy egyszer össze szűrte vele a levet nem is olyan régen, de hogy többször is. Ez új információ volt számomra. Bár nem is értem, miért akadtam fent ezen, hiszen semmi közöm és jogom sincsen hozzá.

- Jó. Szia. - tette le a telefont, majd egy sóhaj hagyta el ajkait.

Nem is gondolkozva ejtettem ki a szavakat.

- Minden rendben?

- Nicole? - fordult felém.

- Ne haragudj. - fordultam el tőle.

- Nem kell elmenned. - szólt utánam.

Kimentem a teraszra és leültem vele szemben.

- Jól vagy? - tettem fel a kérdésemet.

- Jól vagyok, csak kissé idegesen. - vallotta be nekem.

- Miért?

- Miranda nem száll le rólam, mióta tudod mi.. - fejezte be a mondanivalóját.

- Lefeküdtetek. - fejeztem be helyette.

- Igen. - sütötte le a szemeit.

- Figyelj, nem kell emiatt szégyenled magadat. Te is ember vagy és tévedhetsz. - néztem rá.

- Mi? Te most azt hiszed, hogy én ki akarok vele békülni? - tette fel a kérdést, amitől a legjobban féltem ebben a pillanatban.

- Nem akarsz?

- Persze, hogy nem. Nem hülyültem meg. - mosolyodott el.

- Értem. - álltam volna fel, ha nem fogja meg a kezemet.

- Nic, tudom, hogy nem sok minden van és volt közöttünk, de még is zavar, hogy lefeküdtem Mirandával és te ezt tudod. - mondta őszintén.

- Miért zavar?

- Mert, úgy érzem, hogy ez ront a kapcsolatunkon. - vallotta be.

- Nem ront rajta. Barátok vagyunk? - tettem fel a kérdést.

- Barátok, igen. - eléggé hosszú szünet volt a két szava között.

- Akkor jó. - álltam fel és mentem befelé.

- Nicole?

- Igen? - fordultam vissza.

- Mi van, ha nem akarok a barátod lenni?

- Tessék? - nem értettem miért kérdezi ezt.

- Több akarok számodra lenni. - válaszolta nekem.

- Tudom. - válaszoltam, majd magára hagytam.