1. fejezet - A viszont látás öröme!

Sziasztok!

Itt is lenne az 1. fejezet.
Jó olvasást hozzá, ha tetszik iratkozzatok fel, pipáljatok és hagyjatok véleményt nekem!
Köszönöm. :)

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egyik reggel mikor felébredtem úgy döntöttem ma nem megyek castingra. Elegen voltam már az itt töltött kettő hetem alatt. Ma magammal akartam foglalkozni. Mikor benéztem a tükörbe magamat láttam de valahogy még sem kellett bennem olyan hatást, hogy igen ez vagyok én. Kellett már valami változás. Barna hajam már igen csak untatott. Zöld szememhez ment de nem éppen a legjobb árnyalat volt.
 

Mikor készen voltam a fürdőben a konyhába vitt az első utam. Tudtam, ha most nem ihatok meg egy nagy bögre kávét menten vissza alszom. Mikor lefőtt a kávé elővettem egy üveg bögrét és tele töltöttem a forró folyadékkal, ami csalogatott magához. Mikor megittam éreztem, hogy mindjárt más minden. A hasam korgó hangjai emlékeztettek rá, hogy igen csak éhes vagyok. Elővettem egy serpenyőt, még a mai napig meghökkent, hogy ebben a lakásban minden van. A serpenyőbe töltöttem némi olajat és elkészítettem a bundás kenyérhez való tojásos - tejes bundát és már sercegtek is a serpenyőben a kenyerek. Negyed óra múlva kész is volt minden. Leültem a nem éppen kicsi ebédlő asztalhoz és jóízűen megettem a reggelimet.
 

Mikor mindent elpakoltam úgy döntöttem, hogy lemegyek a szálloda kondi termében, mert, hogy itt az is volt. A futó géppel kezdtem. Fél óra könnyű kocogás után jólesően szálltam le róla. Majd egy kiadós zumba és jóga után vissza mentem a szobámba felfrissíteni magam, amit egy kiadós zuhany meg is adott nekem. Mire kiértem a telefonom csörgése zavart meg a gondolataimban és az öltözködésben. Felvettem.
 

- Szia anya. - köszöntöttem anyámat a telefon másik oldalán.

- Szia Nic. Csak érdeklődnék, hogy mi van a castingokkal? - kérdezett rá, bár lemertem fogadni, hogy ezért hívott.

- Hát voltam nem kevés helyen, de még vissza hívást egyenlőre sehonnan sem kaptam. - válaszoltam meg neki a feltett kérdését.

- Remélem az a fél év, amit tőlünk kaptál elég lesz. - mondta bár a hangjában nem igazán érzékeltem aggodalmat.

- Én is, de most, ha nem haragszol meg lerakom, mert ma még sok dolgom van. - mondtam neki bár nem érdekelt különösképpen, ha rosszul érinti a dolog.

- Nem dehogy. De, ha van valami azonnal hívj. - mondta sürgetően.

- Mindenképpen. Szia. - köszöntem el majd letettem a telefont.
 

Végül befejeztem az öltözködést és lementem a szépség szalonba.

- Szia. Miben segíthetünk neked? - kérdezte egy kedves velem egykorúnak tűnő lány.

- Szia. Haj festést szeretnék. - mondtam neki mosollyal az arcomon.

- Abban segíthetek. Foglalj helyet. - mutatott a háta mögött álló fodrász székre.

Leültem és elmagyaráztam neki, hogy voltaképpen mit is szeretnék.

- Akkor valami sötétebb barnát szeretnék felülre, ami vörösbe megy át. - magyaráztam neki nem éppen szakszerűen.

- Értem, akkor vörös ombre lesz. - mondta, majd neki is látott a barna szín kikeverésének. - És mi járatban vagy erre felé?

- Modell vagyok és munkát keresni jöttem ide. - mondtam neki egyszerűen.

- Nem csodálom, hogy modell vagy, bár én lennék ilyen szép, mint te. - mosolyodott el a lány. - Egyébként hogy hívnak?

- Nicole Montez, de csak hívj Nic-nek. - mosolyogtam rá vissza.

- Hát Nic örülök, hogy megismertelek, én Tia vagyok. - mutatkozott be Tia is.

- Én nem különben. - mosolyogtam Tiára.

- Akkor kezdhetjük. - mondta Tia, majd elkezdte felkenni a barna festéket.
 

Mikor a barnával megvolt a vörös következett. Először az aljára kente, majd összehúzta a barnával és következett a fél óra várakozás. Bár gyorsan eltelt. Sokat beszélgettünk Tiával. Nagyon jó fej csaj. Megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk este megnézni valami filmet a közeli plazában található moziban. Örültem neki, hogy találtam valakit, mert már kezdtem unni magamat egyedül.

Mikor a fél óra eltelt lemostuk a temérdek festéket a hajamról, majd jött a szárítás. Nem tartott túl sokáig. Mikor a szárítás kész lett egy kicsit vágott a hajamból mondván, hogy töredezett. Majd hajsütővel begöndörítette. Általában egyenes volt, de most ebben is változtattam.

Nagyon tetszett a kész szín. Megköszöntem Tiának, majd fizetés után felmentem a szobámba.
 

Átnéztem, hogy holnap milyen helyekre kell elmennem még. Már nem volt túl sok a listán.

Mikor megéheztem úgy döntöttem lemegyek a sarkon lévő étterembe mert azt hallottam Pablotól, hogy nagyon jól főznek. Mikor beléptem az étterem ajtaján egy fiú fogadott és egy rövidke beszélgetés után egy két személyes asztalhoz kísért és egy étlapot adott a kezembe, majd távozott.

Választani sem lehetett a különböző fogások között. Legszívesebben az összeset megkóstoltam volna, de végül egy kecske sajt szószos marha bélszínt választottam párolt zöldség körettel.

Eléggé furcsa volt egyedül ülni egy étteremben még sosem voltam egyedül, de nem volt vészes. Mikor kihozták az ételt, amit rendeltem a pincér hozott egy hozzá illő borból egy egész üveggel, majd töltött nekem egy pohárral. Az étel nagyon finom volt. Megdicsértem magam, hogy milyen jól választottam. Mikor kész voltam a vacsorámmal intettem a pincérnek, hogy fizetnék. Mikor megérkezett a számlával, ami nem volt kis összeg, de túlzottan drágának sem mondanám kifizettem neki, majd távoztam.
 

Mikor kiléptem az étterem ajtaján egy fiú belém jött és szó szerint fellökött.

- Jaj ne haragudj. - szabadkozott, majd a kezét nyújtotta felém.

- Semmi baj. - mondtam miközben felsegített.

Mikor ránéztem, nem hittem a szememnek.

- Liam? - kérdeztem döbbenten.

- Nicole? - nézett rám ő is hasonló döbbenettel, mint az, ami az én arcomon is minden bizonnyal meg volt.

- Hát te mit keresel Los Angelesben? - kérdeztem rá Liam-nél, aki a gimiben 3 évfolyammal járt felettem és én kis naiv kilencedikesként totál bele voltam zúgva.

- Ezt én is kérdezhetném tőled. Mikor is találkoztunk utoljára? - tűnődött el magában ez a jóképű Adonisz.

- Mikor te tizenkettedikes voltál és egy nyarat együtt töltöttünk, majd te egyetemre mentél. - idéztem fel azt a nyarat, amikor szinte a legjobb barátok voltunk, de semmi több.

- Igen emlékszem. A kérdésedre válaszolva, ide jártam egyetemre, majd itt találtam munkát egy cégnél, mint web mester. És te miért vagy itt? - kérdezte meg.

- Én modell vagyok és éppen két hete költöztem ide, hogy itt találjak munkát. - mondtam neki a terveimet.

- Modell? - kérdezte, majd végigmért és folytatta. - Igen, tökéletes modell vagy.

- Köszönöm. - köszöntem meg a bókot és imádkoztam, hogy ne vegye észre, hogy elpirultam.

- Én most megyek is, de holnap elmehetnénk valahova. - javasolta Liam, egy féloldalas mosollyal az arcán.

- Az remek lenne, de inkább legyen holnap után, mert holnap egy barátnőmmel már programunk van. - mondtam és reménykedtem, hogy nem elutasításnak veszi.

- Rendben. Add meg a számod és majd felhívlak. - mondta egy mosollyal az arcán.

- Oké. - majd megadtuk egymásnak a számunkat és mindketten elmentünk a másik irányba.
 

Mikor felértem a lakásomba csak Liam-en járt az eszem. Nem is hittem, hogy pont vele, az egyik legnagyobb szerelmemmel fogok találkozni és most sem tudtam letagadni mennyire vonzódóm hozzá. Liam-mel a gondolataimban nyomott el az álom.
 

***

Liam
 

Jó volt viszont látni Nicole-t. 3 éve nem láttam, de semmit sem változott, sőt ha lehet még gyönyörűbb lett. Az a vöröses göndör haj őrjítő. Már akkor is nagyon tetszett, de akkor még igen csak fiatal volt, de most már 18 éves, így már nyugodtan felvállalhatom az érzéseimet ez iránt a csodálatos nő iránt.
 

***
 

Reggel örömmel keltem fel és Liam volt az első gondolatom az ébredés után. 15 évesen halálosan szerelmes voltam belé és bármit megadtam volna, hogy ő viszonozza az érzéseimet, de ez sosem teljesült. De most, hogy már én is a felnőtt korba léptem, csak remélni tudtam, hogy lesz köztünk valami. Reggeli után lementem a szalonba és beszélgettem Tiával az estéről. Úgy döntöttem, hogy beülök a manikűröshöz és csináltattam magamnak egy kis rövid francia kockát. Mikor készen lettem elköszöntem mindenkitől. Tiával még két szót váltottunk az estéről és megbeszéltük, hogy a plaza előtt hétkor találkozunk. Majd felmentem a szobámba és elkezdtem készülődni. A készülődésből a telefonom csörgése zökkentett ki.
 

Mikor odamentem a konyha pulthoz, ahol a telefonomat töltöttem, Liam neve világított a kijelzőn.

- Szia Liam. - köszöntöttem a telefonban.

- Szia Nicole. A holnappal kapcsolatban hívlak. - mondta és érzékeltem a hangjában az örömét és az izgatottságot.

- Igen hallgatlak, mit találtál ki? - kérdeztem meg tőle, némi izgalommal a hangomban.

- Gondoltam, elmehetnénk vacsorázni, de a helyszín titok. - mondta és nevetett, alig hallhatóan.

- A vacsora jól hangzik és kíváncsivá tettél a hellyel kapcsolatban. - mondtam neki.

- Reméltem is. Akkor holnap hatra ott vagyok érted és csinos legyél. - kért meg Liam.

- Rendben. Akkor holnap találkozunk. - mondtam örömmel.

- Szia Nic. - köszönt el, majd mikor én is elköszöntem tőle, bontottuk a vonalat.
 

Izgatott lettem a beszélgetésünk után. Nagyon örülnék, ha végre összejönne ezzel a fiúval minden, mert eddig nem voltam túlzottan sikeres a kapcsolatok terén. Nem töprengtem sokáig, mert már késésben is voltam. Gyorsan elkészültem és már sétáltam is a plaza felé. Nemsokkal később meg is pillantottam Tiát.

- Szia. - köszöntünk egyszerre Tiával.

- Akkor mehetünk? - kérdeztem tőle és intettem az ajtó felé, hogy mennyünk be.

- Persze. - mondta Tia, majd befelé vettük az irányt.
 

Felértünk a mozgólépcsővel a negyedik emeletre, ahol a mozi volt és a képernyőkön a vetített filmeket kezdtük el bújni. Nem volt könnyű a választás. Volt romantikus film, horror, fantazi, és valami dráma szerű, de az egyikünket sem érdekelte. Végül mindkettőnk szeme egy filmet szúrt ki és egyszerre szólaltunk meg.

- Veszély zóna. - erre mindketten nevetésben törtünk ki.

- Na ennél egyértelműben nem tudtuk volna eldönteni, hogy melyik filmet nézzük. - mondtam még mindig nevetve.

- Én is így gondolom. - mondta Tia.

- Akkor vegyük meg a jegyeket. - javasoltam és elindultunk a jegyet árusító pultok felé.

- Jó estét. Kettő jegyet kérnék a Veszély zóna című filmre. - mondtam a jegy árusító fiúnak.

- Értem. A B6-os teremben vetítik és van a leghátsó, a 12 - es és a 8- as sorban középen két hely. - mondta a fiú a lehetőségeinket.

- A 12-es közép pont megfelelne. - mondtam a választásomat, majd a fiú egy bólintás kíséretében a kezembe nyomta az éppen kinyomtatott jegyeket.

- Jó szórakozást. - köszönt el.

- Köszönjük. - köszöntünk el egyszerre a fiútól.
 

Mikor a jegyet ellenőrző férfi elvette és letépte a jegyünk felét, már izgatottan vártam, hogy visszakapjuk és bemehessünk. A büfében gyorsan vettünk rágcsálni valót. Tia egy közepes popcornt és fél liter kólát kért, én pedig a nacsosz menüt választottam, ami nem mást takart, mint egy nagy tál nacsoszt sajtszósszal és halapenyó paprika karikákkal és citromos iceteával, ami fél literes kiszerelésű volt. Majd a kajánkkal a kezünkben elfoglaltuk a teremben a helyünket. Majd 5 perc várakozás után a film végre elkezdődött, vagyis helyesbítenék az ajánlók és reklámok kezdődtek el, amiket szívből gyűlöltem. Végre nézhettük a filmet ami a maga másfél órájával szinte tíz percnek tűnt, mert annyira lekötött ez a film. Sajnáltam mikor a vége fő cím megjelent előttem. Rég voltam egy filmmel úgy, hogy egyáltalán nem vártam a végét. Mikor vége lett és kifelé mentünk rögtön el is kezdtük megvitatni a film főbb történéseit Tiával.
 

- Ez nekem nagyon tetszett. Méltó volt Paul Walker utolsó alakításához, ha engem kérdezel. - mondta Tia.

- Igen szerintem is ez egy méltó búcsú volt. - mondtam és eszembe jutott, hogy nem éppen ez az utolsó, de az biztos, hogy az utolsó teljesen befejezett filmje ez volt.

- Csinálunk még valamit vagy haza akarsz menni? - kérdeztem meg Tiát mert nekem valahogy semmi kedvem nem volt haza menni még.

- Elmehetünk valahova, ha gondolod.- mondta Tia.

- Nézd itt egy bár. - kiáltottam, amikor egy koktél bár mellett haladtunk el.

- Bemehetünk ha gondolod. - mondta Tia mosolyogva.

- Mindenképpen. - mosolyodtam el majd kézen fogtam Tiát és berángattam a bárba.
 

Leültünk a bár székekre és egy pultos lány már kérdezte is, hogy mi az óhajunk.

- Én egy jin-tonikot kérnék. - mondtam a mosolygós arcú lánynak.

- Én, pedig egy mojito koktélt. - mondta Tia a lánynak.

- Rendben már is hozom. - mondta a lány majd minden féle üvegeket vett elő a pult alól.

- Mikor készen lettek a koktéljaink, lehelyezte elénk egy mosoly kíséretében.

- És mi van a modellkedéssel? - törte meg a csendet Tia a kérdésével.

- Hát nagyon sok helyen voltam. Több helyen pozitív visszajelzést kaptam és most várom, hogy az egyik helyről vissza hívjanak. - válaszoltam meg a kérdését.

- És van olyan, ami szerinted a legesélyesebb? - kérdezte meg Tia.

- Legesélyesebbet nem tudok mondani, de aminek én a legjobban örülnék az a Moda. - mondtam izgatottan.

- A Moda? - kérdezte meg kissé magas hangon.

- Igen, miért? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Az az egyik legsikeresebb modell ügynökség a világon. - mondta csodálattal a hangjában Tia.

- Igen tudom, ezért is örülnék, ha engem választanának. - mondtam mosolyogva.
 

Még sokat beszélgettünk a modellkedéssel és megbeszéltük, ha befutok ő lesz a fodrászom és minden hova vele jön. Bár ő kételkedett benne, hogy ez ilyen egyszerűen menne, de én biztosítottam benne, hogy elfogom intézni a dolgot.

- És mi van a pasikkal? Egy modellnek biztosan a lábai előtt hevernek a jobbnál jobb pasik. - váltott témát Tia.

- Hát, ez azért elég nagy túlzás. Voltaképpen csak egy pasi van, de az sem a pasim, csak nagyon remélem, hogy az lesz. - mondtam és éreztem, hogy kissé elpirulok.

- Igen és kiért vagy ennyire oda? - kérdezte meg Tia nevetve.

- Liam-nek hívják. Egy középiskolába jártunk, de ő jóval idősebb nálam. Pontosabban most 22 éves. - mondtam Tiának, majd egy képet mutattam neki Liam-ről, ami a telefonomban volt.

- Azt a. Hát nem csodálom, hogy tetszik neked. Ez egy Adonisz. - mondta Tia és mind a ketten nevetésben törtünk ki.

- Hát, így is meg lehet fogalmazni Liam legjobb tulajdonságát. - nevettem még mindig.
 

Mikor kellően berúgtunk a negyedik koktél után, úgy döntöttünk ideje haza menni. A hotel előtt elbúcsúztunk. Mikor felértem nem vágytam másra csak egy kiadós alvásra, ezért szinte ahogy beértem az ágyamra vetettem magam és már majdnem aludtam amikor a telefonom jelzése ébresztett fel. SMS villogott a kijelzőn, Liam nevével együtt.
 

"Jó éjszakát hercegnőm. " és egy csatolt kép, ahol éppen csókot küld.

Azt hittem mentem elájulok. Visszaírtam neki.

" Jó éjszakát neked is Liam." Majd egy csókot küldő mozgó képet küldtem neki.

Majd egy válasz sms érkezett tőle.

" Ezt behajtom."

Ennyi állt az smsben, de tudtam, hogy a csókra gondolt. Nemsokkal később el is nyomott az álom.

 

Reggel izgatottan keltem fel, bár már 11 óra is elmúlt mikor magamhoz tértem. Megreggeliztem. Lementem Tiához a szalonba beszélgetni. Mikor 4 óra lett felmentem a lakásba. Lezuhanyoztam. Ki sminkeltem magam és kiválasztottam egy csipkés fekete mini ruhát. Nem sokkal később, pontosabban 6:00-kor kopogtak az ajtómon. Liam-mel álltam szemben, mikor kinyitottam az ajtót.
 

- Gyönyörű vagy. - ennyit nyögött ki hosszas hallgatás után és tudtam, hogy elértem, amit akartam.

- Köszönöm. - köszöntem meg, a nem éppen kicsinek számító bókját.

- Mennyünk. - mondta majd megfogta a kezem és így sétáltunk ki az épületből.
 

Egy terep járó állt a bejáratban. Beszálltunk és egy fél óra autóútra lévő elegáns étteremnél álltunk meg. Mikor bementünk egy hostess hölgy fogadott és kérte Liam nevét a foglaláshoz.

- Liam Payne. - mondta a nevét.

- Igen Mr. Payne két személyre. Kövessenek kérem. - mondta a hölgy majd utána indultunk.

- Parancsoljanak az asztaluk. - mondta a hölgy.

- Köszönjük. - köszönte meg Liam, majd kihúzta nekem a széket.

Az étlapot böngésztem, de valahogy nem tudtam rá figyelni. Folyton, csak Liam-et néztem és nem tudtam elhinni, hogy lehet ilyen kicsi a világ, hogy most pont vele ülök egy igen csak randinak tűnő eseményen.

- Mit kérsz? - szakította meg Liam a gondolat menetemet róla.

- Szerintem jázmin rizses grillezett camamber sajtot. - mondtam neki, mert ez tűnt a legszimpatikusabbnak az étlapról.

- Jó választás - mondta.

Majd jött is a pincér és megrendelte amit én kértem és magának valami steakes kaját rendelt de a nevét nem értettem. Majd kért még egy üveg pezsgőt is. Mikor kihozták a megrendelt ételt jólesően kezdtem hozzá ugyan is régen nem ettem már. Mikor befejeztük javasolta, hogy haza visz engem ha gondolom. Örömmel fogadtam a gesztusát.

 

Mikor már a lakásom ajtajában álltunk, arra eszméltem fel, hogy Liam ajkai egy centire vannak az enyémtől.