19. fejezet - Feszültség!

Sziasztok!

Meghoztam a következőt, remélem mindenkinek tetszeni fog!

Jó olvasást hozzá, várom a véleményeteket!

Ne felejtsetek el pipálni, feliratkozni és csatlakozni a facebook csoporthoz sem! :)

Facebook csoport: https://www.facebook.com/#!/groups/1520549514861232/

Esther xx

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mikor Harry kiment a szobámból, csak ültem az ágyamon és magam elé bámultam. Nem fogtam fel azóta sem, hogy mi történt. Én voltam a kezdeményező fél, de Ő nem habozott viszonozni azt. Még pont időben kapcsoltunk mindketten ahhoz, hogy ne csináljunk ennél nagyobb hülyeséget. Kissé kínos volt a helyzet, mikor tudatosult bennünk, hogy mit is csinálunk. Rajtam már csak a fehérneműm volt, rajta pedig a farmerje. Mind a ketten szabadkoztunk a másiknak, majd Harry fogta magát és elhagyta a szobámat. Még is olyan hiány érzetem van most. Mintha elvettek volna valamit, ami az enyém. Pedig pont ellenkezőleg, én akartam elvenni valamit, ami nem az én tulajdonom. Elég hülye egy gondolat tudom, de még is csalódott vagyok valamilyen szinten. Nem értem magamat sem egy ideje és már meg sem akarom érteni a temérdek dolgot, amit teszek. Nem helyes dolgok, de minden alkalommal, mikor megteszem még sem érzem helytelennek a tetteimet. Aztán bekapcsol a bűntudat és minden elfojtott érzés felszínre tör és úrrá lesz rajtam a szorongás, ami lassacskán felemészt. Az egyik részem megveszik a szomszéd szobában lévő férfitól, a másik részem, pedig sír az otthoni kapcsolata miatt.

Liam sem könnyíti meg a helyzetemet. Egyáltalán nem. Nem keres engem és konkrét okot sem tudok, hogy miért nem. Persze tisztában vagyok azzal, hogy nem díjazza az Olaszországi munkámat, de meg kéne érteni-e, hogy ez nekem mekkora lehetőség. Mivel a kapcsolatunk eléggé bizonytalan lábakon áll, így nem is kérdés, hogy elfogadom az állást. Mikor Liam kiborult az út miatt, azt mondtam neki, hogy nem megyek majd el, ha én kapom meg, de azóta igencsak megváltoztak a dolgok kettőnk között. Gondolataimba merülve nyomott el az álom.

Reggel a telefonon csörgése ébresztett fel.

- Szia csajszi. - köszöntött vidáman Tia a telefonban.

- Szia. - köszöntem neki egy mosollyal az arcomon.

- Na milyen az út? - kérdezte meg és kissé furcsa volt nekem, hiszen Ő minden nap hívott engem.

- Hát nem sok minden történt tegnap óta. - nevettem fel kissé.

- Igen, hát attól még én mindent tudni akarok. Összemelegedtetek már Harryvel? - tette fel a szokásos kérdését.

- Tia, figyelj ez eléggé kínos nekem. Nagyon furcsa a helyzet közöttünk. Elakarjuk kerülni egymást, de valahogy sosem sikerül. Tegnap voltaképpen lefeküdtem volna vele, ha nem kapcsolunk az utolsó pillanatban. - vallottam be, mert neki mindent elmondhatok.

- Jaj Nic, meddig fogod még kínozni magadat és Őt is? Én tisztán látom, hogy vele akarsz lenni, még is foggal körömmel ragaszkodsz egy gyermekkori szerelemhez, aki minden bizonnyal félrelép. - vágta a fejemhez a szavakat Tia, amik napok óta engem is foglalkoztattak.

- Lehet, hogy igazad van, de előre akkor sem ítélhetek. Egy biztos, ha ennek a hétnek vége Liam nem fogja megúszni, hogy elbeszélgessek vele. - mondom Tiának, aki csak egy jóízűt nevet a reakciómon.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd letettük, mert vendége érkezett.

Nem gondolkodtam tovább, mert úgy is tudom, hogy az eredmény ugyan az lenne. Semmi. Nem jutottam dűlőre az érzéseimmel kapcsolatban azóta sem. De nem is akarok. Majd jön, aminek jönni-e kell.

Rendeltem reggelit a szoba szerviztől és vártam, hogy megérkezzen. Egy negyed óra múlva kopogtak az ajtómon. Egy pincér állt az ajtómban a rendelt étellel egy kocsin. Szélesebbre tártam az ajtót, így könnyedén be tudta tolni a kocsit. Megköszöntem neki, majd távozott is. Gyorsan az asztalhoz ültem és enni kezdtem a rántottámat. Mikor végeztem egy csésze kávét vettem el a tálcáról, amin egy kártyát fedeztem fel. Elvettem azt is és olvasni kezdtem a rajta található üzenetet.

" Szia Nicole. Csak azért írok, hogy 10 órára legyél kész, mert délben indul a repülőnk. Ne haragudj a tegnap esti dolog miatt. Harry. "

Nem hiszem el, hogy ezt Harry küldte. Hogy a francba tudta rátenni a kocsira? Eléggé furcsa volt a dolog, de nem foglalkoztam vele túlzottan, mert igencsak késésben voltam. Elmentem zuhanyozni, majd gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy egyszerű fehér toppot, majd a maradék ruháimat a böröndömbe tettem. Alig maradt negyed órám, mikor mindennel készen lettem. Felkaptam a fekete magassarkúmat és az összes holmimat az ajtó mellé készítettem. Harry pár perc múlva kopogott is az ajtómon, hogy indulnunk kell. Gyorsan magamra kaptam még a ballon kabátomat és már mentünk is a hall felé, ahol a bejárattal szemben, már egy taxi várt ránk.

A reptérre érve megint úrrá lett rajtam a szorongás. Nagyon félek a repüléstől és ez ezer alkalom után sem lett jobb vagy könnyebb. Idegesen rágcsáltam a körmeimet, amiről igazán leszokhatnék már, hiszen nem lehetnek rágott körmeim. Harry éppen a jegyeinket intézte, így szerencsére nem láthatta mekkora egy idegroncs vagyok. Még egy óránk volt a gép indulásáig, de én egyre inkább rosszul éreztem magamat. Harry leült mellém és átnyújtotta a jegyemet. Biztosan feltűnt neki, hogy valami nincsen rendben, mert felhúzott szemöldökkel nézett le rám.

- Minden rendben? - kérdezte tőlem. Ja igen minden a legnagyobb rendben van. Majdnem elájulok a repülő út miatt, közben meg megakarlak csókolni.

- Nem igazán. Kissé félek a repüléstől. - vallottam be.

- Ne félj, ott leszek melletted. - nyugtatott meg, közben pedig nyugtatóan megfogta a kezemet, ami nem éppen olyan reakciót váltott ki belőlem, amilyet szerettem volna. A bőröm perzselt az érintése nyomán.

- Köszönöm. - válaszoltam neki, kissé elpirulva a kedvessége és az érintése miatt.

A repülő út eléggé feszülten telt hála nekem, hiszen nem voltam éppen nyugodt hangulatban. Sokat segített, hogy Harry próbált szóval tartani és megnyugtatóan simogatta a kezemet, de ettől csak még idegesebb lettem. Szerencsére ezt Ő nem vette észre. Mikor bejelentették, hogy kapcsoljuk be az övünket, mert leszállunk, megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Mikor a gép landolt és megálltunk, szinte futva mentem az ajtó felé, hogy minnél előbb szilárd talajt érjen a lábam.

- Hova menekülsz? - jött utánam Harry.

- Nem menekülök, csak eléggé rosszul éreztem magamat. - vallottam be neki, de tisztán láttam rajta, hogy milyen jól szórakozik rajtam.

- Vettem észre, hogy eléggé ideges voltál. - mosolyogott el halványan, amit megpróbált elrejteni, de nem járt túl nagy sikerrel.

- Látom nagyon jól szórakozol. - jegyeztem meg neki a tényt, hogy gyakorlatilag kinevet engem.

- Jaj Nic, ne vegyél komolyan kérlek.

- Nem veszlek komolyan, de jobban esne, ha nem nevetnél a nyomoromon. - vetettem neki oda és már el is indultam a kijárat felé. Harry, csak hangtalanul jött utánam, de láttam rajta, hogy tényleg aggasztja őt az imént történt dolog. Nem tudom, hogy miért, de rosszul esik, hogy rajtam szórakozik.

Harry leintett egy taxit és a csomagomat kivéve a kezemből a csomagtartóhoz ment és bele tette a csomagjainkat. Amikor beültünk a taxiba Harry megadta a címet. Legalábbis gondolom, hogy az volt, mert egy kukkott sem értettem, hiszen olaszul beszélt a taxi sofőrhöz.

Fél óra csendes - hiszen egyikünk sem szólt a másikhoz - autókázás után meg is érkeztünk.

Harry kiszállt és épp mikor én is kiakartam szállni, kinyitotta nekem az ajtót. Megköszöntem neki, hiszen bármennyire is haragszom most rá, attól még ez egy kedves gesztus volt. Kivette a csomagjainkat, majd rendezte a számlát a taxissal.

Én, addig csak álltam és az előttem lévő házat néztem. Hatalmas és gyönyörű volt. Nagyon modern és lenyűgöző. Alig vártam, hogy bemenjünk és az egész házat megcsodálhassam. Harry intett nekem, hogy kövessem őt a ház felé. A kapunál babrált egy kicsit, mert kóddal nyílt az ajtó. Mikor bementem a kapun már láttam, hogy a lakáshoz egy hatalmas udvar is társul, ami a ház mögött terül el. Beléptünk a házba, ami még hatalmasabb volt, mint amit elképzeltem. Harry levette a kabátját és a fogasra tette. Az én kabátomat is lesegítette rólam és azt is felakasztotta. A csomagomat a hallban hagytam és követtem Harryt, amint megmutatja nekem a lakás minden szegletét. A nappali hatalmas volt és modern bútorokkal volt berendezve. A lakás teljes egészében Harry stílusában pompázott. A konyha volt még az alsó szinten, ami kissé nagynak gondoltam egy egyedül álló férfinak. Az emeleten megmutatta a vendégszobát, ami az enyém lesz, amíg itt tartózkodunk. Az Ő szobáját nem mutatta meg, de nem is akartam megnézni, hiszen az az Ő személyes tere. A szobához egy kisebb fürdő is tartozott. Gyönyörű volt a maga egyszerűségével. Nem sokáig bírtam a szobámban maradni.

A gyors kipakolás után elhatároztam, hogy lemegyek az udvarra és ott is körülnézek. Nem csalódtam, mikor lementem. Volt ott egy kisebb kertes rész, ahol gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágok voltak. Volt egy pad a kert közepén, ahova egy kis ösvényen lehetett eljutni. Ami rögtön feltűnt az a hatalmas medence, ami hívogatott magához, hogy bele ugorjak. Volt egy kisebb terasz is, ahol minden féle grillezéshez használatos kellékek és sütők voltak.

Visszamentem a szobámba és az egyik könyvemmel a kezemben mentem le az udvarra ismét és a kert közepén lévő kis padra ültem le. Nem tudom meddig olvashattam ott, csak akkor vettem észre, hogy igencsak elszaladt az idő mikor a levegő, már elkezdte csípni a bőrömet. Harryt pillantottam meg a teraszon lévő asztalnál és éppen telefonon beszélt. Míg beszélt folyton engem nézett és mosoly húzódott a szája sarkába, mikor észre vette, hogy én is őt nézem. Nem tudom, hogy miért, de nekem is mosolyognom kellett ezen. Mivel már igencsak fáztam úgy döntöttem, hogy bemegyek. Mikor Harry mellett mentem el, Ő hirtelen megfogta a kezemet és ezzel megállásra kényszerített.

- Nicole. - kezdte volna, de félbe szakítottam.

- Kissé fázom. - mondtam neki, így Ő elengedte a karomat, így bemehettem.

Nem tudom, hogy miért voltam ilyen vele, de nem volt sok kedvem most vele beszélgetni.

Tisztában voltam vele, hogy Ő is követett, amikor bejöttem, de még is meglepődtem, hogy a szobám ajtajában találom. A szemében valami megmagyarázhatatlan csillogást láttam. Olyan volt, mintha éppen a sírás szélén állna, amit végképpen nem tudtam hova tenni.

- Meghallgatsz? - kérdezte kissé félénken.

- Persze. - válaszoltan neki gyengéd hangon.

- Köszönöm. - hálálkodott. - Figyelj, tényleg nem akartalak megbántani a repülős dologgal. Rossz, hogy nem beszélsz velem. Fél napja nem beszéltünk, de még is úgy érzem, mintha hetek óta nem szóltunk volna egymáshoz. Kérlek bocsáss meg nekem, mert ez a helyzet, így nagyon rossz. Most biztos, hogy valami érzelgős bolondnak tartasz, de nagyon sokat jelentesz nekem.

Az elején azt sem tudtam, hogy erre most mit mondjak. Teljesen meghatottak a szavai és éreztem, hogy könnyek kezdik el csípni a szememet.

- Harry, igen rosszul esett, amit tettél. Úgy éreztem, hogy kigúnyolsz egy olyan dolog miatt, ami ellen szinte semmit sem tudok tenni. De, ha lehet az még rosszabb, hogy kerüljük egymást. Én sem akarom ezt, így elfelejtem, amit tettél és onnan folytathatjuk, ahol abba hagytuk. - vallottam be neki én is az érzéseimet.

- Köszönöm. - jött közelebb hozzám és egy ölelésbe vont.

- Nincs mit. - adtam egy puszit az arcára.

- Megyek, mert eléggé későre jár. Jó éjt. - köszönt el.

- Jó éjt. - köszöntem én is, majd magamra hagyott a gondolataimmal.

Harry nem mondott túl sok dolgot, de még is tudtam, hogy kimondatlan szavak is elhangzottak most kettőnk között. Egyikünk sem mondta ki nyíltan, de mind a ketten tisztában voltunk vele, hogy nagyon sokat jelent nekünk a másik. Már régen nemcsak munkakapcsolat van közöttünk és a barátságot is lassan, de biztosan elhagytuk és félek attól, hogy merre is tartunk most.