Sziasztok!
Hoztam még egy részt!
Jó olvasást!
Kérnék véleményt, ha nem nagy kérés. :)
Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Reggel nem volt éppen kellemes ébresztőm. Arra
keltem, hogy valaki eszét vesztve dörömből az ajtómon. Nagyon türelmetlennek
tűnt. Nagy nehezen kikeltem az ágyamból és fél álomban elbotorkáltam az ajtóig.
A kukucskálóban megláttam azt a személyt, akivel még nem álltam készen
semmiféle beszélgetésre. Nehezen, de rávettem magam, hogy kinyissam az ajtón.
Könny áztatta tekintetével találtam szemben magamat.
- Nicole kérlek hallgass meg. - könyörgött nekem Liam.
- Miért hallgatnálak meg? Nem tudsz olyat mondani,
amit ne láttam volna. - húztam össze a szemöldökömet.
- Félreértetted a helyzetet. - nyögte ki nagy
sokára.
- Ezen nincs mit félreérteni. - válaszoltam neki
unottan.
- De van. Kérlek hagy mennyek be. - nézett rám a
könnyekkel megtelt szemeivel, aminek hatására önkénytelenül is megsajnáltam őt.
- Gyere. - tártam szélesebbre az ajtót és vártam,
hogy beljebb jöjjön.
- Köszönöm. Gyere üljünk le a kanapéra. - mondta
nekem, majd megfogta a kezemet és a nappaliba kezdett húzni.
- Hallgatlak. - mondtam neki, amikor nem szólalt
meg.
- Figyelj Nic, én nagyon szeretlek téged és
sosem csalnálak meg. - jöttek a hazug szavak.
- Szerinted én teljesen hülye vagyok Liam? -
csattantam fel, nem hiszem el, hogy ennyire hülyének néz.
- Nem nézlek hülyének. Tudom, hogy láttál, akkor
az étteremben, de nem az volt aminek látszott. Azt is tudom, hogy ez egy sablon
szöveg, de hinned kell nekem. Az a nő az egyik új ügyfele a cégnek és ő akart
velem abban az étteremben találkozni, mert elfoglalt volt, így a vacsorájára
kellett elmennem, hogy tudjak vele beszélni. - mondta nekem, én meg egyszerűen
nem tudom, hogy mit is csináljak.
- Liam nem úgy néztetek ki, mint akik között
csak üzleti kapcsolat van. Nem fogom meg valakinek a kezét és nem röhögcsélek
vele bensőségesen, akivel csak munka kapcsolatom van. - mondtam neki és
akaratlanul is összeszorult a szívem a köztem és Harry között elcsattant csók
miatt.
- Tudom Nicole. - hajtotta le a fejét és a könnyek
folyni kezdtek az arcán. - Nagyon szeretlek és esküszöm, hogy nincs semmi
közöm, ahhoz a nőhöz.
- Szeretnék neked hinni, de egyszerűen nem megy.
- vallottam be neki. - Tudod alig találkozunk és ha együtt vagyunk, akkor is
sokat veszekedünk. Nem tudok másra gondolni, minthogy megcsalsz engem.
-Nicole tisztában vagyok a helyzetünkkel és azt
is tudom, vagyis próbálom megérteni, hogy miért hiszed azt, hogy megcsallak, de
ez nincsen így. Nem tudnálak megcsalni téged. - mondta könnyek közepette.
- Liam én is szeretlek, de ezt nem ilyen könnyű
elfelejteni. Mivel akár hazudhatsz is nekem, így nem lehetek száz százalékig
biztos abban, hogy nem versz át engem. De elhiszem neked, amiket mondtál és
onnan folytathatjuk ahonnan abba hagytuk, de azt most leszögezem, hogy ez nincs
elfelejtve. Sokat kell ezek után dolgoznod azon, hogy megint megtudjak benned
bízni. - mondtam neki és közben teljesen képmutatónak éreztem magam, mert az is
voltam. Nem voltam benne biztos, hogy ő megcsal-e engem, de én, ha nem is
teljesen, de részben megcsaltam őt és képtelen voltam neki elmondani. Számomra
az a csók meg sem történt, bármennyire is megfájdult a szívem, mikor ezek a
gondolatok jártak a fejemben, jelezve, hogy ez neki mennyit jelentett. Nem
engedhetek ennek az érzésnek. Liam a barátom és nem szerethetek bele még egy
férfiba. Ez nem helyes.
- Bármit megteszek, hogy boldog legyél. - mondta, majd maga mellé húzott és átkarolta a derekamat, majd megcsókolt.
Hiányzott a csókja be kell valljam magamnak.
***
Harry
Nem hiszem el még mindig, hogy mit műveltem
tegnap. Én komplett hülye vagyok. Mikor lenéztem a kijelzőre és Miranda nevét
láttam a küldött félnél, legszívesebben a fejemet a falba vertem volna. Ekkora
faszt, mint én, szerintem rég nem hordott a hátán a föld. El akarom őt teljesen
felejteni és ki rakni őt az életemből, erre mit csinálok felhívom őt a lakásomra.
Mikor megérkezett kiakartam rakni a lakásból, de persze megint a férfi győzött
bennem és nem tudtam irányítani a testemet. Nem a legjobb megoldás kétszer is
lefektetni a volt menyasszonyodat, ha el akarod felejteni. Az tény, hogy rossz
irányba haladok. Persze semmit nem érzek már iránta, de arra sem tarthatom,
hogy a vágyaimat kielégítse. Mikor ma reggel felébredtem, már nem volt
mellettem. Ennek nagyon örültem, mert nem akartam lejátszani megint ugyan azt a
beszélgetést vele. Nem akartam tőle semmit sem és bár mennyire is gyűlölöm őt, még sem akartam neki fájdalmat okozni azzal, hogy beletiporok a lelkébe. Ha
jobban belegondolok megérdemelné, azok után amit velem tett, de én még sem
vagyok az a fajta ember. Hála istennek ma vissza utazik Európába, így nem lesz
több alkalom. Bármennyire is élveztem, nem akarom tovább folytatni. A telefonom
kínzó hangja szakította meg a gondolat menetemet.
- Hallo. - szóltam bele a telefonba unott hangon.
- Szia Harry, Grace vagyok. - hallottam a vonal
túlsó oldalán Gracet és kíváncsi lettem vajon mit akarhat.
- Szia Grace. Mit szeretnél? - tettem fel a
kérdésemet.
- Figyelj. Holnap eléggé korán bent kéne lenned.
El kell döntenünk, hogy kit viszel magaddal a két hónap múlva-i Olasz útra. Meg
jövő héten egy hétre ki kéne vele mennek, hogy az ottani Modának bemutasd, az
idei év modelljét. - hallottam Grace szavait, de alig fogtam fel, amit mondott.
Erről teljesen elfelejtkeztem. Nicole lesz az idei modell, efelől semmi kétségem
sincsen.
- Persze. Hányra legyek ott? - kérdeztem vissza.
- Hatra jó lenne, ha betudnál érni. - mondta
nekem Grace reménykedő hangnemben.
- Persze, menni fog, akkor holnap. - mondtam, majd
miután elköszöntünk bontottam a vonalat.
A telefonomat az ágyra dobva, a kezembe temettem
az arcomat és nem tudtam mi tévő legyek. Egy hetet még kibírok Nicolal, de
hogy egy egész évet vele kettesben kell majd töltenem, na azt már nem tudom,
hogy fogom kibírni. Már így is, úgy érzem magam, mint egy tini, aki teljesen
belezúgott az iskola legnépszerűbb csajába. Mi lesz, ha folyton vele kell
lennem? Valószínűleg egy lakosztályban egy éven keresztül. Bele fogok ebbe
bolondulni. Habár már most a mentális épségemre nem mernék fogadni. Ez a lány
az őrületbe kerget és ebben az a szomorú, hogy élvezem.
***
Nicole
Egész nap Liammel voltam. Jól éreztem magamat,
annak ellenére is, hogy az egész nő ügy az agyam peremén táncolt szüntelenül.
Azt mondtam neki, hogy felejtsük el, de egyszerűen nem tudtam. Ha ez nem lett
volna elég, akkor az én bűntudatom hozzá adódása biztosan az volt. Szemét vagyok
ezzel tisztában vagyok. Harryt és Liamet is becsapom, sőt saját magamat is.
Győzködöm magamat, hogy nincsen köztem és Harry között semmi, de egyre jobban
úgy érzem, hogy ez hazugság. De mivel az olasz útig, csak két hónap maradt így
már nem kell vele lennem többet. Esélyét sem látom annak, hogy engem, a kezdőt
fognak választani, úgy hogy ettől az opciótól nem igen tartok. Liam hangja
zökkentett ki a merengésből.
- Drágám milyen pizzát szeretnél? - jött a
kérdés.
- Hawait szeretnék. - válaszoltam neki, majd
hallottam, ahogy tárcsázza a kedvenc pizzériánk számát.
Pár perc elteltével jött be a nappaliba.
- Oké, fél óra és itt van a pizzánk. - mosolygott,
majd leült mellém.
- Az jó, éhen halok. - mosolyogtam rá vissza
miközben a tv-t kapcsolgattam.
A pizza pontosan fél óra múlva érkezett és
annyira isteni volt, amilyenre emlékeztem. Ez a pizzéria egyszerűen elképesztő
pizzákat tudott készíteni. Mikor megettük a pizzáinkat, Liam kitalálta, hogy
nézzünk valami filmet.
- Melyiket akarod? - kérdezte tőlem, amíg két
dvd-t tartott a kezében.
- Hát a Blodd eléggé félelmetesnek hangzik, a
Zavar meg eléggé zavarosnak. - nevettem el magamat.
- Látom ma nem vagy túl komoly hangulatban. -
nevetett fel Liam is és meg sem várva a válaszomat kivette az egyik tokból a
dvd-t és a lejátszóba helyezte.
- Akkor most melyiket nézzük? - kérdeztem rá,
mikor helyet foglalt mellettem ismételten a kanapén.
- A Bloddot. - kacsintott rám.
- Szemét. - vágtam oldalba, amire ő elkapta a
derekamat és maga mellé húzott. Össze bújva néztük a filmet. Egyszer kétszer
megugrottam a film miatt, ilyenkor Liam jókat röhögött rajtam. Mikor vége
lett már alig vártam, hogy kimehessek a mosdóba. Amint végeztem a telefonomat
felvettem az ágyamról és írtam Tiának sms-t.
˝ Ki békültünk Liammel. ˝
Nem sokkal később jött is a válasz.
˝ Mi? ˝
Persze nem értheti, hogy hirtelen mi változott.
˝ Majd később elmesélem.˝
A válaszára most sem kellett sokat várnom, a
telefonom szinte rögtön rezegni kezdett.
˝Várom a részleteket.˝
Csak nevetni tudtam az utolsó üzenete miatt,
ismertem már annyira, hogy majd megeszi a kíváncsiság és alig fogja kibírni,
hogy megtudja mi történt. De holnap délutánig várni kell.
Hirtelen a telefonom csörögni kezdett, már épp
azt hittem Tia nem bír várni, de mikor fel emeltem a kijelzőt Grace neve volt
rajta. Vajon mit akarhat? Nem sokáig töprengtem rajta.
- Szia Grace. - köszöntöttem a telefonban.
- Szia Nicole. Ugye nem zavarlak? - kérdezte tőlem
és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Nem, persze mondjad csak. - mondtam neki, majd
vártam, hogy mit szeretne.
- Figyelj, holnap nyolc helyett hétre be kéne
érned, ha nem baj, mert rengeteg elintézni valónk van és jól jönne a
segítséged. - mondta nekem eléggé sejtelmesen.
- Persze, segítek amiben csak tudok. - mondtam
neki.
- Köszönöm. Lekötelezel. - mondta nekem, majd
elköszöntünk egymástól és letettük a telefont.
Liam lépett be a szobámba és érdeklődve
méregetett.
- Ki volt az? - tette fel a kérdését.
- Grace a cégtől, azt kérte egy órával korábban
mennyek holnap, mert segítségre van szüksége. - mondtam el neki az iménti
beszélgetésemet.
Liam nem sokkal később el ment, mert korán kell
neki is kelni-e és nem akart még korábban felébreszteni a készülődésével. Hamar
el is aludtam miután elment, mert eléggé fárasztó volt a mai nap, meg úgy össze
vetve az egész hétvégém.
***
Harry
Másnap nagy nehezen beértem hatra és vártam, hogy
mi fog történni. Grace sietett hozzám, amint meglátott.
- Gyere az igazgatónő már vár téged. - mondta
nekem Grace, majd követtem az irodába.
- Jó reggelt Harry. - köszönt nekem az
igazgatónő.
- Jó reggelt. - köszöntem vissza, míg leültem az
asztalával szembeni fotelek egyikébe.
- Az olasz út miatt hívtalak ide. Ki kellene
választani, hogy kit viszel majd. Én úgy gondolom, hogy három modell van, aki
erre érdemes lenne. Nicole, Jane, Molly. - sorolta a neveket, Nicole neve
hallatán önkéntelenül is megremegtem.
- Igen, szerintem is ők a legjobbak. - értettem
vele egyet.
- Kit szeretnél magaddal vinni? - kérdezett rá.
Elég sokat gondolkoztam rajta, hogy mit mondjak.
Tudtam, hogy Nicole a legjobb, de még is tartottam tőle, hogy vele legyek. De az
én aggályaim miatt nem tehetem ezt neki tönkre. Ez egy hatalmas esély és az ő
érdekeit kell néznem, nem a sajátomat.
- Én úgy gondolom, hogy Nicole a legtehetségesebb.
- nyögtem ki nagy sokára.
- Egyetértek veled. Akkor megbeszéltük? Nicole lesz az idei modell. - mondta nekem.
- Igen. - válaszoltam neki, majd felálltam, hogy
távozzak.
Az ajtóban hallottam, hogy hozzám beszél.
- Ma fogjuk vele közölni és vasárnap repültök. -
jelentette ki.
- Rendben. - mosolyogtam rá hamis mosollyal, majd
kiléptem az irodából.
Amikor kiléptem Nicole-al találtam szemben
magamat. Nem tudtam mit mondjak, a péntek éjjeli csókunk óta nem is beszéltem
vele.
- Szia. - köszöntem neki.
- Szia. - köszönt vissza félszegen.
- Hogy hogy ilyen korán bent vagy? - kérdeztem
rá.
- Grace hívott, hogy jöjjek be hamarabb segíteni.
Nem tudsz róla, hogy miben kéne segítenem? - kérdezett rá, de fogalmam sincs
miről beszél.
- Nem tudom. - válaszoltam neki, majd elmentem
mellette.
- Köszönöm. - Nicole hangját hallottam magam
mögött.
- Mit? - kérdeztem vissza mikor hátrafordultam.
- A péntek estét. Sokat jelentett nekem, hogy
meghallgattál. - mondta őszintén, aminek hatására közelebb mentem hozzá és
legszívesebben megcsókoltam volna.
- Nem tesz semmit. Jobban vagy már? - kérdeztem
rá.
- Igen. Megbeszéltük. - mondta és a szavai
nehézzé tették a szívemet.
- Kibékültetek? - kérdeztem rá, de már tudtam a
választ.
- Igen. - válaszolta és a szívem össze szorult. -
Figyelj, ne haragudj a csók miatt.
- Nem haragszom. - mondtam neki őszintén.
- Oké, mert rosszul éreztem magamat miatta. Úgy
éreztem kihasználtalak. - vallotta be nekem.
- Nem használtál ki. - válaszoltam neki, majd a
homlokára adtam egy csókot és magára hagytam.
Tudtam, hogy el kell őt engednem. Liamhez
tartozik és nem hozzám, bármennyire fáj is.
***
Nicole
Ez meg mi a franc volt? Kéredztem magamtól,
amikor Harry magamra hagyott. A csókja a homlokomon még mindig égett. Még
sosem csinált ilyet. Olyan érzésem van, mintha ezzel a csókjával búcsúzott
volna el tőlem. Valahogy a gondolatát sem tudtam elviselni annak, hogy ne
legyen a közelemben. De két hónap és örökre elmegy és az egész olyan lesz,
mintha meg sem történt volna. Jó lesz, de vajon tényleg ezt akarom? Hogy elfelejtsen?
És én el fogom tudni őt felejteni valaha is?
Erre tudtam a választ: NEM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése