Meghoztam a mai második részt!
Jó olvasást hozzá!
Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Reggel az ajtómon való kopogás ébresztett fel. Mondanom sem kell, hogy mikor az órára pillantottam és az még csak hat órát mutatott, legszívesebben megfojtanám azt a személyt, aki az ajtóm előtt áll most és arra vár, hogy kinyissam az ajtót. Lerúgtam magamról a takarót és csiga lassúsággal közeledtem az ajtó felé. Mikor kinyitottam, majdnem szívinfarktust kaptam.
- Meglepi. - ugrott a nyakamba Tia, én meg a meglepettségtől meg sem tudtam szólalni.
- Hát az biztos, hogy sikerült meglepned. Hogy kerültél te Olaszországba? - nem tudtam elsiklani a tény felett, hogy az ajtómban áll.
- Harry hívott fel két napja, hogy nincs fodrászod és én örömmel mondtam neki igent, mikor megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem eljönni. - mosolygott rám.
- Nekem nem is mondta. - csodálkoztam el.
- Persze, hogy nem mondta, mert meglepetésnek szánta, ami látom be is jött. - nevetett fel.
- Be. - nevettem fel, majd elálltam az ajtóból, hogy végre be tudjon jönni.
- Milyen szép ez a lakás. - nézett körbe a szobában.
- Amúgy, hogy jöttél be a házba? - kérdeztem meg.
- Harry kijött elém a reptérre. - osztotta meg velem az egyszerű magyarázatát.
- Értem, már azt hitten betörtél.- nevettem el magamat, a gondolatra.
- Ja igen, amúgy leütöttem Harryt és most egy szekrényben van megkötözve. - nevetett fel ő is.
- Pedig már megakartam ölni, mert azt hittem, hogy ő kopog ilyen korán.
- Hát én voltam az az elvetemült. - kacsintott rám.
- Örülök, hogy itt vagy. Mi a helyzet otthon? - kérdeztem meg.
- Minden oké, elég unalmas nélküled. - vallotta be.
- Már csak három nap és megyek haza.
- Ja, aztán meg egy évig nem látlak majd. - szomorodott el.
- Elhozlak magammal, mint a fodrászom. - jelentettem ki.
- Ezt te sem gondolod komolyan. - mondta nekem.
- De teljesen komolyan gondolom.
Tiával bevetettük magunkat a konyhába és reggelit kezdtünk készíteni. Én palacsintát akartam enni, Ő meg rántottát, így mind a kettőt csináltunk. Meg voltam lepődve, hogy Harry konyhája így fel van szerelve, mert mostanában nemigen lakott itt. Mindenből volt friss alapanyag. Biztosan valaki bevásárolt neki mielőtt ide jöttünk. Elég nagy felfordulást csináltunk, még jó, hogy Harry nem volt itthon. Mikor készen lettünk és elpakoltunk, leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk. Épp, hogy neki láttunk hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó.
- Sziasztok. - lépett be Harry az ajtón.
- Szia. - köszöntünk neki egyszerre.
- Mik ezek a jó illatok? - kérdezte meg.
- Rántotta és palacsinta. - újságolta neki Tia.
- Jól hangzik. - sétált beljebb a konyhába, majd egy tányér tojást szedett magának.
- Merre jártál? - kérdeztem rá.
- Az esti gálára kellett beszereznek egy két dolgot. - mondta két falat között.
- Értem. - helyeseltem, majd az utolsó falat palacsintát is a számba tettem.
Mikor mind a hárman végeztünk, össze szedtem a tányérokat és gyorsan elmosogattam azokat.
Harry egy szem pillantás alatt eltűnt. Én Tiát körbe vezettem a házban, majd az udvarra is lementünk, ami személy szerint az én kedvencem az egész házban. Tia ugyan úgy le volt nyűgözve a kerttől, ahogy én. Neki is nagyon tetszett a kis pad, ami a kert közepén helyezkedett el. Amint meglátta a medencét kikötötte, hogy fürdenünk kell benne, így felmentünk a szobámba és bikinit vettünk fel. Tia egy fejessel ugrott bele a medencébe, mikor vissza mentünk. Én is nagy nehezen rávettem magamat és bemerészkedtem, az igencsak hideg vízbe. Tudtam úszni, de nem igazán volt a kedvencem a víz. Tia nagyon élvezte és állandóan fröcskölt, amit én kevésbé tudtam tolerálni. Egy idő után Tia egy pontra fokuszált, mikor én is oda néztem láttam, hogy Harryt nézi, aki fel-le járkálva telefonált a teraszon, de közben a tekintete folyton felénk kalandozott.
- Feltűnt neked, hogy folyton téged néz? - kérdezett rá Tia.
- Nem engem néz. - válaszoltam neki.
- Dehogy is nem.
- Tia, hagyd ezt abba kérlek. - csak ennyit tudtam neki mondani.
- Nicole, meddig akarod még magadnak azt hazudni, hogy nem vonzódsz hozzá?
- Nem hazudok magamnak, de barátom van. - nyögtem ki.
- Aki le se szar téged. - tette hozzá Tia és be kell valljam igaza is van.
- Tudom.
- Akkor meg mire vársz? Itt áll előtted a pasi, aki oda van érted és mindent megtenne miattad. Hahó, látod még engem is ide repített, csak miattad. - világított rá Tia.
- Nem tudom, hogy változni fog-e valaha valami. Nem tudom eldönteni, hogy ez csak a testiségről szól kettőnk között vagy több is van mögötte.
- Ha te nem is, én látom rajta és rajtad is, hogy bele vagytok zúgva a másikba, de mind a ketten túl makacsok vagytok, hogy bevalljátok még magatoknak is. - nevetett fel Tia.
- Meglehet, de amíg a Liam ügy nincsen lerendezve, addig Harryvel sem tudok tisztázni semmit. - vázoltam fel a helyzetet.
- Így van. De ha rám hallgatsz, akkor Harryt választod.
- Köszi. - mosolyodtam el.
A Tiával való beszélgetésünk kissé magamhoz térített. Liammel nem mehetnek tovább így a dolgok. Muszáj leszek vele beszélni, ha haza mentünk. Szerettem volna, ha ez a dolog működik, de nagyon úgy tűnik, hogy nem megy tovább. Hogy ennek van-e bármi köze Harryhez? Biztosan, de csak miatta sose adnák fel egy kapcsolatot, de az biztos, hogy nagy szerepe lesz a döntésemben. Mikor már a szobámba mentem fel és beléptem oda, nem hittem a szememnek. Egy gyönyörű tengerkék estélyi volt az ágyamra fektetve. Hozzá illő kiegészítőkkel. Ékszerekkel, táskával és csodás cipővel. Csak bámultam és nem tudtam megmozdulni. Tudtam, hogy ezt csak Ő intézhette el. Mintha tudta volna mire vágyom. A ruha tökéletes volt, sőt annál is több. Mikor magamra vettem nem hittem, hogy valaha állhat nekem, így egy ruha, de lenyűgöző volt. Tökéletesen simult a testemhez, kiemelve ezzel a testem előnyös részeit. Meg kell, majd neki köszönöm.
Tia átjött hozzám és megcsinálta a hajamat, ami eszméletlen jó lett. Besütötte és feltűzte, de úgy, hogy helyenként kilógott egy-egy tincs. Majd sminket is csinált nekem és ebben is nagyon jó munkát végzett. Tia is velünk jön, ugyan is Harry kikötötte, hogy velünk kell jönnie és nincs ellenvetés. Tia, persze nem is ellenkezett volna egy percig sem. Én nagyon örültem, hogy velünk jön, mert kissé izgultam az este miatt. Az egész céggel ma kell megismerkednem és ez kissé félelmetes számomra.
Fél óra múlva már egy limuzinban ültünk és az estélyre tartottunk. Harry arca megfizethetetlen volt, mikor lesétáltam a lépcsőn. Mikor elmentem mellette a fülembe súgta, hogy gyönyörű vagyok, ami teljesen meglepett. Nagyon jólesett ez a kis gesztus tőle. A kocsiban, ha lehet még idegesebb voltam. Tia meg is jegyezte, hogy adjam abba a láb remegést különben felrúgom a limuzinban található kis asztalt. Harry nem nagyon figyelt ránk, mert egész út alatt a fülén volt a telefonja és valakivel eléggé hangosan beszélt, gondolom olaszul, mert nem értettem túl sok mindent. Majd a kocsi megállt és kiléptünk, ahol rengeteg fotós fogadott minket. Mint kiderül meg is kellett állnunk és fotókat készítenünk.
- Mr. Styles együtt vannak Miss Montez kisasszonnyal? - az egyik fotós kiabálta be a váratlan kérdést.
- Szigorúan, csak munkakapcsolat van közöttünk. - válaszolta neki Harry, amire a fotós írni kezdett egy noteszba.
- Van barátod Nicole? - jött egy másik kérdés.
- Ez magán ügy. - válaszolta helyettem Harry és befelé kezdett húzni.
Teljesen lefagytam az előbbi kérdéstől. Hogy kérdezhet valaki ilyesmit? Láttam Tián is, hogy kissé fenn akadt a dolgon. Harry, pedig teljesen közömbösen fogadta. Most vagy ennyire jó színész vagy tényleg nem nagyon lepte meg a kérdés. De vajon miért? Nem gondolkoztam sokat, mert Harry rögtön a legelső asztalhoz vezetett minket, majd eltűnt a tömegben.
- Mi a fene volt ez előbb kint? - fordult felém Tia.
- Fogalmam nincs, de kissé beparáztam. - vallottam be.
- Nem csodálkozom. Harry nagyon profin kezelte a dolgot. - mondta Tia.
- Ja, profi volt.
- Mi bajod? - kérdezett rá.
- Semmi, csak idegessé tesz, hogy ilyeneket kérdeznek.
- Vagy az, hogy Harry közömbös volt. - mondta ki Tia, ami engem nyomasztott.
- Nem tudom, hogy miért, de zavart, hogy annyira érzelemmentes volt. Ne érts félre, nem azt akarom, hogy azt mondja, hogy csókolóztunk már vagy valami, de nagyon furcsa ez a dolog nekem.
- Tudom, de ne gondolj ebbe bele túl sok mindent. - fejezte be Tia végszóra, mert Harry pont ekkor lépett az asztalunkhoz és foglalt helyet mellettem.
Oda hajolt hozzám és azt suttogta.
- Nyugodj meg. Látom ideges vagy, de én itt leszek veled.
Nagyon jól estek a szavai.
- Köszönöm. - suttogtam vissza, majd egy puszit nyomtam az arcára.
Nem sok időm maradt izgulni, mert szinte rögtön szólítottak minket a színpadra, majd egy rövidke beszéd után Harry mindenkinek bemutatott és nagyon kedvesek voltak. Egy bemutatóra is meghívtak, amin holnap fel is fogok lépni, mint díszvendég vagy mi. Nagyon örültem, hogy mindenki ilyen jól fogadott. A nap végén hulla fáradtan estünk haza. Már felfelé tartottunk Tiával a lépcsőn mikor Harry megszólalt.
- Nicole beszélhetnénk?
- Persze. - válaszoltam, majd lementem hozzá az előtérbe. Ő a szobájába vezetett, amit most láttam először. Annyira rá volt jellemző minden berendezés.
- Mit szeretnél? - kérdeztem rá.
- Csak gratulálni akartam. Mindenkit lenyűgöztél ma este, engem is bele értve. - sütötte le a szemét a mondandója végén.
- Köszönöm. Igyekeztem, bár rettentőn izgultam. - pirultam el kissé.
- Csodálatos voltál és még valami. Ne haragudj a paparazzi miatt. Nem tudják, hogy miket kérdeznek. Láttam, hogy nagyon meglepett a kérdés. Hidd el, engem is, de nem árulhattam magunkat el azzal, ha esetleg felkapom a vizet. Ezek mindent kiforgatnak, szóval közömbösnek kellett lennem, de ez nem azt jelenti, hogy nem kedvellek. Mert nagyon is kedvellek, amióta azon az estén elhajtottál a klubban. - mosolyodott el.
- Köszönöm. Eléggé kínos helyzet volt, de megértem a reakciódat, profin kezelted. Igen, azon az estén, kissé modortalan voltam veled. - gondolkodtam el az első találkozásunkon.
- Nic?
- Igen.
- Te kedvelsz engem? - tette fel az ezer dolláros kérdést.
- Persze, hogy kedvellek, azt hittem, hogy ez egyértelmű azok után, ami többször is történt közöttünk. - válaszoltam neki, ha lehet most először őszintén a kettőnk helyzetéről.
- Igen, csak nem voltam vele tisztában, hallanom kellett tőled. Figyelj nem akarom, hogy most önzőnek gondolj, de muszáj megkérdeznem valamit.
- Kérdezz. - biztattam őt.
- Boldog vagy Liammel? - tette fel a kérdését, amin nagyon is elgondolkoztam.
- Tudod, elég furcsa egy kapcsolat ez. Gyerekként totál oda voltam érte és azt hittem most is ez a helyzet, míg nem találkoztam veled. Szeretem őt, de nem olyan a dolog, mint veled. Ez az egész nem olyan..
- Szenvedélyes?
- Nem, egyáltalán nem az.
Többet nem tudtam mondani, mert megcsókolt. Hosszasan csókolóztunk, majd elvált tőlem és a szemembe nézve azt mondta.
- Megfogom érteni, bárhogy is döntesz, mert sokat jelentesz nekem.
Köszönöm. :) Holnap hozom! :D
VálaszTörlés