10. fejezet - Riválisok!

Sziasztok!

Hoztam nektek még egy részt.
Erről is várom a véleményeket!
Ne felejtsetek el feliratkozni és a facebook csoporthoz csatlakozni!
Köszönöm. 

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nicole

- Szia Nicole, Harry vagyok! - hangzott a mondat a telefonon keresztül, amit ha lehet sose akartam többet hallani. Én nem akartam vele megbeszélni a dolgokat, de úgy tűnik Ő máshogy gondolta.

- Kérlek hallgass meg. - hallottam Harry könyörgő hangját a vonal másik végén.

Nem tudtam mit válaszoljak neki. Még minden túl friss volt nekem.

- Harry, szerintem nincs mit megbeszélnünk. - válaszoltam neki nagy sokára.

- Nicole kérlek! Nem akarom, hogy rosszban legyünk az én hülyeségem miatt. - hangzott a válasz.

- Nem leszünk rosszban, de a ma estét tekintsük meg nem történtnek. - válaszoltam neki, de én sem értettem miért voltak ennyire fájdalmasak ezek a szavak, amikor elhagyták a számat.

- Rendben. - jött a csalódott hang a vonal túloldaláról.

- Köszönöm. - hálálkodtam neki, hogy egyetért velem.

- Nincs mit köszönnöd, tudom, hogy az egészet én rontottam el. Nem szeretném, ha miattam menne tönkre a kapcsolatod. - vallotta be nekem az érzései egy töredékét, de a hangjából kihallottam, hogy ez nem teljesen igaz.

- Azt én sem szeretném.

- Sajnálom. - mondta nekem, olyan szomorú hangon, amit még szerintem senkitől sem hallottam.

- Semmi baj, de most leteszem. Szia. - válaszoltam neki és komolyan is gondoltam.

- Szia. - köszönt el tőlem, majd le is tette.

Még sokáig fogtam a telefont a kezemben és nem értettem mi változott meg ilyen hirtelen bennem. Már egyáltalán nem haragudtam rá. Sőt kezdtem a csókunkra jó emlékként gondolni, ami felettébb bizsergette a szívemet. Bármennyire is szeretnék erre emlékezni, nem lehet, el kell temetnem magamban. Ez meg sem történt. Ezzel a gondolattal aludtam el.

***

Harry

"Tekintsük a ma estét meg nem történtnek."

Ez az egy mondat foglalkoztat, amióta letettük, ami vagy fél órája volt. Csak ültem az ágyamon és Ő járt a fejemben és a szavai, amik marták a szívemet. Nem volt velem goromba és nem is küldött el. De mire is számítottam, hiszen van barátja, akit ezek után minden bizonnyal szeret is. Egy ilyen csodálatos nőnek, hogy is ne lenne barátja. Nem is tudom mit gondoltam. Semmi esélyem sincsen nála. El kell fogadnom, hogy Ő sosem lesz az enyém. Vissza lépek.

***

Nicole

Reggel felettébb jókedvűen ébredtem fel. Szombat lévén eléggé későn ébredtem. Még mindig kicsit zaklatott voltam a tegnapi csók miatt, de egyáltalán nem annyira, mint azt este hittem volna.

Első utam a konyhába vezetett, ahol megtöltöttem a kávéfőzőt friss kávéval és vízzel, várva, hogy megkapjam a jól megérdemelt folyékony ébresztőmet.

Míg a kávé csordogált, elővettem egy serpenyőt és a reggelimhez valókat a hűtőből.

Omlettet készítettem paprikával, krumplival, hagymával és sonkával. Majd mikor majdnem kész volt a tetejére füstölt sajtot reszeltem.

Kiszedtem tányérra és az asztalhoz ültem. Nagyon finom lett, így a kávém kíséretében hamar elfogyasztottam.

A tányért betettem a mosogatóba, majd a fürdőbe mentem felfrissíteni magamat.

Hosszasan zuhanyoztam és elmerültem a gondolataimba. Azon kaptam magam, hogy hol Liam, hol pedig Harry néz rám. Majd mindkettő megcsókol. Ijedten tértem magamhoz a merengésből.

- Ez nem lehet. - mondtam magamnak a különös érzés miatt, ami az emlékek miatt gyűlt a szívembe. Mikor Liam megcsókolt éreztem a szerelmet iránta, de viszont amikor Harry csókolt, valami különlegeset éreztem. Vágyat, szenvedélyt és szerelmet egyszerre, amit eddig sosem éreztem.

Gyorsan elhessegettem az érzéseimet és magamra kapva egy pólót és rövid nadrágot, már mentem is le Tiához a szalonba.

- Szia Nic. - köszöntött mosolyogva, amikor meglátott.

- Szia. Sok a munka? - kérdeztem tőle, mert láttam, hogy épp valaki haját festi.

- Eléggé, de ülj le, rád mindig van időm. - mosolygott rám.

- Köszi. - mosolyogtam rá, miközben leültem.

- Ne haragudj te nem Nicole Montez vagy? - fordult felém Tia vendége csillogó tekintettel.

- De igen. - mosolyogtam a vendégre.

- Jaj, örülök, hogy megismerhetlek. Nagyon tetszenek a képeid. Te vagy a kedvencem. -. mosolygott rám nagy szemeivel, amitől teljesen meghatódtam.

- Köszönöm. Jó ezt hallani. Hogy hívnak? - kérdeztem meg a lánytól.

- Rose. - válaszolta.

- Nagyon örülök Rose, hogy megismerhettelek. - mosolyogtam rá.

- Én örülök. Ha nem nagy gond tudnál nekem adni egy autogramot? - nézett rám kérdő tekintettel.

- Persze. - mondtam neki, majd kértem Tiától egy lapot és egy tollat, majd ráfirkantottam a nevemet a lapra és átnyújtottam Rosenak.

- Köszönöm. - hálálkodott Rose.

- Nincs mit. - mosolyogtam rá.

Fél óra múlva Rose távozott is, ugyan is készen lett a frizurája. Tia nem sokat váratott a kihallgatásomra.

- Na hogy vagy? - kérdezte rám nézve.

- Eléggé jól. - válaszoltam neki őszintén.

- Beszéltél már Liammel? - húzta fel a szemöldökét.

- Nem. Tegnap este hívott, de nem vettem fel. - meséltem el neki a tegnap este egyik részét.

- Ja értem. - mosolygott rám, majd hozzátette. - és Ő hívott?

- Igen. - mondtam és éreztem, hogy elpirulok, de miért?

- Fel is vetted? - nézett rám kérdőn Tia.

- Fel.. nem figyeltem és azt hittem Liam hív megint. - válaszoltam kissé félénken.

- És? - nézett rám felhúzva a bal szemöldökét.

- Mi és? - néztem rá értetlen tekintettel.

- Mit mondott? Elküldted? - tette fel nekem a temérdek kérdést, amik csak úgy záporoztak belőle.

- Nem küldtem el. Lényegében azt mondta, hogy sajnálja és nem kellett volna megcsókolnia. - meséltem el Tiának nagy vonalakban, hogy mit mondott Harry.

- Szóval megbánta? - tette fel a remek kérdést, amire én is szerettem volna tudni a választ.

- Nem tudom. Mikor ezeket mondta nem volt túl őszinte vagy megbánást tükröző a hangja. - vallottam be magamnak is, amit most megosztottam Tiával.

- Értem és te? - újabb megválaszolatlan kérdés.

- Fogalmam sincs. - válaszoltam neki őszintén.

- Nicole érzel valamit Harry iránt? - tette fel az egymilliós kérdést Tia.

- Nem vagyis valamit érzek, csak azt nem tudom, hogy mit. De mivel nagyon szeretem Liamet ez az érzés nem lehet több vonzódásnál. Nem tehetem ez vele. - mondtam Tiának és a vallomásom miatt mintha egy nagy súlyt elhagytam volna.

- Nic ne sértődj meg, de tényleg annyira boldog vagy Liammel? Alig találkoztok és néha olyan érzésem van mikor lejössz hozzám nap közben mikor nálad van, mintha sírtál volna. - döbbentett meg teljesen a szavaival.

- Boldog vagyok vele. Persze mi is szoktunk veszekedni és igen volt, hogy annyira megbántott, hogy sírva ott hagytam, de attól még szeretem őt. Időnk nem sok van egymásra, de mindnél többet próbálunk együtt lenni. - válaszoltam Tiának, magam is meglepődve, hogy dühös vagyok.

- Ne haragudj. Ez igazán nem rám tartozik. A te döntésed, hogy kivel szeretnél együtt lenni. - mondta nekem bűnbánó arccal.

- Nem haragszom, de most megyek, mert Liam jön ebédre és még meg is kell azt főznöm. - mondtam Tiának, majd gyorsan felrohantam a lakásba.

Nem sokat gondolkoztam ez után, mert a főzés teljes mértékben lekötötte minden gondolatomat.

Akkor eszméltem fel, mikor csöngettek. Oda siettem az ajtóhoz és kinyitottam azt. Liam állt az ajtóban és örömömben a nyakába ugrottam és szenvedélyesen megcsókoltam.

- Én is örülök neked, de előbb együnk, mielőtt a desszertet megkapom. - villantott felém egy féloldalas mosolyt.

- Rendben.- nevettem fel kissé és a konyhába húztam őt és intettem neki, hogy foglaljon helyet az asztalnál.

- Na és mit eszünk? - kérdezett rá.

- Tejszínes - gombás tésztát, mert tudom, hogy az a kedvenced. - mosolyogtam rá.

- Istennő vagy. Sokat kérek. - mondta vigyorogva.

- Igen is. - nevettem fel, miközben szedtem neki egy jó nagy adag tésztát.

Letettem elé a tálat és rögtön hozzá is látott. Én vele szemben ültem le és én is enni kezdtem a sajátomat. Nagyon finomra sikerült.

- Nic ez nagyon finom volt. - mondta nekem Liam, mikor befejezte az evést.

- Örülök neki. Maradt még, ha esetleg később éhes leszel. - mondtam neki mosolyogva. Mikor elvettem előle a tányért, a derekamnál fogva megfogott és az ölében kötöttem ki.

Láttam, hogy forgat valamit a fejében, ezért kérdőn felhúztam a szemöldökömet a válaszát várva.

- Mikor bejöttem beszéltünk valamiféle desszertről. Mikor kapom meg édes? - nézett rám vágytól izzó tekintettel.

- Mikor szeretnéd? - gondoltam játszadozom vele egy kicsit.

- Most. - adott egyszerű választ, majd meg sem várva a reakciómat az ajkaimra hajolt és szenvedélyesen csókolt meg. Majd felkapott az ölébe és a hálószobámba lépkedett velem, de közben a csókot nem hagyta abba.

Mire feleszméltem már fáradtam hanyatlottam be a karjaiba. Rajta is látszott, hogy eléggé lefárasztotta a szeretkezés.

- Elég volt a desszert? - néztem rá és tudtam, hogy ezzel megfogom őrjíteni.

- Nem. - válaszolta, majd felém tornyosulva ott fojtattuk, ahol pár perccel abba hagytuk.

A szeretkezés csodálatos volt. Lehet, azért mert régen volt rá alkalmam vagy nem is tudom, de egyszerűen felemelő érzés volt a karjaiban lenni és megsemmisülni az este újra és újra. Magam sem tudom mikor aludtunk el és hányszor éltem át a gyönyört Liam karjaiban.

***

Harry

Egész nap Nicole járt a fejemben. Oké, hogy azt mondtam "Rendben felejtsük el!", de még sem ment. Egész nap csak a csókja járt a fejemben és, hogy megint érezni szeretném az ajkait. Persze tudtam, hogy lehet épp ebben a percben tartja a barátja a karjaiban és mindent megad neki, hogy ő maradéktalanul boldog legyen. De a tudatalattim még is játszott velem és az egyre elmélyülő érzéseimmel. Azon ábrándoztam, hogy éppen engem ölel és én kényeztetem a testét és adom meg neki, amitől maradéktalanul átéli a gyönyört. Saját magamat kínoztam ezzel, de még sem tudtam abba hagyni.

Mikor a táskámban kotorásztam a pénztárcám után a kezembe akadt egy kártya. Kivettem azt és megnéztem.

- Basszus! - mondtam ki hangosan. Hogy lehettem olyan hülye, hogy elfelejtettem neki odaadni a VIP belépőjét a hétfői bemutatóra.

Ma már későre járt ezért úgy gondoltam, majd holnap felhívom, hogy nálam van a belépője.

Reggel eléggé későn ébredtem, de az első gondolatom a belépő volt. Gyorsan tárcsáztam a számát, de hang posta fogadott.

- Nicole-t hívtad. Jelen pillanatban nem tudok veled beszélni, de kérlek hagy üzenetet. - köszöntött a szöveg. Úgy gondoltam, hogy nem hagyok üzenetet, majd később megpróbálom.

A későbbi próbálkozásaim is kudarcba fulladtak. Nem foglalkoztam vele tovább. Össze szedem magamat és elmentem ebédelni a közeli pizzériába.

***

Nicole

Reggel jó kedvűen ébredtem. Bár már dél is elmúlt mikor magamhoz tértem, de ez nekem akkor is még reggel volt. Kimentem a konyhába olyan halkan, ahogy csak tudtam, hogy Liamet ne keltsem fel, főztem kávét és elkezdtem reggelit gyártani, mert tudtam, hogy ha Liam felébred farkas éhes lesz. Bundás kenyérre gondoltam, ezért elővettem a hozzá valókat, de még mielőtt hozzá láttam volna, a kávém megívása után bementem a fürdőbe és felöltöztem.

Mikor vissza mentem a konyhába láttam, hogy a telefonom lemerült tegnap ezért feltettem töltőre és bekapcsoltam.

Pár nem fogadottam volt. Köztük vagy öt darab Harrytől. Mit akarhat? - kérdeztem magamtól.

Nem foglalkoztam vele különösképpen.

Mikor vissza fordultam a serpenyőhöz a telefonom megint csörgött, ismét Harry kereset. Nem vettem fel, mert biztos voltam benne, hogy a pénteki dologról akar beszélni.

Már majdnem készen lett a bundás kenyér, mikor valaki csöngetett. Ki lehet az ilyenkor?

Kinyitottam az ajtót és Harryvel néztem farkas szemet.

- Hát te? - néztem rá értetlenül.

- Pénteken oda kellett volna ezt adnom, de elfelejtettem. - nyújtotta oda nekem a VIP feliratú kártyát.

- Köszi. - köszöntem meg, bár nem nagyon örültem neki, hogy feljött a lakásomra.

- Nincs mit. - köszönte meg.

- Nic ki csöngetett? - jött Liam hangja mögülem.

Liam mellém ért és nem volt rajta semmi más, csak egy bokszer.

Láttam Harry tekintetén átvillanni a csalódottságot.