Meg is hoztam a következő részt!
Jó olvasást és hagyjatok nekem véleményt!
Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Alig kaptam levegőt, mikor a lakásom ajtajának
dőlve álltam. Semmi más nem járt az eszemben, csak az iménti csók Liammel. Nem
hittem volna, hogy valaha ő fog engem csókolni. Nem tudom, hogy mióta álltam az
ajtóban, de egyszerűen képtelen voltam elindulni. Mindig vissza szökött a csók
emléke, ami egyfajta bizsergető érzéssel jelezte számomra, hogy nem álmodom.
Lassan elindultam befelé.
Miközben fürödtem újra és újra lejátszódott a
fejemben az iménti forró csókunk Liammel.
A gondolataimból a telefonom pittyegő jelzése
ébresztett fel. Egy SMS villogott a kijelzőn, szűnni nem akaró fénnyel. Mikor
megnyomtam a telefont és ezzel beléptem az SMS-be, nem hittem a szememnek. Liam üzent.
"Jó éjt hercegnőm. Millió csók!"
Azt hittem menten beleolvadok a kádba. Hogy lehet
ilyen aranyos valaki? Ismertem őt már jól, de most még is egy teljesen
ismeretlen oldalát ismertem meg. Nagy nehezen vissza írtam neki fél álomban.
" Jó éjt Liam! Csókollak!"
Reméltem ez a válasz megteszi.
Felöltöztem és a szobámba vezetett az utam és az
ágyra dőlve, már szinte aludtam is. A telefonom ismét sikeresen felébresztett.
Ismét Liam üzent.
"Holnap? Van programod?"
"Voltaképpen nincsen, reggel megyek még egy
castingra, de annak 11-kor vége van."
Nem sokkal később jött a válasz.
"Rendben hercegnőm. Holnap hívlak."
Miután elolvastam az utolsó üzenetet is, elnyomott
az álom.
Reggel 7-kor csörgött az órám, mert 9-re kellett
a castingra mennem, ami a város másik felében volt ,ezért időben el kellett
indulnom, hogy odaérjek. Elkészültem és 8-kor már a buszon ültem, ami pont a
casting helyszínének az utcájában rak le. Mikor leszálltam a buszról, már
majdnem 9 óra volt, így siettem és már az épületben is voltam. Gyorsan letudtam
a dolgot és már az utcán sétáltam, amikor egy kocsi megállt mellettem és az
ablakból egy srác rám kiabált.
- Szia Nicole. - mikor odafordultam, Liammel
találtam szemben magamat.
- Szia. Hát te? - kérdeztem meg tőle, mert annyira
meglepett, hogy itt van.
- Erre volt dolgom és megláttalak, ahogy itt
sétálsz. - mondta és közben kinyitotta az ajtót jelezve, hogy szálljak be
mellé. Örömmel szálltam be. Örültem neki, hogy láthatom.
Mikor beszálltam egy csókkal köszöntött, amit még
mindig idegennek éreztem tőle.
- Gondoltam, elmehetnénk ebédelni. - mondta Liam csillogó szemekkel.
- Jó lenne, éhen halok. - mondtam nevetve és
láttam Liamen, hogy mennyire örül neki, hogy vele tartok.
Nemsokkal később megállt egy nem éppen olcsónak
tűnő étterem mellett. Ami, mint kiderült, egy kert vendéglő és minden féle
mediterrán ételeket lehet itt megkóstolni. A mediterrán konyha mindig is közel
állt a szívemhez.
Mikor leültünk egy két személyes asztalhoz egy
perc sem telt el és a pincér már érdeklődve állt felettünk, hogy mit innánk.
- Egy üveg vörös bort kérnénk a legjobb fajtából.
- mondta Liam a pincérnek és teljes mértékben megbíztam a döntésében, ugyan
is borok terén mindig jól választott.
- Már is hozom Uram. - mondta mosollyal az arcán
a pincér és el is tűnt.
Pár perc elteltével jött is a pincér egy üveg
borral a kezében.
Kiöntött nekünk egy-egy pohárral és az étel
választásunkról érdeklődött.
- Sikerült választaniuk? - tette fel a szokásos
sablon kérdést.
- Igen, én egy paradicsomos húsgombócot kérnék. -
mondta Liam a pincérnek.
- Én egy provans lazac salátát kérnék. - mondtam
a pincérnek.
- Már is hozom. - mondta a pincér és már sarkon
is fordult.
Vacsora közben beszélgettünk és hamar el is
repült az idő, így elindultunk haza fele Liammel.
Láttam Liamen, hogy eléggé feszülten fogja a
kormányt. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést tőle, eddig sosem láttam,
hogy izgult volna.
- Bánt valami? - kérdeztem rá, mert valahogy nem
hagyott nyugodni a dolog.
- Miből gondolod? - kérdezte, de hallottam a
hangján, hogy ideges.
- Mert úgy szorongatod azt a kormányt, mint egy
hülye. - mondtam neki mosollyal az arcomon.
- Ennyire látszik? - kérdez rá a dologra.
- Eléggé. - mosolyodtam el.
- Csak gondoltam lenne-e kedved feljönni hozzám?
- nyögte ki végül a dolgot, ami látszott, hogy mennyire nyomasztotta.
Gondolom félt, hogy félre értem a szándékát és nemet mondok neki.
- Persze, hogy lenne kedvem. Ilyeneken ne
idegeskedj Liam. - mondtam neki és tényleg szívesen megnéztem volna, hogy hol
lakik.
- Ne haragudj, hogy ilyen vagyok, de nem akartam
volna, hogy rossz szándékra gondolj tőlem, amiért 3 nap után a lakásomra
hívlak. - mondta és látszott rajta az őszinteség.
- Nem gondoltam semmilyen hátsó szándékra tőled,
ennyire már ismerlek. - mondtam neki a nyilvánvalót.
Nemsokkal később meg is érkeztünk Liamhez. Ő is
egy sok emeletes lakásokkal teli lakó negyedben élt, ahogy én is. Ahogy láttam
az utca nevet nem sokkal lakott tőlem messzebb, pontosabban talán négy
utcányira.
Felmentünk a hatodik emeletre és a 23. számú ajtó
előtt megálltunk.
- Hát itt lakom. - mondta mosolyogva nekem Liam.
- És be is megyünk vagy, csak az előtért akartad
megmutatni? - viccelődtem vele, amit ő könnyű szerrel vett is. Nagyon szerettem
benne a humorát.
- Persze, hogy be. - mondta és kinyitotta előttem
az ajtót.
Mikor bementem a szám is tátva maradt a lakás
láttán. Eléggé legény lakásnak tűnt a hely, de annyira látszott rajta Liam stílusa.
- Te rendezted be? - kérdeztem meg tőle, bár
lemertem volna fogadni, hogy igen.
- Igen én. Bár még van mit javítani, de már
alakulgat. - mondta és látszott rajta, hogy büszke a lakására.
- Szerintem, ha engem kérdezel, akkor van érzéked
az ilyesmihez. - mondtam neki mosolyogva.
A válasza egy szenvedélyes csók volt. Ami alatt
egyszer, csak a kanapén kötöttünk ki és ott folytattuk tovább a szenvedélyes
csókunkat. Mikor elváltak az ajkaink láttam a szemében a vívódást. Láttam a
vágyat a szemeiben, hogy mennyire kíván engem, de tökéletes úriemberként
tiszteletben tartotta, hogy én még túl korainak érzem a dolgot.
Az este hátralévő részében beszélgettünk. Néha
egy-egy forróra sikeredett csók csatával fűszereztük meg a beszélgetésünket.
Mikor hét óra is elmúlt, úgy döntöttem ideje haza
indulnom.
- Liam haza vinnél? - kérdeztem meg tőle, mire ő
mosolyogva bólintott és a következő pillanatban már a kocsijában ülve
tartottunk a lakásom felé.
A lakásom ajtajában állva néztem Liammel farkasszemet és akarva akaratlanul is a kapcsolatunk helyzetére gondoltam.
- Liam tisztáznunk kéne a helyzetünket. - mondtam
neki kissé félénken, mert nem tudtam, hogy ő már ugyan úgy vélekedik-e rólunk, mint én.
- Én nagyon örülnék neki, ha a barátnőmnek
mondhatnálak. - mondta ki a jóleső szavakat, amik a szívemet melengették.
- Én is örülnék neki. - mondta ki végül.
- Akkor kijelenteném, hogy hivatalosan is egy pár
vagyunk. - mondta kissé komoly hangon, de egyikünk sem bírta ki és elnevettük
magunkat.
- Jó éjt. - köszönt el Liam, majd egy csók
kíséretében én bementem az ajtón.
***
Liam
Haza fele, csak Nicole járt az eszemben. Örültem
neki, hogy ő is ugyan úgy vélekedett kettőnk kapcsolatáról, mint én. Sosem
reméltem, hogy ez a csodálatos lány az enyém lesz. De most még is valóra vált
az álmom. Ha nem tudnám, hogy én nem vagyok egy könnyen érzelmeket tápláló
ember, azt hinném, hogy már is beleszerettem. Lehet, hogy így is volt, de míg
nem tudom, ő mit érez, nem lovalom bele magam a dologba.
***
Mikor beléptem az ajtón a szívem megint a
torkomban dobogott jelezve nekem azt, hogy Liam már egyáltalán nem közömbös
nekem. Régóta vágytam rá és most az enyém lett. Csak remélni mertem, hogy ez, ami köztünk van sokáig fog tartani.
Elmentem fürdeni, mire kész lettem és a szobámba
mentem láttam, hogy a telefonom egy eseményt jelez. Felvettem a készüléket és
egy hang posta üzenet fogadott. Gyorsan le is hallgattam.
" Üdvözlöm Miss Montez, Grace vagyok a
Modánál találkoztunk és jó híreim vannak a számára. Önt választottuk a legújabb
modellünknek. Kérem holnap jöjjön el hozzánk és aláírjuk a papírokat."
Mikor a síp szó megszólalt, alig hittem a fülemnek.
Megvan! Ezt nem hiszem el! Sikítottam a mondatokat és azon kaptam magam, hogy Liamt hívom.
- Igen Nic? - kérdezte izgatott hangon.
- Bocsi, hogy zavarlak. De képzeld a Moda hívott
és felvettek. Holnap megyek aláírni a papírokat. - mondtam szinte sikítva
örömömben.
- Ez nagyszerű, de én mindig tudtam, hogy téged
választanak, hiszem hülyék lettek volna, ha nem ,mert te vagy a legszebb. -
mondta és a szavaitól elolvadni készültem.
- Köszönöm. Na most leteszem, hagylak aludni. Jó
éjt. - köszöntem el tőle.
- Jó éjt hercegnőm. - köszönt el tőlem Liam.
- Szia. Szeretlek. - csúszott ki örömömben a számon,
ami bennem is most tudatosította, hogy valóban beleszerettem.
A vonal végén nagy csend és már kezdtem azt
hinni, hogy ezzel jól elijesztettem őt.
- Szia Nicole. Én is szeretlek. - mondta és
hallottam a hangjában, hogy nagyon jól esett neki a vallomásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése