17. fejezet - Változás!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeteket!:)

Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mikor becsukódott Nicole teraszának ajtaja, nem tudtam a lábaimat mozgásra ösztönözni. Nem mozdultak. Nem tudom pontosan meddig állhattam az ajtaja előtt, de mivel kezdtem fázni, nagy volt a valószínűsége, hogy túl soká, ahhoz képest, hogy a lánynak odabent barátja van. Én voltam a hülye, hiszen én csókoltam meg őt. Miért tettem? Ezt kérdezem én is minden egyes alkalom után, mikor az ajkaim érintették az Ő tökéletesen megformált ajkait. A válasz egyik kicseszett alkalomnál sem tetszett. Egy egyszerű választ tudtam, csak kicsikarni magamból, ami annyi volt, hogy akartam. Ez nem válasz, magam is tudom, de egyszerűen mikor vele vagyok, az agyam szabadságra megy és a szívem fogadja a rögzítőn helyette az üzeneteket. Sajnos a megválaszolásukkal nagy gond van. A szívem nem realista, álom világban ringatja magát és vele együtt engem is. Mikor az agyam visszatér, hozza magával a bűntudatot is. Mit kéne vagy mit fogok tenni most? Egy olyan nőhöz vonzódom, aki nem szabad. Kétségtelen, hogy ő is vonzódik hozzám, de van ez az érzés akkora, hogy bevállaljuk a kockázatot? Az én részemről erre a kérdésemre nagyon egyszerű a válasz. Igen, van. De, hogy számára is, azt nem is akarom tudni, mert rettegek a választól.

Vissza mentem a szobámba és a fürdő felé vettem az irányt. Muszáj volt most lehűtenem magam valahogyan. Beálltam a forró zuhany alá, ami kellemesen ellazított, de a rosszalló gondolataimat nem tudtam kizárni a fejemből. Kezdtem magamat is unni, amióta megismertem őt ez megy. Nem tudom Őt kiverni a fejemből és azon kapom magam gyakran, hogy azt kívánom, bárcsak szakítanának. Önző ez tőlem, de nem tudok mit tenni. Attól tartok, hogy beleszerettem.

Másnap reggel nem akartam felkelni, de az ablakon beszűrődő napfény jelezte, hogy ideje lenne felkelni, mert a végén elkések a megbeszélésről, amire szerencsémre egyedül megyek csak. Most valahogy nem bírnék Nicole mellett lenni. Pontosan fél órám volt még a megbeszélésig, ezért gyorsan lementem az utca túloldalán található pékségbe és egy kávé kíséretében leültem az egyik szabad asztalhoz az ablak mellé. Csak az utcán lévő forgalmat néztem és azon merengtem vajon hova sietnek? Milyen problémáik lehetnek? Vagy csak az én életemben van egy súlyos probléma, amit nem akarok megoldani? Biztosan nem, de az én dolgom nem túl egyszerű és a megoldástól napról napra jobban rettegtem.

Mikor a megbeszélés véget ért, vissza mentem a hotelba és az étterembe vettem az irányt. Mikor az asztalhoz mentem, hogy vegyek valami ételt, megpillantottam az egyik asztalnál Nicolet. Ő is észrevett és intett, hogy mennyek oda hozzá. Vajon mit akarhat? Nagyon merem remélni, hogy csak udvarias és ezért hív az asztalához enni és nem a tegnapról akar, majd velem beszélgetni. Elvettem az asztalról némi rántott sajtot és rizst, majd súlyos léptekkel közeledtem, ahhoz az asztalhoz, amelyiknél ült.

- Szia. - köszöntem neki, míg helyet foglaltam a szemközti széken.

- Szia. - köszönt ő is, majd egy nagy adag tésztát tömött a szájába, amitől nagyon aranyosnak, szinte kislányosak találtam.

- Jó étvágyat. - köszöntem neki, ami minden bizonnyal meg is volt, mert jóízűen ette tovább a tésztáját.

- Köszönöm. Neked is. Az nagyon jól néz ki. - mutatott a tányéromon lévő sajtokra, majd vissza vezette a tekintetét az lőtte lévő tányérra.

- A tiéd is. - mosolyogtam rá, majd bele kortyoltam a narancs levembe.

- Hol voltál reggel? Kopogtam, hogy esetleg jössz-e velem reggelizni. - hajtotta le a fejét és észrevettem a halvány pírt, ami az arcára szökött. Édes volt.

- Egy megbeszélésre kellett mennem, de ha gondolod holnap bepótolhatjuk. - ajánlottam fel neki és meg is lepődtem a hirtelen jött közvetlen viszonyhoz kettőnk között.

- Az remek lenne. Mi volt a megbeszélésen, ha szabad tudnom. - kérdezett rá és közben befejezte az ebédje maradékát is.

- Semmi különös, csak a csütörtöki Milánóba tartó repülőútról és az ott töltött maradék napokról volt szó. - vázoltam fel a helyzetet neki.

- Értem. - mosolygott rám, majd lehúzta a poharában található folyadékot.

- Szóval csütörtök reggel 6-kor indul a gépünk. - tájékoztattam őt a korai indulásunkról.

- Rendben, akkor van még egy egész napunk. - mosolygott rám, a holnapi nap ígéretével az arcán.

- Igen, van. - mosolyogtam rá én is.

- Van valami programod? - kérdezett rá és a szemei valami megmagyarázhatatlan csillogást tükröztek.

- Még nincsen. Gondoltál valamire? - kérdeztem rá, mire piszkos gondolatok férkőztek az agyamba, amiket egy fejrázással próbálkoztam eltüntetni, sikertelenül.

- Gondoltam elmehetnénk egy strandra. Holnapra nagyon jó időt mondtak. - lelkendezett.

- Az jó ötlet. Tudom is, hogy hova mennyünk. Szereted az extrám csúszdákat? - kérdeztem rá.

- Hát nem igazán, de ideje új és vakmerő dolgokat kipróbálni. - nevetett fel édesen.

- Remek, akkor ezt megbeszéltük. - örültem neki én is. 

Jó lesz egy kis időt vele tölteni, így hogy felettébb jó kedve van.

Felálltunk az asztaltól és a szobáink felé vettük az irányt. Az ajtóban állva megint elfogott a késztetés, hogy megcsókoljam, de vissza fogtam magamat.

- Mit szólnál, ha ma este elvinnélek szórakozni? - nyögtem ki mire magam is meglepődtem.

- Benne vagyok. - mosolygott rám csábosan Nicole, mire teljesen lesokkoltam. Még is mikor változott meg kettőnk között a dolog ennyire? Lemaradtam volna vagy kimentem valamikor?

- Hétre készülj el, majd bejövök érted. - ajánlottam fel neki, majd bementem a szobámba.

Mi a fene bajod van Harry? Mit akarsz ezzel a szórakozzunk egy kicsit dologgal? Nem lesz ennek jó vége, azzal tisztában voltam. Megesküdtem magamnak, hogy nem fogok rá nyomulni, de tudjátok mi a jó az eskükben? Hogy meglehet őket szegni. Mire jó ez?! Kérdeztem magamtól. Kínoztam magam és ez egyre nehezebb küldetésnek látszott. Egy szenvedélyes este, mikor semminek sem engedhetek. Kemény kihívás lesz, amin el fogok bukni, már most tudtam.

***

Nicole

Az ajtóban álltam és már teljesen készen voltam. Kíváncsian várom, hogy Harry mivel készült. Hova visz engem. Lehet, hogy most szívtelennek fogok hangzani, de Liam most cseppet sem érdekel, hiszen azóta, hogy eljöttem még csak nem is keresett. Biztosan ennyit jelentek csak a számára. Egyre biztosabb vagyok, hogy az a munkai vacsora, igen is az volt, aminek akkor láttam. De már nem voltam miatta szomorú. Harry volt a boldogságom és ezt nem tagadhattam meg magamtól.

Fél óra múlva már egy eléggé hangulatos kis pubban iszogattunk és a remek latin ritmusokat hallgattuk. Harrynek igaza volt, ez a hely remek. Még sosem voltam, ehhez fogható helyen. Első látásra beleszerettem. Harry rendelt nekem egy koktél, amink a nevét meg sem kíséreltem kimondani, de a nevétől eltekintve isteni finom volt. Pár perc múlva csalódottan vettem észre, hogy a poharam tartalma teljesen kiürült. Mire észbe kaptam Harry már elém is tolt egy másik pohárral. Köszönetképpen egy széles, de csábító mosolyt küldtem felé. Ő csak vissza mosolygott rám, de a zavara magától értetődő volt, amire muszáj volt magamban felkuncognom. Olyan édes ilyenkor. Hiába 27 éves, ilyenkor alig tűnik tökéletes arca nálam idősebbnek.

Mikor megittam a harmadik koktélomat is, már jócskán éreztem az alkohol hatását, amit a testemre gyakorolt. Harry felállt a helyéről és magával húzott engem is. Érzékién kezdtünk mozogni a lágy, de ritmusos zenére. Nagyon meglepett, hogy Harry ennyire jól mozog. Eléggé intim volt, ez az egész. A testünk összesimult és ahogy Harry a derekamat fogta az érintése miatt lángra gyúlt a testem és még többért könyörgött. A kezemet a hajába csúsztattam és megmarkoltam azt. Erre egy mély sóhaj szakadt ki szép ívű csókolni való ajkai közül. Közelebb hajoltam felé és mohón csaptam le az ajkakra, amik minden alkalommal az enyéim után sóvárogtak.