Itt lenne a mai második rész!
Jó olvasást!
Várom a véleményeteket!
Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Este nyolc óra. Itt állok a Clarks előtt és azon kapom magam, hogy képtelen vagyok bemenni az étterem ajtaján. A lábaim nem engedelmesednek az akaratomnak, földbe gyökereztek. Félek! Hogy mitől félek? Nem tudnám megmondani. A találkozástól? Az események előre haladásától? Magától a költözéstől vagy talán saját magamtól? Tőle?
Nyuszi vagy! - súgta egy belső hang. Elismerem, az vagyok. Rettegek a következményektől. Bármennyire is rossz mostanában a kapcsolatunk, attól még szeretem Liamet és fogalmam sincs, hogy mi lesz, így velünk. 1 évre megyek el, az nagyon hosszú idő. A távkapcsolatokban meg nem igen hiszek. És akkor még nem is említettem Harryt. Ő sem könnyíti meg a helyzetemet az is biztos. Úgy élni valakivel egy teljes évig, hogy nagyon is érdeklődsz iránta nem a legjobb párosítás, ha van barátod. Megfogok őrülni.
Nagy nehezen ráveszem magamat és belépek az ajtón, ahol egy hostess lép felém és a nevemet kérdezi.
- Montez. - válaszolok egy mosollyal az arcomon, mire a lány a papírjaiban kezd keresgetni, míg meg nem akad valamin a tekintete.
- Erre tessék Miss Montez. - fordul meg és az egyik asztalhoz vezet, ahol Liam mosolyog rám.
- Köszönöm. - fordulok a lány felé, aki csak egy bólintással jelez felém, majd elhagyja az asztalunkat és könnyű léptekkel halad vissza felé. Nagyon dekoratív lány, meg kell hagyni.
- Szia. - köszönök Liamnek, aki egy szívélyes mosolyt villant felém, miközben nézi, ahogy helyet foglalok a vele szembeni széken.
- Szia. - köszön Ő is, majd a kezembe adja a nyitott étlapot.
- Köszi. - nézek az étlapba, de valamiért a felsorolt ételeket nem fogom fel.
- Sikerült már választaniuk? - lép egy pincér az asztalunkhoz, szinte azonnal.
- Én egy whiskit kérnék. Nicole választottál már? - néz rám Liam és a válaszomra vár, ami nem akar jönni.
- Egy gin tonikot kérnék. - nézek a pincérre, majd egy bólintás kíséretében magunkra hagy.
- Annyi minden van az étlapon, hogy képtelen vagyok választani. Neked sikerült? - teszi fel a kérdést Liam, mikor rá pillantok tisztán látom az arcán a zavarodottságot.
- Nem nagyon, tényleg rengeteg minden van. - néztem vissza a kezemben tartott vaskos étlapra és arra kényszerítettem az agyamat, hogy végre fogja fel a leírt szavakat.
- Mi lenne, ha egy két személyes grill tálat rendelnénk, akkor nem kéne döntenünk az ételek között. - vetette fel az ötletet Liam, aminek most nagyon örültem. Egyszerűen nem jutott el semmi az agyamig, már annak is örültem, hogy azt felfogom Ő mit közöl velem.
- Remek ötlet. - mosolyogtam rá szívélyesen, leplezve a zavaromat, amit a viszont látás okozott.
- Az italok. - tért vissza a pincér végszóra.
- Köszönjük. - köszöntük meg egyszerre, mikor elénk rakta az italainkat.
- Választottak ételt? - tette fel a következő kérdést.
- Egy két személyes grill tálat kérnénk. - válaszolta Liam.
- Már is hozom. - firkantotta le a rendelésünket a jegyzet tömbjébe, majd sarkon fordult és ismét magunkra hagyott.
- Örülök, hogy eljöttél. - mosolygott rám. - Nem voltam benne biztos, hogy el fogsz jönni.
- Hívtál, így eljöttem. - mosolyogtam rá.
- Attól, hogy hívlak, még nem volt biztos, hogy el is jössz. Rettentő ideges voltam. - vallotta be nekem, ami kicsit jól esett a szívemnek.
- Figyelj eljöttem, mert már nem haragszom rád. - válaszoltam neki.
- Nem? - tette fel a kérdést, a csodálkozás teljesen lerítt róla.
- Nem, megbántottál a viselkedéseddel, nagyon is, de szeretlek és nem haragudhatok rád örökre.
- Ennek örülök, mert én is nagyon szeretlek téged. - mosolygott rám, majd megfogta az asztalon lévő kezemet és megszorította a szavait nyomatékosítva, ezzel a kicsi gesztussal.
Nemsokkal később ki is hozták az ételt, ami rengeteg volt. Két személyes tál, na persze inkább négy személyes, ha engem kérdeztek. Rengeteg minden volt rajta. Négy féle grillezett hús, grillezett zöldségek, sült krumpli és rizs köret gyanánt. Isteni finom volt minden. Mire mindenből ettem egy kicsit teljesen jól is laktam. Az biztos, hogy nem spórolnak itt az adagokkal. Képtelenség lett volna, hogy ezt ketten meg tudjuk enni, hát nem is ment. Jó, ha kicsivel többet, mint a felét legyűrtük.
- Azt hiszen el kéne csomagoltatnunk a maradékot. - vetette fel Liam.
- Én is, így gondolom. Nem tudom, hogy ez hol két személyes tál. - néztem a maradék ételre, ami még mindig nagyon sok volt.
- Szerintem se két emberes adag volt.
- De viszont nagyon finom. Régen ettem ennyire jót egy étteremben. - eléggé finnyás vagyok, ha éttermekről van szó, így nagy szó, ha én azt mondom egy étteremre, hogy jó.
- Akkor megkapja tőled, a később is eljövök címet? - viccelődött.
- Teljes mértékben. - nevettem fel.
- Megjegyezve. - nevetett Ő is velem.
Miután fizettünk és elcsomagoltattuk a maradék - rengeteg - ételt, Liam felajánlotta, hogy haza vissza. Az autóban ülve kissé kényelmetlenül éreztem magam, hiszen tudtam, hogy egy nagyon kínos és rázós témát még fel kell hoznom az este folyamán, aminek a vége vészesen közeledett felém és egyre kevesebb időm volt húzni a dolgot. Nem fogod megúszni. Vissza tért a hang a fejemben, hogy engem kínozzon. Köszi, igazán kedves tőled. Az út csak fogyott és a távolság rohamosan csökkent a lakásomig, így az idegesség egyenesen aránylott a testemben a megtett úttal. A kezem izzadt és már remegett is. Idegességemben az ablakon néztem ki és nem emeltem el onnan a tekintetem, mint ha ez bármivel is könnyítene a dolgomon, hát nem tette.
Liam leállította a motort, amint a hotel előtt leparkolt és felém fordulva, szólásra nyitotta ajkait.
- Örülök, hogy eljöttél. - mosolygott rám.
- Én is, jól éreztem magamat.
- Ennek örülök. - mosolygott, majd egy perc alatt vált komollyá a tekintete. - Valami aggaszt igaz?
- Voltaképpen igen.
- Még is mi?
- Tudod van ez az Olasz út. - vázoltam fel a helyzetet.
- Igen, mi van vele? - tette fel a kérdést kissé ingerülten.
- Előre hozták az indulást két hét múlva hétfőn költözöm. - ejtettem ki a szavakat alig hallhatóan, persze Ő minden szavamat kristály tisztán hallotta.
- Hogy mi van? - emelete fel a hangját, teljesen kiakadt, ahogy sejtettem.
- Két hét és elmegyek. - fordultam felé.
- Hallottam, de egyszerűen nem tudom feldolgozni.
- Nekem se sikerült még.
- És akkor most mi lesz? - tette fel a kérdést, amit magamtól is folyamatosan kérdezgettem.
- Mivel?
- Velünk. - akadt ki és már szinte kiabált.
- Fogalmam sincs, Liam. Ne nehezítsd még te is meg ezt nekem, kérlek. - a kiakadás most rajtam volt és nem voltam tőle túl messze.
- Én ne nehezítsem ezt meg? Te költözöl el egy évre. Felfogtad ezt? Egy kibaszott évig nem leszel velem. - temette a kezébe az arcát és a kormányra dőlt.
- Tisztában vagyok vele, de ez nagyon nagy lehetőség számomra, ezt meg kell értened. - csak néztem Őt, ahogy továbbra is a kormányra dönti a fejét és mélyeket sóhajt.
- Megértem és elhiheted, hogy annak a felének én örülök a legjobban, de ha bele gondolok, hogy egy évig nem leszel velem, egyszerűen üvölteni tudnék. - nézett fel rám végül és a szemeiben könnyek csillogtak.
- Nekem is rossz, hogy itt kell hagyjalak, de majd meglátogatlak, ahányszor csak tudlak. - néztem a szemébe és egy darabig még én is elhittem, amit mondtam.
- És, ha nem lesz időd mi lesz? Felhívsz és közlöd, hogy legyen vége, mert nem érsz rá velem találkozni? - tette fel a kérdést, amit nem akartam hallani, nem most.
- Természetesen nem. Ha elég fontos vagyok neked, ahhoz, hogy távkapcsolatunk legyen, akkor mindent megteszek, hogy ezt az egy évet kibírja a kapcsolatunk.
- Fontos vagy, de rettegek, hogy találsz valaki mást. - a könnyek elkezdtek lefolyni az arcán.
- Liam, ne csináld ezt velem. - most rajtam volta a sor, hogy a kezembe temessem az arcomat.
- Nicole, megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy elhagysz.
- Szerinted nekem nem fáj? - néztem rá.
- Persze, hogy tudom, hogy fáj.
- Akkor miért kínozol engem? Már elmondtam, hogy veled maradok, ha megpróbálod velem a távkapcsolatot. Szeretlek. - ennyi volt, elsírtam magam.
- Én is szeretlek, édes. Akkor távkapcsolat. - nézett rám a könnyes szemeivel.
- Biztos vagy benne?
- Teljesen. - mosolygott rám, majd közelebb hajolt és megcsókolt.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, mikor elváltunk egymástól.
- Szeretnék felmenni hozzád, de sajnos holnap be kell mennem a céghez, így nem tudok. - biggyesztette le az ajkait.
- Semmi baj. - hajoltam oda hozzá és egy lágy csókot leheltem ajkaira.
- Holnap este találkozunk. - kacsintott rám, majd kiszálltam a kocsiból és bementem a hatalmas kapun.
A hétvége többi része nagyon jól telt, Liam másnap este átjött és a hétvége maradék részét együtt töltöttük. Nagyobb rész az ágyban. A szeretkezéseink vággyal fűtöttek voltak, de az elutazásom ott csengett a levegőben mindvégig. Egyikünk sem hozta fel többször, hiszen, mind a ketten tudtuk, hogy az veszekedéshez vezetne, ami lehet tényleg szakításhoz vezetne. Hétfő reggel álmosan keltem fel. Liam még békésen szuszogott mellettem, amikor óvatosan kiszálltam mellőle, hogy ne ébresszem fel Őt. Beálltam a zuhany alá és kellőképpen felébredtem a forró víz hatására. Mikor kiléptem a fürdőből egy szál törölközőben, Liam már a nadrágját húzta magára. Mikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó, felkapta a fejét és végig vezette a tekintetét rajtam.
- Nekem bejön ez a viselet, de nem hiszem, hogy bent díjaznák. - kacsintott rám.
- Nagyon vicces vagy. - léptem a szekrényemhez és fehérneműt húztam elő belőle.
- Tudom, hogy az vagyok. Ugye azt nem előttem akarod felvenni? - néztem rá értetlen tekintettel, mire folytatta. - Nem fogsz munkába menni, ha meglátom a meztelen tested az fix.
- Fenyegetsz? - tettem fel a kérdést.
- Én egyáltalán nem, csak közöltem egy tényt. - kacarászott magában.
- Hát, akkor menny ki, mert fel szeretnék öltözni. - néztem rá, Ő pedig, csak nevetve feltett kézzel elhagyta a szobát, az ingével a kezében.
Már teljesen felöltözve jöttem ki a szobából, egy diszkrét ruhában, ami fekete volt a két oldalán bézs betéttel és kicsivel ért a térdem fölé. Liamet a konyhában találtam, éppen kávét öntött két csészébe, az egyiket felém nyújtotta.
- Oké lehet tévedtem. - néz rám és a ruhámat kémleli.
- Miben?
- Abban, hogy ha meztelen vagy letámadlak, ez a ruha éppen annyira van rám hatással, mintha nem lenne rajtad. - a mondata végén végig nyalja alsó ajkát.
- Sajnállak, de nem fogom levenni. - nézek rá kihívóan, mire közeledni kezd hozzám.
- Segíthetek, ha gondolod. - ragadja meg a csípőmet, majd a pultra ültet.
- Nem kell, köszönöm. - kacérkodok vele, mire lecsap az ajkaimra és a ruhám alját egyre följebb tűri, szinte reflex szerűen.
- Pedig fogok. - közli velem két csók között.
- Elkések. - zihálva, alig hallhatóan ejtetem ki a számon a szót.
- Oké, de este ez a ruha a padlón végzi. - csókol meg még egyszer, majd leemel a pultról.
- Ez fenyegetés vagy ígéret? - kérdezem meg, míg megigazítom a ruhám alját, ami már a combom felső részét is alig takarta.
- Mindkettő.
A munkában már azt sem tudtam hol áll a fejem, annyi mindent csináltam egyszerre. Emma ruhákat mutogatott nekem és néhány tervet, amiben nem tudott dönteni. Mondanom se kell, hogy a segítségemmel sem lett túl okos, hiszen én sem tudtam választani. Aztán Daviddel megint fotózásunk volt. Egy fehérnemű reklámnak ismét, amiből videó is készül, ami eléggé új volt nekem, hiszen, ha kétszer csináltam ilyet. De nagyon élveztem. Bizonyára a férfiak is élvezni fogják a reklámot, a parányi fehérneműk miatt. Harryt még ma nem láttam, de azt mondta, hogy az utazással foglalkozik, az előre hozott időpont miatt. Biztosan rengeteg elintézni valója van. Mikor éppen két fehérnemű váltás között voltam és rohantam az öltözőbe, a nagy szerencsémnek köszönhetően bele rohantam valaki kemény mellkasába.
- Nic. - nézett rám Harry, majd egyszerűen tátva maradt a szája.
- Szia. - köszöntem neki, kissé félszegen, hiszen alig volt rajtam ruha.
- Gyere. - ragadta meg a kezemet és az öltözőbe húzott, majd a zár kattanását hallottam csak.
- Mi van? - kérdeztem rá, hiszen nem tudtam mi ütött belé.
- Mi van? - tette fel az előző kérdésemet.
- Elég furcsán viselkedsz. - a kezemet még mindig fogta, amitől lángolt a bőröm.
- Vajon mitől. Megőrülök ezektől. - mutatott a fehérneműmre.
- Bocsi, de át kell öltöznöm, David vár. - léptem volna arrébb, ha nem fogott volna.
- Tud várni. - ragadta meg a csípőmet, majd lecsapott az ajkaimra és könyörtelenül kezdett csókolni. Az egyik öltöző fülkébe hátrált velem, majd a csípőjére húzott, így én köré kulcsoltam a lábaimat. Nem tudtam irányítani a testemet, akartam Őt. Sokáig csak csókolóztunk, majd a melltartó kapocs hangját hallottam. Ekkor szólalt meg bennem a riasztó hangja.
- Harry. - ejtetettem ki elhalva a nevét.
Felkapta a fejét és bocsánat kérően nézett rám.
- Ne haragudj. - tett le, majd magamra hagyott a próba fülkében. Gyorsan átöltöztem és egy köntöst is magamra vetten, hogy még egyszer ez ne forduljon elő, hiszen az új fehérnemű semmit sem takart, mert átlátszó csipke volt.
- Vissza kell mennem. - közöltem vele, majd kinyitottam az ajtót és magára hagytam.
Este kilenc volt, mire végzetem. Mikor kiléptem a kapun, Harry épp akkor szállt volna be az autójába.
- Elvigyelek? - tette fel a kérdést.
- Igen. Köszi. - lépkedtem felé, majd beszálltam mellé az anyós ülésre.
- Milyen volt a napod? - kérdezte tőlem, mintha nem is találkoztunk volna.
- Sűrű. - mondtam egyszerűen, nem igazán akartam a történtekről beszélni.
- Figyelj, felejtsük el, ami történt jó? - fordult felém.
- Persze, kérlek uralkodj magadon. - néztem rá és igazán mérges voltam rá, ismét. Magamra nem kevésbé.
- Megpróbálok, de egyáltalán nem könnyű, mikor parányi anyag fedi csak a csodás tested, amit annyira kívánok, hogy az már fáj. - szavai teljesen ledöbbentettek, most rajtam volt a sor, hogy köpni-nyelni ne tudjak.
- Oké. - ennyi telt tőlem, a sokkhatás miatt, amit okoztak a szavai, amik titkon felizzították a szívemet.
- Megjöttünk. - állította le a motort és felém fordult.
- Köszi, hogy elhoztál. - néztem rá.
- Nincs mit. - hajolt hozzám közel. - Megakarnálak csókolni, de nem teszem, mert még mindig él bennem a kép, ami elvette az eszem és esküszöm, hogy itt dugnálak meg a kocsimban.
- Harry, hallgass el. - nyeltem egy nagyot.
- Szállj ki, mielőtt bezárom és addig nem szabadulsz, míg az enyém nem lettél. - nézett vágytól izzó tekintettel rám, mire a kilincsre kaptam a kezem.
- Jó éjt, Harry. - szálltam ki a kocsiból.
- Jó éjt, Nicole. - nézett rám, majd megnyalta az ajkát.
Több se kellett, szinte futó lépésben értem el a lakásom ajtajáig. Esküszöm, hogy ezt nem fogom bírni. Harry megőrjít. Belépve a lakásomba következett a következő sokk. Liam állt előttem és teljesen meztelen volt.
Köszönöm. :) Holnap hozom. :) ♥
VálaszTörlés