18. fejezet - Engedj közelebb!

Sziasztok!

Meghoztam a mai második részt, remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Reggel kínzó fejfájással ébredtem és a nap beszűrődő sugarai, sem könnyítették meg a helyzetemet. Elég sokat ihattam, mert a fejfájáson kívül nem igazán emlékszem a tegnap estére. Annyi van meg, hogy Harry táncolni visz és onnantól csak feketeség. Nagyon remélem, nem csináltam semmi hülyeséget, mert nem igazán tudom, hogyan magyaráznék ki egy dolgot, amire voltaképpen nem is emlékszem. Eléggé kínos szituáció lenne. 

A szememet nem tudom rávenni, hogy kinyíljon. A fejem minden egyes próbálkozásomnál fájdalmasan kiállt fel a mozdulat hatására. Az azért pozitív, hogy a gyomrommal semmi baj nincsen.

Nem tudom, hogy mennyi lehet az idő, de van egy sejtésem, hogy már régen elmúlt a reggeli ideje, sőt lehet, hogy már az ebédről is lekéstem. Az ebéd gondolatára a hasam fájdalmasan kordult meg.

Nehezen, de ráveszem magamat, hogy felüljek és körbe nézzek a szobában, amire rá kell jönnöm, hogy nem az enyém. Kissé pánikolni kezdek, mikor meglátom, hogy az ágy másik felén még valaki békésen szuszog. Mi a fenét csináltam én tegnap este? Ugye nem mentem el egy idegennel? Á nem az kizárt, annyira csak nem voltam részeg. Vagy még is? Próbáltam rájönni ki fekszik mellettem, de akármennyire is nyújtogattam a nyakamat, nem láttam a mellettem fekvő férfi arcát.

- Ne bámulj. - jött az ismerős hang, aminek hatására legszívesebben arcon csaptam volna magam.

- Bocsi. - válaszoltam neki és felálltam az ágyról, hogy a ruháimat megkeressem, ami mint kiderült, lekerült rólam az este folyamán és nem akarom tudni rá a választ, hogy hogyan.

- Mit csinálsz? - kérdez rá Harry még mindig álmos hangon.

- Felöltözök, mert éhen halok. - válaszoltam neki miközben a tegnapi ruhámba próbálok bele bújni.

- Jó ötlet az evés. - mondja, míg ülő helyzetbe tornásza magát.

Mikor nem válaszolok, az arca értelmetlenséget tükröz. Miért néz így rám? Történt valami tegnap este? Nem akarom tudni a választ a temérdek kérdésre, ami a fejemben kavarog.

- Jól vagy? - kérdez rá és az egyik szemöldöke felszalad.

- Nem éppen, szét megy a fejem. - vallom be neki és közben a cipőmet próbálom magamra rángatni.

- Hát nekem is fájna, ha ennyit ittam volna. - válaszolta, mire majdnem félrenyeltem.

- Mennyit ittam? - kérdezem meg tőle.

- Sokat. - kuncog fel, mire teljesen elönti az arcomat a forróság.

- Ne haragudj rám. - kérek tőle bocsánatot, bár magam sem tudom, hogy miért.

- Ne kérj, én jól szórakoztam rajtad. - válaszolja és egy mosolyra húzza a száját.

- Még is mit csináltam? - tettem fel a költői kérdést.

- Hát jól érezted magadat. - kacsint rám és én legszívesebben elsüllyednék.

- Harry. - szólok rá.

- Ne aggódj, nem csináltál semmi komolyat. Csak táncoltál és elmentél egy sráccal a mosdóba. - mondta nekem, mire kikerekedtek a szemeim.

- Hogy mi van? - csattantam fel.

- Nyugi, csak vicceltem. Nem mentél el senkivel, végig velem voltál. - nevetett fel, mire esküszöm meg tudtam volna ölni.

- Harry, ez rohadtul nem vicces. Nem emlékszem semmire. - csattantam fel, a kelleténél talán jobban is, de egyre inkább kínozott a gondolat, hogy mit csináltam Harryvel egy ágyban.

- Nic nyugodj meg, semmi rossz dolog nem történt. - nézett egyenesen a szemembe, de a válasza még sem nyugtatott meg. Miért emelte ki azt, hogy rossz? Miért, jó dolog történt köztünk?

- Ezt, hogy érted? Mi történt? - kérdeztem rá, de nem akartam választ kapni. Féltem az igazságtól.

- Mi történt volna? - kérdezett vissza és a szemében értetlenség tükröződött.

- Hát, hogy izé.. mi.. - nem tudtam kinyögni a kérdésemet.

- Most azt fogod kérdezni, hogy lefeküdtünk-e? - tette fel a kérdést és a válaszra várva rám emelte a tekintetét. Én csak bólintani tudtam.

- Nem feküdtünk le. Részeg voltál és nem használtalak volna ki. Bár eléggé rámenős voltál. - gondolkodik el.

- Úr isten. Mit csináltam? - kérdeztem rá.

- Nem nagy dolog, csak csókolóztunk. - válaszolta nekem, mire a szívem megkönnyebbült, de egy perc múlva megint összeszorult. Nem feküdtem le vele, ez jó hír, de egy csók is megcsalás és nekem barátom van.

- Oké. - mondtam monoton hangon, majd kiléptem a szobából és a sajátomba mentem.

A fürdőbe mentem és megtöltöttem a nagy kádat vízzel. Mikor benne ültem már vagy fél órája a víz már kezdett kihűlni és a gondolataim sem lettek tisztábbak, így kiszálltam. Felöltöztem, a hajamat kontyba fogtam és a táskámban kutakodtam valami fájdalom csillapító után. Mikor megtaláltam, két tablettát vettem magamhoz és egy nagy pohár vízzel bevettem azokat.

A tegnapi nap még mindig homály volt a számomra, de ahogy egyre jobban kitisztult a fejem, néhány emlék a felszínre kényszerítette magát a tudatomban. A tánc eleje rémleni kezdett, hogy össze simulva táncoltunk. Nem sok minden, de ez is valami. Nagyon reméltem, hogy a csókolózós jelenetünk nem fog eszembe jutni, mert akkor tehetek úgy, mintha meg sem történt volna. Örülök, hogy Harry nem használta ki a helyzetet, bár nem is gondolnám róla, hogy ilyet tenne. De lehet, hogy annak még inkább örülök, hogy neki volt annyi esze és nem részegedett le teljesen, mert akkor már nem biztos, hogy leállított volna. A rémes gondolatok csak nem hagytak nyugodni. Folyton az járt a fejemben, hogy mi lett volna ha? Megbántam volna, ha több is történik? Miért akarom, hogy több legyen? Be kell fejeznem a gondolkodást. 

Az ajtón való kopogás hozott vissza a jelenbe.

Nagy nehezen oda sétáltam és szélesre tárjam azt. Harry állt előttem egy nagy tálcával, amin minden féle étel volt.

- Hoztam reggelit. - közölte velem, majd beljebb jött és a konyha felé vette az irányt. Az asztalra tette a tálcát. Én elővettem két tányért és az asztalra helyeztem. Nagyon ínycsiklandozóak voltak a tálcán lévő ételek. Volt rántotta, palacsinta, és különböző italok. Én a rántottából szedtem és egy narancs levet vettem el. Harry, pedig egy palacsintát kezdett el enni, egy csésze kávé kíséretében.

- Köszönöm. - vetettem neki oda két falat között.

- Szívesen, de mit is köszönsz? - kérdezett rá.

- A reggelit és, hogy figyeltél rám tegnap. - vallottam be.

- Semmiség. Amúgy is én vittelek oda és én vettem neked a koktélokat. - nézett rám és bűntudat csillant a szemében.

- Nem a te hibád, én nem bírom az alkoholt. - mosolyogtam rá, majd befejeztem a tojás rántottámat.

- Felejtsük el, oké? - kérdezte és nagyon örültem neki, hogy így gondolkodik.

- Rendben és sajnálom. - kértem tőle bocsánatot.

- Nem kell bocsánatot kérned. - mosolygott rám, amitől teljesen elolvasztotta a szívemet.

- De kell, hiszen részegen megcsókoltalak és ez eléggé kínos nekem. - vallottam be neki és lesütöttem a szememet.

Az államon egy kezet éreztem és néhány másodperc után Harry kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

- Tudod én nem bánom a csókjainkat tegnapról. Csodálatos volt, de tudom, hogy úgy kell tennünk, mintha nem történt volna semmi. A te érdekedben. Tudom, hogy neked fontos a barátod és én sem állnék közétek. Szóval a tegnap este meg sem történt. - mondta nekem és közben a szemében szomorúság volt.

- Harry, én. - kezdtem volna, de félbeszakított.

- Nicole, ne mondj semmit rendben. - fejezte be és az ajtó felé kezdett lépkedni.

Mi előtt gondolkodtam volna kimondtam az első mondatot, ami eszembe jutott.

- Nem bántam meg. 

Harry, csak hátrafordult és értelmetlen tekintetével találtam magam szemben. Majd vissza sétált hozzám és az arcomat a kezébe véve, szenvedélyesen csókolt meg. 

- Én sem. - tette hozzá mikor elváltunk, majd magamra hagyott.

Mi a fene bajod van Nicole? Kérdeztem magamtól, már vagy ezerszer és a válasz most is ugyan az volt. Nem tudom. Az agyam megállás nélkül duruzsolja, hogy megcsalom Liamet, de a szívemet ez nem érdekli. A legszörnyűbb, hogy Harry egyre inkább átveszi a vezető szerepet a szívemben Liam helyett. Bár ő sem könnyíti meg a helyzetemet, amióta itt vagyok nem is hallottam róla. Kezdem úgy érezni, hogy nem is érdeklem őt. Egy biztos, ha haza megyek komoly beszélgetésben lesz része. Miért maradjak egy olyan emberrel, aki le se szar? Mikor a szomszéd szobában van egy csodálatos férfi, aki minden egyes tettével azt bizonygatja nekem, hogy mennyire fontos vagyok a számára. Nem tudom mit tegyek. Sajnos Harry a munkatársam is és ha itt fogok dolgozni, már a főnököm lesz. Nem helyes összekeverni a munkát és a magánéletet. Abból sosem származik semmi jó. De, hogyan mondjam meg a szívemnek, hogy ne szeressen valakit, csak azért mert a munkában találkoztunk. Egy biztos meg kell tanulnom, hogy nem beszélek akkor, mikor a szám nincs beszélő viszonyban az agyammal.

A mai nap elvileg megyünk Harryel a helyi állat kertbe, de semmi kedvem nincsen a tegnap este és a ma reggel történtek után. De mivel tegnap megígértem neki, már nem fogom vissza mondani.

Amúgy sem tudnék mit csinálni, hiszem csak holnap reggel indulunk tovább. Már előre félek a repülés miatt. A legutóbbi alkalommal is borzasztó volt. Harrynek hála nem omlottam össze teljesen. Remélem a mostani alkalommal is, olyan segítő kész lesz, mint legutóbb. 

Pár óra múlva, már az oroszlánok ketrecénél álltam és a csodaszép nagymacskákat csodáltam. Négyen voltak. Két hím és két nőstény. Éppen békésen feküdtek egymás mellett és a másikat nyalogatták.

- Ilyenkor nehéz elhinni, hogy vadállatok. - szögeztem le a tényt.

- Igen, olyanok, mint a házi macskák. - tette hozzá Harry is.

- Pedig igazi gyilkoló gépek. - nevettem el magam.

- Az biztos, hogy nem szeretnék bemenni a ketrecbe. - vallotta be Harry.

- Pedig, szerintem kedvelnének. - mosolyodtam el.

- Szerintem is, még vacsorára is meg lennék hívva. - nézett rám Harry, mire belőlem kitört a nevetés.

- Most meg min nevetsz? - kérdezte tőlem és felhúzta jobb szemöldökét.

- Csak vicceset mondtál. - mosolyogtam rá, mikor nagy nehezen abba tudtam hagyni a nevetést.

- Vicces vagyok. - mosolygott rám és igazat kellett adjak neki. Harrynek remek humora volt.

- Igen. - vallottam be.

Fél óra múlva Harry már az egyik hullám vasút sorjába rángatott be, amit nagy nehezen tudott nálam elérni, ugyan is nem vagyok túlzottan oda az ilyen dolgokért. A könyörgését nem sokáig bírtam és beadtam a derekamat.

- Figyelj, szerintem ez még sem olyan jó ötlet. - mondtam neki.

- Ne fél Nic. Semmi baj nem lesz. - válaszolta, majd az egyik kocsiba tolt. Magamtól biztosan egy lépést sem tettem volna előre.

- Ezért jössz nekem eggyel. - szögeztem le.

- Örömmel. - mosolygott rám.

Majd persze elindultunk. Az elején nem volt vészes, de mikor beindult a dolog a szívem a torkomban dobogott. Harry mikor látta rajtam, hogy mennyire nem érzem jól magam, megfogta a kezemet és biztatóan szorította meg azt. Ez egy kissé segített, de imádkoztam, hogy legyen már vége.

- Na nagyon rossz volt? - kérdezte tőlem Harry, mikor leszálltunk.

- Borzalmas. Ha legközelebb beadom derekam, ölj meg. - mosolyogtam rá.

- Á, nem tudnám megtenni. - kacsintott rám, mire akaratlanul is a reggel jutott eszembe.

- Nem hallgatok rád többet. - tettem hozzá, majd előre kezdtem sétálni. Harry jött utánam és hirtelen össze kulcsolta a kezünket, mire teljesen meglepődtem, de képtelen voltam elengedni a kezét.

Vettünk két jég kását és két perecet, majd egy padhoz ültünk. Beszélgettünk minden féléről, de titkon azon imádkoztam, hogy ne hozza fel a kéz fogást, meg a többi dolgot.

Mikor az ajtóm előtt álltunk, láttam Harryn, hogy hezitál mit is csináljon.

- Jól éreztem magam. - mondtam neki, ezzel megtörve a csendet kettőnk között.

- Én is. - mosolygott rám.

- Jó éjszakát. - köszöntem el tőle és kinyitottam az ajtómat, hogy bemenjek. Harry megfogta a csuklómat és megállított.

- Figyelj Nicole, ne haragudj, hogy megfogtam a kezedet. - közölte velem.

- Semmi baj. - válaszoltam neki.

- De van. Azt mondtam, hogy felejtsük el, ami köztünk történt és én még is folytattam. De nem tudom megállítani. - mondta nekem őszintén, mire belőlem is kitört az őszinteség.

- Akkor ne tedd. 

- Mit ne tegyek? - kérdezett rá.

- Ne állítsd meg magad. - válaszoltam neki és lecsaptam az ajkaira. Mire észbe kaptam már a szobámban csókolóztunk és az ágy irányába haladtunk. Az agyam közben folyamatosan üvöltötte, hogy mit művelsz, de nem foglalkoztam vele és szabadságra küldtem és az üzeneteket nem voltam hajlandó fogadni.