Hoztam nektek a következő részt, remélem tetszeni fog!
Köszönöm az előző részhez a hozzászólásokat!
Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mikor kiléptem, annak a bizonyos lakásnak az ajtaján, a szívem a torkomban dobogott és esküdni mernék, hogy egy lépés és kiszakad a helyéről. Több okból is darabokra fogok hullani. Az első és legfájdalmasabb, az amit Liam tett velem. Mikor megláttam, amint az asztal felett a nő kezét fogja, valami eltört bennem és ennek következőében jutottam el a második okhoz, ami miatt a szívem egyszerűen megszűnt dobogni. Harry nagyon kedves volt velem, ahhoz képest, hogy alig szólt hozzám az elmúlt hónapban. Amit én tettem lehet, hogy sosem fogom megbocsájtani magamnak. Megcsókoltam őt, miközben van barátom. Mérges vagyok Liamre, de ez akkor sem mentség a tetteimre. Bármennyire is élveztem ezt a csókot Harryvel, egyikükkel sem tehetem ezt. Harry lehet, hogy mostantól hozzám sem fog szólni. Gyakorlatilag kihasználtam őt. Lehet, hogy csak a megbántotságom miatt csókoltam meg és ezzel minden bizonnyal teljességgel tisztában is van. Nem csodálkoznék, ha utálna engem. Kihasználtam őt és azt, hogy mennyire rendes volt velem az elmúlt pár órában, amíg a lakásában voltam. Nem csinálhatom ezt, Ő gyakorlatilag a főnököm. Ezt az egy alapvető szabályomat nem szeghetem meg. A munka sose keveredhet a magánéletemmel, hiszen abból mindig csak a baj származik. Liamet most egy darabig nem akarom látni, de majd meg kell vele beszélnem a történteket. Biztosan lesz rá valami magyarázata. Ismerem már őt. De amit láttam, azt nem lehet kimagyarázni. Ahogy nevetgéltek és ahogy egymás kezét fogták. Újra könnyek gyűltek a keserű emléktől a szemembe és megállíthatatlanul folytak le az arcomon. A sírásom lassan zokogássá változott és magam sem tudtam, hogy most éppen, miért sírok. A sok emlék egyszerűen felszínre tört bennem és olyan érzelmi hullámot szabadított fel, amit egyszerűen nem tudok már elviselni. Kész, teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy össze vagyok törve. Nem bírom már tovább.
Amikor végre elértem a lakásomhoz a nap már elkezdett felkelni. Fogalmam sem volt, hogy ennyi az idő. Mikor beléptem az ajtón, semmi másra nem volt energiám, csak lehuppantam az ágyamra és szinte rögtön álomba is zuhantam. Az álmaim nem voltak éppen nyugodtnak mondhatók. Liamről és Harryről álmodtam és arról, hogy köztük őrlődök. Nem tudtam kit válasszak és ennek hatására mind kettőjüket elveszítettem. Izzadtan és ziláltan ébredtem fel a csengő kínzó hangjára. Szitkozódva keltem ki.
Mikor belenéztem a kukucskálóba az ajtón, a szívem a torkomban dobogott. Mikor megláttam ki áll az ajtóban a könnyeim megint utat törtek maguknak és az ajtót szélesre nyitottam.
- Jaj, Tia annyira hülye vagyok. - borultam zokogva a barátnőm nyakába.
- Nicole kérlek nyugodj le és meséld el szépen, hogy mi történt tegnap. - suttogta megnyugtatóan a fülembe.
Bementünk a nappaliba és a kanapéra ültünk. Tia kérdő tekintetével néztem farkasszemet és arra várt, hogy belekezdjek a mesélésbe, amit a hátam közepére sem kívántam.
- Egy, nagyon korán van még. - kezdtem mikor félbeszakított.
- Nincsen korán, már dél is elmúlt. - nevetett Tia.
- De nekem korán van, hajnali ötkor kerültem ágyba. - mondtam neki, amit szinte rögtön meg is bántam.
- Mi a frászt csináltál te hajnali ötig a városban? - húzta magasra a szemöldökét.
Mikor nem válaszoltam és minden bizonnyal elpirultam, mert az arcomat elöntötte a melegség, Tia rám kiáltott.
- Nic mit műveltél? - kérdezi tőlem izgatottan.
- Oké elmondom, de ne ítélj el. - fejezem be egy pillanatra a mondandómat, majd mikor látom, hogy megőrjíti őt a várakozás, belekezdek ismét. - Mikor elváltunk, csak sétáltam előre azt sem tudtam, hogy hol vagyok, mert a könnyeim szüntelenül folytak. Egyszer csak beleütköztem valakibe. Teljesen ledöbbentem, amikor Harry állt előttem. Nagyon aggódott értem, amiért ilyen állapotban látott. Addig győzködött, amíg fel nem mentem a lakására.
- Nicole lefeküdtél Harryvel? - kérdez rá, amikor abbahagytam a mesélést.
- Dehogy is Tia. - szörnyedek el.
- Akkor meg? - húzza ismét magasba a szemöldökét.
- Nem engedte, hogy haza mennyek, amíg le nem nyugodtam. Végig hallgatott, hogy mi történt Liammel és nagyon kedves volt velem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve késztetést éreztem és mire fel eszméltem, megcsókoltam őt. - fejeztem be.
- Megcsókoltad, és? - néz rám és látom a tekintetében, hogy arra vár, hogy folytassam.
- Semmi és. Fogtam magam és eljöttem a csók után. Azt sem tudom, mit teszek, amíg az utcán gondolkozni nem kezdtem. Kihasználtam őt Tia. - szakadtak fel bennem megint a sebek és sírni kezdtem ismét.
- Nic hagyd abba a sírást kérlek. Ettől még nem dőlt össze a világ. Harry biztosan nem fog megharagudni, hiszen a kutya is látja, hogy teljesen oda van érted. Liam meg a tettei miatt teljesen megérdemelte, hogy ezt tedd vele. - fakadt ki Tia, amivel engem annyira meglepett, hogy a sokktól meg sem tudtam nyikkanni.
- Nem érdemelte ezt tőlem egyikük sem. Most nem tudom, hogy mit tegyek. Liammel nem akarok beszélni. Harryvel meg nem tudom, hogy miről beszélhetnék. Mind a ketten megállás nélkül töretlenül hívogatnak és egész egyszerűen képtelen vagyok lenyomni a zöld gombot és szembe nézni a tetteimmel. - fejeztem be mondatomat már nyugodtan, amivel magamat is megleptem.
- Ha nem vagy még készen, akkor ne beszélj velük, de te is nagyon jól tudod, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, hogy beszélj velük. - mondja az igazat a szemembe Tia.
- Tudom. - sütöm le a szemeimet.
- Oké nyugodj meg. Nekem most mennem kell, mert ki kell nyitnom a szalont. - áll fel Tia a kanapéról és az ajtó felé sétál.
- Próbálok. - mosolygok erőltetetten.
- Később beszélünk. - köszönt, majd meg sem várva a válaszom kilépett a folyosóra.
Magam maradtam a gondolataimmal. Semmi újat nem tudtam magamból kihozni. Folyton, csak ugyan azok a kínzó és szív facsaró gondolatok bukkantak fel az elmémben és szűnni nem akaró fájdalmat jeleztek a szívemnek. Nem tudom, hogy meddig fogom ezt elviselni. Nem akarok, így érezni. El akarom felejteni ezt az egészet és úgy élni, mintha ezek a dolgok soha sem léteztek volna.
Reggeli közben sem volt nyugtom. A gondolatok folyton vissza szöktek. Meg kell nyugodnom most már, mert a végén még felrobbanok. Mikor befejeztem a szendvicsemet már kissé lenyugtattam magamat. Bevetettem magamat a fürdőbe és úgy döntöttem, hogy veszek egy jó hosszú forró fürdőt. A meleg víz tényleg hatásos volt, pillanatok alatt ellazultam. A telefonom csörgése zökkentett ki. Rá sem kellett néznem, hogy tudjam ki kereshet. Mikor kikászálódtam a kádból és megnéztem a telefonom, nem tévedtem, Liam neve villogott szüntelenül a kijelzőn. Majd egy rövid dallam és egy rezgés jelezte nekem, hogy SMS-em érkezett. Liamtől jött. Úgy döntöttem, hogy elolvasom.
" Nicole kérlek vedd fel a telefont. Beszélni szeretnék veled a tegnapról. Kérlek. Szeretlek. L. "
Na persze. Ki akarja magát magyarázni. Nem tudom, hogy milyen hirtelen ötlettől vezérelve, de megnyitottam egy üres üzenetet és mire feleszméltem már el is küldtem.
" Nem vagyok rád, se a válaszodra sem kíváncsi. Egyértelmű volt, amit láttam. Hagyj békén engem."
Nem érdekelt az sem, hogy megbántom. Megcsalt és soha többé nem akarom őt látni. Újabb rezgés és újabb hazugság.
" Nem csaltalak meg Nic. "
Csak ennyi állt az üzenetben. Ja, nem dehogy. Csak képzelődtem. Biztosan drogok hatása alatt álltam és hallucináltam, mi? Ennyire nem nézhet hülyének. Elegem van ebből. Sose találkozunk és erre azt kell látnom, hogy egy másik nővel vacsorázik, mikor azt mondja, hogy megbeszélése van és ezért nem lehet velem. Kész vicc. Komolyan mondom, hogy nevetnem kell. Elbasztad kedves Liam. Ennél egyértelműbb nem lehettél volna. Ezekkel a gondolatokkal ültem le a kanapéra és csak meredten bámultam ki a fejemből és a tv-t néztem, míg teljesen kiment a fejemből a tegnap éjszaka.
***
Harry
Egész nap Nicole és a tegnapi éjszaka járt a fejemben. Tudom, hogy nagyon megvolt bántva és ezért csókolt meg, de még is volt valami abban a csókban, ami azt súgja nekem, hogy ez nem teljesen tudható be a csalódottságának. Talán van remény számomra, hogy az enyém lehet, ez a csodálatos lány. Mérgesnek kéne lennem, amiért kihasznált engem, de nem tudok rá haragudni. az a csók felejthetetlen a számomra. Könnyes szemei még mindig élénken élnek bennem. Magam előtt látom megtört alakját és, hogy az érintésem nyomán szinte azonnal lenyugodott. Magam sem hittem, hogy ennyire nyugtató hatással lehetek valakire. Nem gondoltam volna, hogy Ő bármi féle érzelmet is táplálna felém, de most már szemernyi kétségem sincs afelől, hogy nagyon is hatással vagyok rá. Nincs veszve minden. Persze nem akarom, hogy szakítsanak a barátjával. Na jó hazudtam. Nagyon is szeretném, mert akkor talán velem lenne. Önző ez tőlem, nagyon is jól tudom, de nem tehetek ellene.
Kell nekem és mindent megteszek, hogy az enyém legyen. Persze csak akkor, ha semmi nem áll az utamba. Mert senkinek sem kívánom azt a kínzó érzést, mikor rányitsz a legjobb barátodra és a menyasszonyodra, amint éppen kúrnak. Az a mérhetetlen fájdalom, ami akkor ostromolta meg a szívemet, egyszerűen leirthatatlan. Ennek hatására mentem el innen és költöztem Olaszországba. Mindnél távolabb akartam kerülni a pokolból, amibe egyik napról a másikra bele csöppentem és néha úgy érzem még most sem sikerül onnan kijönnöm. Fél lábbal még benne állok és félek, hogy sosem leszek már a régi. Akkoriban azt hittem sosem fogok többet megbízni egy nőben sem, de most úgy néz ki Nicole még is eléggé esélyes jelölt erre. Előtte nem foglalkoztam a nőkkel túlzottan. Persze vannak nekem is szükségleteim és ezért elég sok egy éjszakás kaland van a hátam mögött, amire nem vagyok büszke, de ez is hozzá tartozik az életemhez. Férfi vagyok, nincs mit tenni. Néha nem az agyam irányít engem, hanem a testem és a fájó szívem, ami szívtelenné tett engem a nőkkel szemben és csak megdugtam, majd eldobtam őket. Büszke, egyáltalán nem vagyok erre, de a múltamat már nem tudom megváltoztatni. Az is csoda, hogy Nicole nem hallott még a hírnevemről. Persze az első éjszaka már levágta, hogy játszom ezen a térfélen. Pedig akkor már rég felhagytam ezzel a szarsággal. Ez nem én vagyok. Nem is ismerem azt a férfit, aki ennyire szívtelen volt a nőkkel. Csak használta őket, majd mikor megunta, elhajította őket. Gyűlölöm az életemnek ezt a hosszú szakaszát. Remélem sosem fogja megtudni, hogy miket tettem. Persze, ha velem jön olaszba, akkor megfogja tudni, mert ott még mindig így ismernek. Mint a kanos Harry, akiért oda vannak a nők és szerencsés vagy ha éjjel téged dug meg. Ja én ezt nem így gondolom. Félek a naptól mikor ez felszínre kerül előtte. Egy szerencsétlen vagyok, aki nem kap új esélyt az élettől, hogy boldog legyen.
Mire észbe kaptam, hogy mit csinálok egy üzenetet küldtem és mikor megnéztem még is kinek írtam, a lélegzetem is elakadt. Ekkora fasz is, csak én lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése