28. fejezet - Kényszer?!

Sziasztok!

Hoztam mára még egy részt, jó olvasást!
Kérnék véleményt! :)

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Csak meredten bámultam előre és az utat fixíroztam előttem. A lakása előtt parkoltam még mindig és nem voltam rá képes, hogy elfordítsam a kulcsot a zárban és elhajtsak. Nem engedte. A szavai rémes emlékként víz hangoztak a fejemben. Egyre idegesebb voltam.

- Csókolgasd Mirandát.

Tisztában voltam vele, hogy mekkora hibát is követek el azzal, hogy Mirandát vissza engedem valamilyen szinten az életembe, de csak most tudatosult bennem igazán. Nicole szavai megvetetéssel és gyűlölettel voltak teli. Arról fogalmam sincs, hogy honnan tudta mindezeket, de tudta és ez volt a lényeg benne. Mirandából kitelik, ha össze fut vele valahol, nem éppen diszkréten beszélne neki a dolgainkról, de nagyon reménykedem benne, hogy nem Ő mondta el neki. Egy biztos ennek a dolognak végérvényesen meg kell szűnni-e. Nem azért hagytam Őt ott, hogy azután az ágyamban szórakozzak bele. Férfi vagyok nekem is vannak természetesen szükségleteim, de nem léphetek vissza felé, csak azért, hogy kielégítsem a vágyaimat, nem élhetek a múltban. Előre, a jövőre kell tekintenem, ami számomra csak egy dologban létezik. Nicole.

Az ajtó csapódás hangja nem igen zavart meg, amikor elindultam felfelé a lépcsőn. Magam sem tudom, hogy mit cselekszem ebben a percben, csak azzal vagyok tisztában, hogy nem ülök a kocsimban és elkövetem talán életem legnagyobb hibáját, de sosem tudhatja az ember, amíg meg nem lépi azt, ami talán az egész életét gyökerestül változtatja meg. A kérdés, csak az, hogy a rossz vagy a jó irányba.
A kopogásom víz hangzott a tágas folyosón. A másodpercek óráknak tűntek számomra, míg bentről láb dobogást hallottam. Lassan nyílt az ajtó és a lány egy trikóban és rövid nadrágban fogadott.
- Te mit keresel itt? - tette fel eléggé mérges arc kifejezéssel, az igencsak jó kérdését.
- Beszélni szeretnék veled. - válaszom egyértelmű és lényegre törő volt.
- Én viszont nem szándékozom veled beszélni. - érzelem mentes hangja hasított a levegőbe.
- Nicole kérlek, csak hallgass meg. - a hangomból tisztán kilehetett hallani a könyörgő élt.
- Figyelj Harry, nincsen közünk egymáshoz, így nem tartozol nekem magyarázattal. Azt csinálsz, amit akarsz. - szavai késként hatoltak belém.
- Attól én még rosszul érzem magamat.
- Harry, erre nekem tényleg nincs időm. Kérlek menny el. - hajtotta beljebb az ajtót.
- Elmegyek, de ezt a beszélgetést még nem zártuk le. - elállva az ajtóból válaszoltam, majd néztem, amint egy váll rándítással rám csukja az ajtót.

A kocsimban ültem ismételten és a kormányba temettem az arcomat. Nagyon megbántottam Őt. Hiába mondta, hogy nincs körünk egymáshoz, tisztában voltam vele, hogy pont azért haragszik rám, mert igen is van közöttünk valami. Kizárt, hogy csak én tápláljak bármiféle érzelmet is eziránt a nő iránt és Ő semmit se. A reakciója nyilván való volt, féltékeny. Bármennyire is jól esik, hogy féltékeny Mirandára, azt nem akarom, hogy haragudjon rám. Amikor felbőg a motor döbbenek rá, hogy beindítottam azt. Már azt sem tudom mit csinálok. Önállóan működöm. Rekord idő alatt értem el a lakásomig, lehet a sebességhatár túllépés miatt. Kivágtam a kocsi ajtaját és hangos léptekkel csörtettem be a lakásba, ahol egy nem várt opció fogadott.
- Már vártalak. - állt fel a kanapéról Miranda és ringó csípővel közeledett felém.
- Hogy kerülsz ide? - a hangom kissé magasabb volt a kelleténél.
- Jobban is örülhetnél nekem, édes. - hangjától valamiért a hideg futkosott a hátamon.
- Nem voltam felkészülve rá, hogy a kanapémon ülve talállak. - nagyon nem számítottam rád.
- Meglepetésnek szántam. - szavai közvetlenül előttem állva hagyták el az ajkait.
- Megleptél, de most nem akarok veled lenni. - szavaim őszintén csengtek, talán túl őszintén.
- Mi a bajod, Harry? - felháborodva tette fel kérdését.
- Semmi bajom, de ma nincsen hozzád ingerenciám. Menny el.
- Mi van a kislány még mindig nem akarja széttenni neked a lábát? - a kérdése akasztott ki, csak kellőképpen.
- Remélem ezt most befejezted és jobb ha tudod, többet nem akarlak itt látni. Ezt itt most befejeztük. - kiakadva a dühtől üvöltve közöltem vele a döntésemet.
- Ugye tudod, hogy ezt meg fogod még bánni? Mit gondolsz, majd Nicole kénye kedvére fog neked ugrani, ha dugni akarsz vagy mi? Vagy éppen most kefélted meg és ezért dobsz el magadtól? - régen hallottam ennyire dühösnek, de leszarom.
- Egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondolsz. Nem Ő miatta van ez az egész, egyszerűen csak nem normális, hogy a volt menyasszonyommal mullatom el az időmet, mikor sok évig a pokolba kívántalak. Nem szerettem újra beléd és a szexen kívül semmit sem tudsz nyújtani. Meguntam ezt, felfogtad? Nem akarok veled lenni. Menny el, most. - kikelve magamból mutattam az ajtó irányába.
- Szánalmas vagy. Az a lány sosem lesz a tiéd, te meg már most bele szerettél. Mit csinált veled? Szétette a lábát egyszer és elcsavarta a fejed vagy mi? - most már Ő is üvöltözött velem.
- Nem tette nekem szét a lábát egyszer sem és nem vagyok szerelmes sem. Csak unlak. Egy számító ribanc vagy, aki képtelen a törődésre. Csak egy játékszer vagy, aki úgy ugrik, ahogy én akarom. Bármit megtehetek veled az ágyban, mert egy kurva vagy. Ez elég magyarázat neked? - ennyire durva dolgokat, szerintem még sosem vágtam senki fejéhez.
- Rohadj meg Harry. - viharzott el mellettem, feltépve a bejárati ajtómat.
- Fáj az igazság szívem? - kiabáltam utána, amikor leviharzott a lépcsőn.

Miután elment, csak ültem a kanapén és a szavaimon merengtem. Nagyon durva voltam vele, de nem érdekel. Ha szépen mondom neki az ajtón kívülre sosem került volna. Ismerem magam és az akaratom nagyon vékony cérnán táncol a férfiasságommal szemben, így elég nagy a valószínűsége, hogy huzamosabb idő után újra beadtam volna a derekamat neki. Bármennyire megvetem Őt, akkor is van szemem és feltudom mérni mennyire kívánatos nő. Nicole közelébe sem érhet, de ő egyre elérthetetlenebb számomra. Most is gyűlöl engem, amit meg is értek, hiszen gyakorlatilag, miután Ő kellőképen felizgat engem minden nap a munkában, haza kijövök és Mirandával kefélek. Eléggé szánalmas vagyok, ezzel tisztában is vagyok. Nagyon gyorsan változtatnom kell ezen.
Szinte szabályosan tépem le magamról az öltönyömet, amikor a fürdőbe vetem magamat. Nem sokat törődve a drága darabbal könyörtelenül tüntetem el a testemről. A zuhany alá állok és hideg vízzel találom magam szembe. Egyáltalán nem érzékelem a víz hőmérsékletét, nem találom hidegnek, pedig az elfordult csap kék színe bizonyítja, hogy az bizony jég hideg víz, ami a testemet érinti. Törölközővel a csípőmön hagyom el a helységet és sétálok át a hálómba, ahol egyből az ágyamba vetem magam és a jól eső álom pillanatokon belül a szemeimre tapad, birtokba veszi az egész testemet.

Reggel nyúzottan ébredek fel, még akkor is, ha könnyen el tudtam aludni, bár az álmaim nem számítanak különösebben békésnek, sőt szörnyűek voltak. Lerúgva magamról a paplant, kelek fel és az első utam a konyhába vezet, ahol a kis géptől várom a feloldozást. Elfordítom a gombot és várom, hogy a kávé, ami életre kelt lefolyjon. Amint készen van egy bögrébe öntöm a barna folyadékot és ízesítem azt tetszés szerint. Lassan kortyolgatom el, míg a gardróbomba lépkedek, kiválasztva a mai öltözékemet. Magamra kapom a sötét szürke öltönyömet. A maradék kávémat is lehajtva teszem a mosogatóba a bögrémet és már megyek is, hiszen ma hamarabb be kell érnem. Az Olasz út, alig egy hét múlva kezdődik, így nagyon sok elintézetlen dolgom van még. Le kell foglalnom a repülő jegyeket és a programokat is elő kell jegyeztetni. Nem elég, hogy az utazás miatt ezer dolgom van, még a mai fotózáson is felügyelnem kell, amiről semmit sem tudok.

Beérve a Modához egyből Davidhez, megyek, aki már bőszen rakosgatja a díszlet darabjait a stúdióban.
- Szia. - köszönök rá, mire rám kapta a tekintetét.
- Hello. Jó, hogy jössz, mert kéne egy kis segítség, úgy volt, hogy lesz egy férfi modellünk is, de sajnos nem tud eljönni. - adta tudtomra a mondandóját.
- Ehhez nekem mi közöm voltaképpen? - kérdezek rá, kissé félve a választól.
- Neked kéne beugranod. - közli velem, mire a sejtésem beigazolódott.
- Ugye csak viccelsz velem?
- Nem viccelek. - mosolyog rám, élvezi a helyzetet.
- David figyelj, ez a ruha kissé furcsa nekem. - jön a hátam mögül egy ismerős hang, mire megfordulok és Nicole-al találom szemben magam, akin egy eléggé kihívó ruha látható.
- Nem furcsa, nagyon szexis vagy. - mosolyog rá David, miközben feltűnően kerüli velem a szem kontaktust.
- Köszi. - sétál el mellettem és David mellé lép a laptophoz.
- Ezek jók, ez különösen tetszik. - mutogat a képernyőre, ekkor tudatosul bennem, hogy Ő a mai modell.
- Igen, szerintem is. Harry kérlek menny Emmához, Ő majd megmutatja mit vegyél fel. - csak bólintok és közben hallom, ahogy Nicole fennhangon rákérdez, hogy mi folyik itt? Én is pont ezt kérdezem magamtól.

Mikor vissza érek Nicole már a díszlet között áll és láthatólag, csak rám vártak, hogy kezdhessék.
- Végre, hogy vissza értél. Menny oda Nicole mellé és nézz rá vágyakozó tekintettel, azt akarom, hogy süssön rajtad, mennyire szerelmes vagy ebbe a nőbe. - adta ki az utasításokat David, amitől már előre rettegtem.
Néhány képet már készítettünk, amikor újabb instrukciók következtek.
- Akkor most szeretnék egy igazi szenvedélyes csókot látni. - kissé kiakadva fordultam el, amikor bólintott, hogy csináljuk már.
Nicolera pillantottam, aki ha lehet még inkább kényelmetlenül érzete magát, mint én. Előre hajoltam és a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz és a szétnyílt ajakira fújtam, mire tisztán láttam, hogy megremegett a teste. A szemhéjai lecsukódtak és szenvedéllyel tapadtam csodás ajkaihoz. Teljesen megfeledkeztem mindenről, csak Ő és én voltunk és a nyelveink, amik könyörtelen játékot játszottak egymással.
- Ez az gyerekek, tudtam én, hogy ez bennetek van. - David hangjára ocsúdtunk fel.


Egy biztos, a csók teljes mértékben igazi volt és rettentően élveztem.