12. fejezet - Csalódás!

Sziasztok!

Hoztam nektek még egy részt, amiben elég nagy fordulatot vesznek az események.
Kíváncsian várom a véleményeteket!

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Már majdnem egy hónap telt el a bemutató óta, ahol megismertem őt. A nagy Miranda Hops-ot, aki Harry ex menyasszonya. Nem éppen volt zökkenőmentes a megismerkedésünk. Ő minden bizonnyal féltékeny volt rám, bár semmi oka nem lehet. Nem vagyok együtt Harryvel és Ő sem. Mikor meghallottam a beszélgetésüket nem tudom, hogy miért, de rosszul érintett a dolog. Valahogy a tudat, hogy Harry lefeküdt vele, kiakasztott. Ennyire hülye is csak én lehetek. Aztán persze Harry megharagudott rám, mikor valami hirtelen ötlettől vezérelve rákérdeztem a dologra. Teljesen fel volt háborodva. Aztán jött Miranda és a beszéde. Harry ugyan megvédett tőle, de azóta se áll szóba velem. Beismerem kicsit fáj. Rosszul esik a távolság tartása. Ha nagy ritkán még is hozzám szól, csak valami üzenetet ad át valaki mástól. Teljesen megértem, hogy így viselkedik, de akkor is rosszul esik nekem. Nem érzek iránta semmit sem, de azért még barátilag közeledhetne felém. Bár azt nem tudom, hogy Ő pontosan mit érez irántam és mik a szándékai. De ezt már sose tudom meg.

- Nicole. - jött Tia hangja, ami végre képes volt vissza rángatni a jelenbe.

- Igen? Mi az? - néztem rá kérdő tekintettel, ugyan is egyáltalán nem fogtam fel, hogy mit is mondott az imént.

- Nem figyelsz rám. Mi az, ami ennyire bánt? - kérdezett rá, én meg nem tudtom mit válaszolhatnék neki.

- Nem bánt semmi. - hazudtam neki, de amikor felhúzta a szemöldökét már tudtam, hogy nem jártam sikerrel és átlát rajtam.

- Na gyerünk mond el mi van, mert ezt nem veszem be.- nézett rám parancsolóan és én már tudtam, hogy ezt nem fogom megúszni.

- Igazából a bemutatón kezdődött. - kezdtem bele a mesémbe. - Harry egy nővel beszélgetett és hallottam, hogy azt taglalják mennyire jó volt a szex előző éjjel.

- És? - követelte a folytatást Tia.

- És kiakadtam. Számon kértem rajta, hogy akkor még is csak egy éjszakára kellettem és mivel engem nem kapott meg rárepült a következőre. Ő persze teljesen kiakadt ezen és azóta nem beszél velem. A nő meg utána odajött és azt hajtogatta, hogy biztosan Harry új szerzeménye vagyok. Akkor Ő odajött és elküldte, elmondta, hogy az ex menyasszonyával beszéltem. - fejezetem be a történetet.

- Nic. - nézett rám apró mosollyal.

- Mi az? - néztem rá értetlenül.

- Te teljesen belezúgtál. - mondta ki Tia, amitől a legjobban félek.

- De hogy is. - csattantam fel.

- Nekem nem tudsz hazudni. Látom a szemeden, amikor róla beszélsz és megsúgok valamit elég sokat beszélsz Harryről. - nevetett fel halkan a barátnőm.

- Tia nem szeretem. Nekem ott van Liam. - mondtam ellent mondást nem tűrően.

- Ja Liam, aki szarik a fejedre. - nézett rám szúrós szemmel Tia.

- Nem szarik a fejemre, csak sokat dolgozik. - álltam ki Liam mellett, bár mostanában nekem is az volt az érzésem, hogy már annyira nem érdeklem őt.

- Magadnak is hazudsz Nic. - nézett rám szomorúan Tia.

- Jó, hagyjuk ezt a témát. - véget akartam vetni ennek a beszélgetésnek.

- Jó. - helyeselt Tia.

***

Harry

Reggel fáradtan ébredtem fel és semmi kedvem nem volt egy újabb kínzó naphoz, mikor parányi fehérneműben kellett látnom Nicolet. Sajnos ez volt a munkám, szóval nem bújhattam ki alóla. De teljesen megőrjített Nicole közelsége. Igaz, hogy egy hónapja kerülöm őt. Próbálom kiverni a fejemből, de eddig nem jártam sikerrel. Néha láttam rajta a megbántottság jelét, de egyszerűen képtelen voltam vele ugyan úgy viselkedni, mint az elején. Tudtam, ha csak egy percre is engedek ebből a viselkedésből, akkor újra megcsókolom. Azt pedig Ő minden bizonnyal nem szerette volna.

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és felöltöztem. Mikor kimentem az ajtón gyorsan vettem egy fánkot és mire beértem meg is ettem.

Mikor beléptem rengetegen voltak már az előtérben. Újabb fotózás remek.

Nicolet is láttam ellibbenni egy mesés átlátszó estélyiben. Gyönyörű volt. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk és én gyorsan lesütöttem a szememet. Ezt nem bírom már sokáig.

Bementem az irodámba és a szerződéseket kezdtem rendezgetni.

Ekkor nyílt az ajtó és Grace lépett be rajta.

- Harry, ugye nem zavarok? - nézett rám egy mosoly kíséretében.

- Nem dehogy, gyere be. - mutattam neki a széket, hogy foglaljon helyet.

- Arról lenne szó, hogy hamarosan ki kéne választani a modellt, aki veled tart Olaszországba. - tudtam, hogy erre előbb-utóbb sor fog kerülni, hiszen ezért jöttem eleve vissza.

- És kire gondoltatok? - kérdeztem rá.

- Elsősorban Nicolera. Az igazgatónő, szerint ő érdemelné meg a legjobban. - mosolygott rám.

- Nicole rendkívül tehetséges. Szerintem is jó választás lenne. - szakmailag tényleg Ő volt a legtehetségesebb, de az a gondolat, hogy egy évig gyakorlatilag össze leszek vele zárva megrémít.

- Rendben. Azért még nézd át a jelölteket és pénteken várjuk a döntésedet. - mosolygott Grace, majd kiment.

Én ültem tovább és azon merengtem, hogy fogom én kibírni Nicole-al egy évig kettesben úgy, hogy ne akarjam letépni róla a ruháit. Majd ott kiderül, de az biztos, hogy nekem is véges a tűrés határom.

Mikor kimentem megnézni a fotózást, éppen Nicolet fotózta David. Csodaszép volt az estélyiében és tudtam, hogy csak Ő jöhet szóba az olasz munkára. Én már döntöttem. Nekem, Ő kell. Csak abban nem vagyok biztos, hogy csak a munkára akarom-e őt vagy valami egészen másra.

***

Nicole

Az egész fotózás alatt éreztem magamon Harry tekintetét. Egyre jobban összezavar. Beszélni nem hajlandó velem, de titokban még is engem méreget. Bár már magamat sem nagyon értem. Szeretem Liamet, de egyre jobban húz a szívem Harry felé, bármennyire is próbálok ellene küzdeni. Lassacskán beleszeretek. Liam ezt nem érdemli tőlem. Bár lehet, hogy ez az egész annak köszönhető, hogy egyre kedvesebbet tudunk találkozni, főleg mióta előléptették és vezető lett a cégénél. Azóta hétvégénként is tárgyalásokra jár. Már vagy két hete nem is láttam, csak egy-két órára, amikor éppen szabad volt. Én is tudom, hogy egy kapcsolat, így nem mehet a végtelenségig. Lehet, hogy ez miatt kezdek érezni valami Harry irányt? Nem tudom rá a választ, csak azt tudom, hogy nem akarok, így érezni.

Mikor készen voltunk mentem az öltözőmbe átöltözni és mivel mára készen voltam már mehettem is haza. 

Kifele menet láttam, hogy Harry megint Miarandával beszélget vagy inkább veszekedik. Mikor megláttak, Miranda nyájasan rám köszönt, Harryn, pedig látszott mennyire feldühíti a tette. Én nem foglalkoztam velük csak tovább mentem és leintettem egy taxit és bevágódtam az ülésre.

Mikor haza értem felhívtam Liamet, de megint csak a hang posta fogadott.

"Szia itt Liam, most nem tudok veled beszélni, de hagy üzenetet és amint tudlak visszahívlak."

Hangzott az üzenet, majd a sípszó.

- Szia, itt Nic. Arra gondoltam, ha ma nem dolgozol elmehetnénk vacsorázni. - mondtam fel az üzenetemet, majd letettem a telefont.

Kissé csalódott voltam, mert egy hete mindig csak a hang postájával tudok beszélgetni.

Nem töprengtem ezen sokáig, mert rettenetesen éhes voltam, ezért gyorsan készítettem magamnak ebédet és meg is ettem. 

Elmentem lezuhanyozni. Mire készen lettem megcsörrent a telefonom.

- Szia Nicole. Ne haragudj, de ma sem tudunk találkozni. Üzleti megbeszélésem lesz és eléggé sokáig fog tartani. - hallottam a szokásos válaszát Liamnek, amitől eléggé szomorú lettem.

- Oké nem baj, akkor máskor. - mondtam csalódottan.

- Bepótoljuk ígérem. Mennem kell. Szeretlek. - búcsúzott el tőlem.

- Én is. Szia. - köszöntem el, majd letettem a telefont.

Eldöntöttem, hogy akkor sem fogok itthon ülni. Gyorsan lerohantam Tiához és megbeszéltük, hogy elmegyünk a Royalba kajálni.

Nyolc órakor indultunk el. Áldottam, hogy kapunk még helyet, de amikor beléptem nem hittem a szememnek. Liam ott ült egy másik nővel és nagy mosolyok és nevetések közepette beszélgettek. Akaratom ellenére is legördült egy könnycsepp az arcomon és nem tudtam mi tévő legyek.

Tia értetlenül nézett rám.

- Nicole mi a baj? - kérdezte tőlem.

- Az. - mutattam Liam fel, aki valószínűleg meghallhatta, mert hátranézett egyenesen rám.

A döbbenet ült ki az arcára. Igen gondolom rosszul viseli, hogy lebukott.

- Mennyünk innen. - fogtam meg Tia kezét és kisétáltam az épületből, mielőtt Liam utánunk jöhetett volna.

- Elmegyek. - mondtam Tiának és miután elbúcsúztunk egymástól, bár Ő ragaszkodott hozzá, hogy velem jöjjön, én elindultam haza fel. Mikor meghallottam a nevem a távolból. Zokogni kezdtem és megszaporáztam a lépteimet. Nem akarok vele beszélni.

Mikor egy ideje már sétáltam még mindig záporoztak a könnyeim. Nem tudtam felfogni, hogy tehette ezt velem.

Egy nehéz test állított meg az utamban. Mikor felnéztem a szívem óriásit dobbant.

- Nicole? Hát te? Mi a baj? - nézett rám Harry és a könnyeket kezdte törölgetni az arcomról.

- Semmi. - válaszoltam neki, de ennek hatására még jobban elkezdtem zokogni.

- A semmi miatt biztosan nem sírnál. - állapította meg.

- Megcsal.- nyögtem ki és Ő értetlenül nézett rám.

- Kicsoda? - értetlenkedett, de aztán láttam az arcán a felismerést. - Liam megcsal téged? És ezt honnan veszed?

- Láttam őket Harry.- sírtam a szavakat.

- Sajnálom. Gyere fel és nyugodj meg egy kicsit. - ajánlotta fel nekem.

- Nem. Nem akarok zavarni. - ellenkeztem.

- Nem zavarsz. Na gyere.- fogta meg a kezem és befelé terelt a hatalmas épületbe.

- Te itt laksz? - akadt el a lélegzetem, amikor beléptünk az előtérbe.

- Igen. Miért? - kérdezte meg az arcomat kémlelve.

- Mert ez gyönyörű. - mondtam minden csodálat nélkül.

- Igen szép. - mosolygott miközben beszálltunk a liftbe.

Mikor a lakásába léptem egy újabb ámulat várt rám. Annyira Harrys volt a lakás. Teljesen ilyennek képzeltem el.

- A lakásod is nagyon szép. - mosolyogtam rá.

Eléggé feszélyezve éreztem magamat Harryvel. Nem is értettem ezt a hirtelen hangulat változását. 

- Kérdezhetek valamit? - néztem rá félénken.

- Persze. - mosolygott rám.

- Miért kerültél? - tettem fel a súlyos kérdésemet.

- Igazából nem kerültelek, csak jobbnak láttam, ha félreállok. - vallotta be nekem az érzéseit.

- Mi elől kellett félre állnod? Ezt nem nagyon értem. - mondtam neki őszintén.

- Hát kezdek érezni irántad valamit és nem láttam helyességét annak, hogy a barátod mellett esetleg rád zúdítsam ezt. - néztem rá és alig tudtam megszólalni.

- Ezzel megleptél. Én meg már azt hittem utálsz.- csúszott ki a számon.

- Nem tudnálak utálni. - mondta őszintén.

- Ennek örülök. - mondtam egy mosolyt erőltetve magamra.

- Jobban vagy már? - nézett rám fürkésző tekintetével.

- Kicsit. Köszönöm, hogy feljöhettem, de megyek, ha nem baj. - álltam fel a kanapéról és az ajtó felé léptem, amikor megfogta a kezemet és ezzel megállított.

- Ne menny. - nézett a szemembe, azokkal a zöld szemeivel.

- De mennem kell. - kaptam el róla a pillantásom.

- Nem akarom, hogy egyedül legyél, ilyen állapotban. - mondta nekem és a hangjából kihallatszott a szomorúság.

- Hidd el túlfogom élni. - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Nem tudom elhinni. - nézett rám és csodálkozva méregetett.

- Még is mit? - kérdeztem tőle felhúzva a szemöldökömet.

- Hogy tudott téged megcsalni. - nézett rám és egy pillanatra megremegtek a térdeim a szavaitól.

- Ezt szeretném én is tudni. - válaszoltam neki.

- Nem úgy értettem. Te kincs vagy, amit nem szabad elveszíteni. Ő mégis önként dob el téged, ez egyszerűen képtelenség. - nézett rám és az ajkai egyre közelebb voltak az enyéimhez. A szavai hatására az ajkára hajoltam és lágyan megcsókoltam. Ő szenvedélyesen vissza csókolt. Nem tudom meddig állhattam ott, de a csók végén mikor szétváltunk, csak ennyit tudtam mondani.

- Köszönöm. - majd kinyitottam az ajtót és magára hagytam.