33. fejezet - Megtörik a jég! +18

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, amit szerintem már nagyon sokan vártatok, hát ez a nap is elérkezett lassan. Remélem mindenkinek tetszeni fog! Jó olvasást és hagyjatok magatok után nyomot.! :)

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nicole

Nézem közeledő alakját, amiről, csak úgy süt a férfiasság. Hosszú lépteinek hangja betölti az egész teret. Elveszek gyönyörű zöld szemeiben és csábító mosolyában, amikor a tekintetünk találkozik, ilyen nagy távolságtól függetlenül is. Még most sem hiszem el ezt az egészet. Az utazást, az elköltözést, magát Harryt és, hogy miként bánt velem az elmúlt napokban. Úgy rakosgatott jobbra balra, mintha törékeny lennék és egy kisebb nyomás is elég, hogy darabjaimra hulljak körülötte. Egy biztos, ha Ő nem lett volna velem, sokkal rosszabbul viseltem volna a Liammel való szakítást és a megcsalást, amit elkövetett. Azon kaptam magam, hogy le sem tudtam venni a szememet róla, fogva tartott és nem eresztett. Alig vártam, hogy végre ide érjen és ismételten a közelemben legyen. Annyira furcsa volt a tegnap délután nélküle, szinte megszoktam, hogy egész nap velem van.

- Sziasztok. - köszönt, amikor oda ért hozzánk és megállt velünk szemben.

- Szia. - köszöntünk egyszerre Tiával, én felálltam, de nem igazán tudom, hogy minek, így hülyén álltam mellette és azon gondolkoztam, hogy gáz lenne-e, ha most megcsókolnám.

- Nemsokára indulnunk kell a beszállókapuhoz. - nézett rám Harry, de nem jött közelebb, semmit sem csinált, csak egyszerűen állt mellettem.

- Oké. - sétáltam vissza a helyemre és a jókedvemet egyből száműzték. Nem tudom, hogy mi a baj, de valami biztosa, hiszen megint felvette a közömbös, érdektelen álarcát.

Kérném a 213-as Olaszországba tartó járat utasait, hogy kezdjék meg a beszállást a H8-as beszállókapunál. A gép fél óra múlva indul.

- Gyertek mennyünk. - mosolygott ránk Harry, majd elindult az említett kapu irányába.

Tia értetlen képet vágott, hisz Ő is észre vette Harry eléggé visszahúzódó viselkedését, én csak egyszerűen megvontam a vállamat, mivel nem értettem semmit.

A beszállókapunál Harry elővette a három jegyet, ami nála volt és átadta a pult mellett álló lánynak, aki megnézte őket, majd jó utat kívánt és felengedett minket. 

A repülőn ülve sikeresen megint úrrá lett rajtam a rettegés és a lábam újfent remegni kezdett. Ez alkalommal az első osztályon utaztunk, amiért még beszédem van Harryvel, megmondtam, hogy nekünk a turistaosztály is tökéletes, rá is bólintott, erre tessék, csak nem oda szól a jegyünk. Tia ült mellettem, Harry, pedig velünk szembe, aki most nem igazán foglalkozott azzal, hogy mindjárt elhányom magam. Nem is kellett sok idő, míg a mosdóba rohantam és kiadtam a gyomrom tartalmát, bár ma még semmit sem ettem. Vagy fél órát guggoltam a wc fölött és már azt sem tudtam, hogy mi jön ki belőlem a vízen kívül. Hamarosan kopogtatást hallottam az ajtó felől.

- Foglalt.

- Nic, én vagyok, minden rendben? - hallottam meg Harry hangját és automatikusan nyitottam ki a zárat, Ő szinte azonnal belépett.

- Voltam jobban. - ültem fel a wc-re.

- Mi bajod? - kérdezett rá kíváncsian.

- A repülés. - vontam vállat.

- De máskor sosem hánytál. - guggolt be elém és megfogta a kezemet.

- Nem tudom, ez alkalommal sokkal rosszabb. - hajtottam le a fejem, mert rohadtul kezdtem szédülni.

- Figyelj esetleg nem vagy...? - néztem fel rá hirtelen, amikor tudatosult, hogy hova akar kilyukadni.

- Úr isten, nem vagyok terhes, Harry. - csattantam fel.

- Jó, nyugodj meg, csak feltételeztem. - emelte fel védekezőn a kezét.

- Ne feltételezz hülyeségeket. - a hangnememen még én is meglepődtem.

- Megmondod, hogy valójában mi zavar? 

- Te. - válaszoltam kertelés nélkül.

- Én? - húzta fel a szemöldökét.

- Igen, ide jössz, úgy csinálsz, mintha érdekelne a bajom, miközben le se szartál a terminálban. - horkantam fel, majd felálltam és magára hagytam a mosdóban.

- Várj már. - kapta el a kezemet. - Ne haragudj, ha megbántottalak, de a repülőtereken mindig sok a fotós és nem akartam, hogy rögtön híre mennyen, hogy te meg én, tudod. - mutogatott kettőnk között.

- Nem Harry, én veled kapcsolatban semmit sem tudok. - válaszoltam, majd amikor végre elengedett vissza sétáltam a helyemre.

Harry duzzogva ült le a helyére és egész út alatt hozzám se szólt, sőt egy szót sem szólt többé. Lehet, hogy megbántottam, de nem érdekelt, hisz folyton úgy tesz, mintha semmi sem lenne köztünk, pedig nem hülyültem meg teljesen, valami határozottan volt, egészen tegnap délutánig. Kezd zavarni a duzzogó viselkedése. Tia meg folyton bökdös, hogy mi a baja. Pont ezt akarnám tudni én is.

Hosszú órákkal később végre bemondták, hogy a gép leszálláshoz készülődik, így kössük be magunkat. Harry egy ideje sehol sem volt, de végszóra megjelent és leült a helyére. Annyira furcsa volt a tekintete, amikor rá néztem. Vigyorgott rám, mint egy hülye és átnyúlt, hogy a térdemre tegye a kezét. Nem csinált semmit, csak egy helyben tartotta a kezét, míg továbbra is rám mosolygott.

- Szerintem részeg. - súgta a fülembe Tia.

- Nagyon valószínű. - válaszoltam vissza, míg ránéztem Harryre, aki most az ülésnek támaszkodott és lehunyta a szemét.

- De cuki, hogy miattad leitta magát. - cukkolt.

- Fogd be. - szóltam vissza, de tudtam, hogy Tiának igaza van, Harry miattam részeg.

A gép sikeresen leszállt és mi Tiával közre fogtuk Harryt, akinél mostanra tényleg eléggé beütött az elfogyasztott alkohol és elég bizonytalan volt a járása, így jobbnak láttuk, ha segítünk neki, mielőtt lezúzza az arcát.

- Lányok, tudok menni. - nyafogott, ahogy bevezettük a lépcsőn.

- Elengedünk, de ha leesel utána, még jól meg is verünk. - szólalt meg Tia, mire belőlem kitört a nevetés.

- Nem fogok leesni, nem vagyok régszeg. - válaszolt, de hogy nemigen tudott helyesen beszélni, ez nem a józanságáról adott tanúbizonyságot.

- Aha, persze. - horkantam fel és végig vezettük, amíg leértünk a földre.

- Most már hagyjatok. - csattant fel és elindult előre, az isten tudja hova.

Mi Tiával loholtunk utána, nehogy tényleg valami baja legyen, de érdekes mód elég jól ment egyenesen, azt a néhány megingást leszámítva. Hirtelen már nem is voltam rá mérges, sokkal inkább szórakoztatott a látványa. Szerencse, hogy állt egy ember Harry nevét szorongatva a kezében, mert nem hiszem, hogy tudott volna ebben az állapotában vezetni. A férfi a kocsihoz kísért minket, majd beültünk és elindultunk gondolom a hotel felé, ahol megszállunk majd Tiával. De, amikor kiszálltam nem az fogadott, amire gondoltam. Harry ismerős háza előtt álltunk.

- Mi ez? - fordultam Harry felé, aki mostanra kissé jobb állapotba került.

- A házam?!

- Azt látom, te hülye, de miért vagyunk itt? - kérdeztem meg.

- Mert nem hagyom, hogy szállodában lakjatok, elég nagy a házam és legalább a közeledben lehetek. - lépett hozzám közelebb és egy óvatos puszit nyomott az arcomra.

- Mindig változtatsz a megbeszélt dolgokon?

- Én? Mindig. - kacsintott rám, majd kézen ragadott és egyenesen a házba húzott.

- Menny fel, aludnod kéne egy kicsit. - állítottam meg, amikor a kertbe akart kivinni.

- Miért? - csodálkozott el.

- Mert részeg vagy.- koppintottam a fejére.

- Lehet igazad van. - mosolyodott el, majd hirtelen az ajkait az enyémekre nyomta, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vége is lett, majd Harry eltűnt a lépcsőn. Percekig álltam ott és az ajkamat fogtam, amin még mindig éreztem az övét.

Este egyedül ültem a teraszon, mert Harry nyilván a lerészegedését piheni ki ebben a pillanatban, Tia pedig kicsomagol vagy hasonlók. Én nem tudtam még rávenni magam semmire, lassan egy órája ülök itt, de a látvánnyal nem tudok betelni. Imádom ezt a házat, az egészet, úgy ahogy van. Nagy merengésemben hallottam meg, hogy nyílik a terasz ajtó, de nem néztem hátra, mert tudtam, hogy Tia az.

- Na kicsomagoltál?

- Nem éppen. - éreztem meg a vállamon hatalmas tenyerét.

- Harry? - fordultam hátra.

- Igen, de gondolom nem rám számítottál. - ült le mellém.

- Nem. Hogy vagy? - kérdeztem rá, mert feltűnt, hogy már nem részeg.

- Jól. Bocsánatot akarok kérni a viselkedésem miatt. - húzódott hozzám közelebb és a derekam köré fonta egyik kezét.

- Semmi baj, jól szórakoztunk. - mosolyogtam rá.

- Gondolom.

- Miért ittál? - kérdeztem rá.

- Mert felkúrtad az agyam. - válaszolta, mire az őszintesége egyenesen sokként ért.

- Te is az enyémet.

- Felejtsük el, jó? - kérdezett rá reménykedve.

- Persze. - válaszoltam, majd kivezettem a tekintetem a kertre.

Néztem Harryt, ahogy ugyan ezt teszi.

- Mire gondolsz most? - kérdeztem rá.

- Hogy megakarlak csókolni. - fordult felém.

- Akkor tedd meg. - alig mondtam ki a szavakat máris az enyémen éreztem puha ajkait.

Nem kellett sok, míg az ölébe húzott és én tudtam ma este nem fogunk leállni. Én nem akarok és Ő sem fog, ez egyértelmű volt számomra, pusztán abból, ahogy most hozzám ért. Gyengéd volt, de követelőző. Gyors, de egyben lassú is. Harry egyszer csak felállt velem és mindenféle gond nélkül sétált fel egészen a hálószobájáig. Kinyitotta a szobája ajtaját és egyenesen az agyához vitt, majd lefektetett rá, gyöngéden, mintha tényleg félne, hogy eltörök. Fölém helyezkedett és az ajkaimat vette birtokba, lassan csókolt, érzékien, mint még soha ezelőtt. Kiéreztem minden egyes érzelmét egyetlen csókjából. Hogy törődött velem, hogy félt és óv. Sosem éreztem még csak hasonlót sem ezelőtt. Tudtam, hogy olyan szexben lesz ez alkalommal, mint még sosem. Ajkait lassan levezette a nyakamra, majd a kulcscsontomra. A ruhámat egy egyszerű mozdulattal húzta le a testemről, így szinte meztelenül feküdtem alatta. Csókjai útját folytatva haladt tovább a testemen, így elérve a mellemhez, amit kezelésbe is vett. Gyengéden csókolta meg, míg másik kezével masszírozta, míg eszemet vesztettem és magamról sem sokat tudtam már. Kis idő múlva a hasamon haladt lefelé, míg el nem érte a csipke tangámat, amit ketté szaggatott erős karjai között.

- Annyira kívánlak. - nézett fel rám.

- Akarlak, Harry. - suttogtam neki, mire több se kellett, azonnal a lábaim közé helyezkedett és a száját a csiklómra nyomta. Hangosan nyögtem fel, amikor a nyelvét mozgatni kezdte rajtam. Komolyan azt sem tudtam mit csináljak magammal, annyira hatalmába kerített a nyelve a bőrömön. A lepedőbe markoltam és alig bírtam ki, hogy ne nyögjek fel hangosan. A teljes élvezetet az hozta el, amikor ujjait megéreztem magamban. Éreztem mosolyát rajtam, ahogy tudatosul benne, mennyire kívánom már őt. Teljesen nedves voltam kezei alatt. 

- Harry. - a nevét nyöszörögtem, mire felemelte fejét, de máris hiányoztak ajkai.

- Hmm? - morgott nekem.

- Ne kínozz. - kérleltem, mire lemászott az ágyról és minden ruhájától megszabadította magát.

Felém helyezkedett és a szemembe nézett, várta, hogy mondjak valamit. Várta a válaszom, hogy kell-e óvszert használnia. Amikor megráztam a fejem, tudta, hogy mire gondoltam, így végre megérezhettem magamban a péniszét. Lassan mozgott, míg a kezeimet a fejem fölé nyomta. Automatikusan emeltem fel a lábaimat és kulcsoltam a dereka köré, hogy még több helye legyen és még mélyebben tudjon bennem elmerülni. Mostanra minden egyes lökésnél hangos nyögések hagyták el a szánkat és rohamosan zuhantam a vágyam beteljesülése felé. Alig bírtam vissza tartani az orgazmusom, de érezni akartam még ezt a csodát, amit nyújt nekem. Nem akartam, hogy vége legyen, mert ilyen fantasztikus élvezetben még sosem volt részem, elakartam nyújtani, amennyire, csak telt tőlem. Éreztem , hogy Ő is vissza fogja magát, épp, ahogy én.

- Annyira csodálatos vagy. - súgta a fülembe.

- Te is. - szabályosan nyögtem a szavakat, amikor eltalálta a pontot, ahol az érzés fokozódva jelentkezett.

- Meg vagy. - harapott bele a nyakamba.

- Harry. - nyögtem a nevét, ahogy folyamatosan eltalálta azt a pontot, ami a gyönyört biztosította nekem.

- Engedd el Nic, add oda magad nekem. - fordított a kezemen és nekem nem kellett több.

Le írhatatlan, szavakba önthetetlen, hogy mit éreztem, abban a pillanatban, hogy átadtam magam Harrynek. Az orgazmus végig söpört a testemen és jó ideig el sem hagyta azt. Cikázott bennem folyamatosan, míg a végszót az jelentette, hogy Harry belém élvezett, így a lüktetése is elképesztő hatással volt a testemre.

- Istenem. - zihálta Harry, ahogy mellettem feküdt a matracon.

- Egyet értek. - fordultam felé és egy csókot nyomtam az ajkaira.

- Te még képes vagy mozogni? - kérdezz rá.

- Miért te talán nem? - gúnyolódok vele, mert tisztán látom, hogy majd elalszik.

- Lefárasztottál. - sóhajtja.

- Akkor aludj. - nyomok egy csókot a szájára.

- Maradj itt. - lepődök meg a kérésétől.

- Nem megyek sehová, Harry. - mosolygok rá.

- Akkor jó, mert mostantól szeretnélek közel tudni magamhoz. - derekam köré fonja kezeit.

- Ezt, hogy érted?

- Azt szeretném, ha kapcsolatban lennénk, ha a barátnőm lennél, ténylegesen is.