11. fejezet - A múlt árnyai!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket róla!

Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mikor Harry megjelent az ajtómban hirtelen azt sem tudtam mit mondhatnék. Egyáltalán miért jött? Megbeszéltük a dolgokat és azt mondta, erről többet nem beszélünk. Erre itt áll velem szemben a lakásom ajtajában. Akkor most mit akar? Mikor végre kinyögte miért is jött, megnyugodtam. Csak a holnapi divat bemutatóra hozta a kártyát, amivel bemehetek a VIP részlegbe. Örültem, hogy Liam még alszik, hiszen eléggé kínos lenne őket bemutatni egymásnak. Mit mondanék Liamnek? Hát ő itt a munkatársam, akivel csókolóztam a hátad mögött. Nem hinném. Jobb később.

Amikor meghallottam Liam hangját, lefagytam. Na most mit csináljak? Csapjam rá az ajtót Harryre és majd holnap kérjek tőle bocsánatot, azért amit valójában ő tett? Hiszen tudná jól, hogy a csók miatt nem akarnám, hogy megismerje Liamet. Liamnek mit mondanék? Nem engem kerestek vagy Tia volt az. És a kártya? Tiánál hagytam a szalonban? Egyik sem volt jó. Mikor Liam vészesen közeledett az ajtó felé tudtam, hogy jön az elkerülhetetlen.

Liam kissé értetlenül állt mellettem.

- Liam, Ő itt a munkatársam Harry. - mondtam ki az igazságot.

- Inkább a főnöke. - javított ki Harry, ami eléggé feldühített.

- Hello. Liam vagyok. - fogtak kezet. - Nicole barátja.

- Örülök, hogy megismerhettelek. - udvariaskodott Harry.

- Úgy szint. Egyébként miért is jöttél? - húzta fel Liam a szemöldökét.

- Csak a VIP kártyát hoztam el Nicolenak, mert pénteken elfelejtettem neki odaadni és holnap már szüksége lesz rá. - mondta el Harry az érkezésének okát.

- Értem. Örültem. - fogott megint kezet vele Liam, majd vissza ment a szobámba.

- Na akkor én megyek is. Szia. - köszönt el Harry.

- Szia. - köszöntem el tőle én is, majd sarkon fordult és el is tűnt a folyosó túloldalán.

Miután becsuktam az ajtót vissza siettem a konyhába befejezni a reggelit.

***

Harry

Még hallottam, amikor Nicole becsukta az ajtót. Eléggé vegyes érzelmekkel távoztam tőle. Mikor kinyitotta láttam a szemében valamiféle csillogást. Majd jött a nekem idegen hang és az arca teljesen megváltozott. Szinte félelmet véltem rajta felfedezni. Bár miért is ne félt volna? Nyilván nagyon jól tudta, hogy a barátja kérdezősködni fog, ki is vagyok én. Eléggé furcsa szituáció volt. Ott állt a barátja és én, aki két napja csókoltam meg őt. És a barátja. Liam. Gondoltam, hogy egy ilyen gyönyörű lánynak, csak is valami nagyon jóképű párja lehet, de hogy ennyire? Esélyem sem lehet vele szemben. Nicole jobbat érdemel nálam.

Mikor haza értem még mindig az előbbi események foglalkoztattak. Ekkora hülye voltam. Azt hittem, majd egyszer talán velem lesz. Áltatod magadat Harry. Tiszta hülye vagy. Sosem hagyná őt ott. Érted? Nevetséges vagy. Igen, nevetséges vagyok.

***

Nicole

Mikor végre befejeztem a bundás kenyerek készítését, az asztalra tettem két tányért. Narancs levet töltöttem az asztalon álló poharakba. Majd kiabáltam Liamnek, hogy készen van a reggeli.

Ő izgatottan jött a konyhába és foglalt helyet a szokásos székén.

- Na mi a reggeli? - kérdezte kíváncsisággal.

- Bundás kenyér. - mondtam neki mosolyogva.

- Kedvencem. - mondta és már el is vett két kenyeret.

- Tudom. - mosolyodtam el és örültem, hogy megtudtam lepni.

- Már sokszor mondtam, de ezerszer is elmondom. Istennő vagy. - mondta miközben jóízűt harapott a kenyerébe.

- Én meg ezredszerre is örömmel fogom hallgatni. - nevettem fel és én is nekikezdtem a reggelinek.

Hamar el is pusztítottuk a nem kevés mennyiségű reggelinket. Liam segített nekem össze szedni a tányérokat és beletette a mosogatógépbe őket.

Majd odajött hozzám és egy csókot lehelt az ajkaimra.

- Ezt miért kaptam? - kérdeztem tőle.

- Mert szeretlek. - mondta mosolyogva.

- Én is szeretlek. - viszonoztam a vallomását és most én csókoltam meg.

Bevetettük magunkat a nappaliba és a filmek között kezdtünk keresgélni.

- Mit szeretnél nézni? - kérdeztem tőle.

- Nem is tudom. - vágott gondolkodó arcot, amitől az én arcomon akaratom ellenére is megjelent egy mosoly.

Nagy nehezen kiválasztottunk egy filmet. Inkább Liamnek kedvezett a film választás, ugyan is valami autós filmet néztünk. Egész jó volt ahhoz képest, hogy nemigen vagyok oda az ilyesfajta filmekért.

Mikor a film véget ért Liam hirtelen rám nézett és olyat kérdezett, amit sose akartam tőle hallani.

- Eléggé furcsa volt ez a Harry fickó.

- Furcsa? Miért? - kérdeztem rá ugyanis nem nagyon értettem.

- Hát, hogy csak úgy idejön vasárnap reggel, hogy odaadjon egy kártyát. Ez neked nem furcsa? - tette fel a kérdését, amire megfagyott az ereimben a vér is.

- Nem tudom, hogy furcsa-e, nem igazán ismerem még őt. - mondtam az igazat.

- Ki ő a cégnél? Azt mondta, hogy inkább a főnököd, mintsem a munkatársad. - tette fel Liam a kérdéseit, aminek hatására egyre jobban kezdtem félni.

- Hát ő az olasz modellügynök. - nyögtem ki a választ kis idő elteltével.

- Olasz? - húzta fel a jobb szemöldökét értetlenségének hangot adva.

- Olasznak nem olasz, de ott dolgozik az olasz Modánál. - válaszoltam a kérdésére.

- Ja most már értem, mert nem volt éppen olaszos. - nevetett fel, mire én teljesen megnyugodtam.

- Jól kijössz vele? - tett fel ismételten egy remek kérdést.

Igen nagyon jól kijövünk. Csókolóztunk is, annyira jó a viszonyunk. Gondoltam magamban cinikusan.

- Hát nem éppen. Eléggé kimért a viszonyunk, vagyis inkább Ő a kimért. Nagyon tárgyilagos és csak a munka érdekli. - mondtam Liamnek az igazat, ugyan is az esetek többségében tényleg eléggé karót nyelt volt Harry.

- Akkor megnyugodtam, ugyan is, ha nem tudnád nagyon csinos és kívánatos nő vagy. - mondta nekem és egy huncut mosoly terült el az arcán.

- Nem tudtam, hogy ilyen vagyok. - mosolyodtam el, majd Liamhez hajoltam és megcsókoltam. Ő felkapott az ölébe és a hálóba vitt. Mindent ott folytattunk, ahol az éjjel abba hagytunk.

***

Harry

Este ültem otthon és csak bámultam a tv-t. Sok minden járt aznap a fejemben. Főként persze Nicole és a barátja. Nem tudom miért, de egyszerűen nem tudtam kiverni a reggeli pár beszédünket. A munkával is kéne már foglalkoznom, ugyanis holnap én irányítom, majd el a lányokat. Akár mennyire is oda akartam koncentrálni, nem ment.

A csengő hangja zavart meg végül és nem értettem ki lehet az ilyenkor.

Az ajtóban azonban sokkal nagyobb meglepetés ért, mint az valaha gondoltam volna.

- Miranda. - mondtam ki a nevét a volt menyasszonyomnak.

- Harry nem úgy nézel, ki mint aki örül nekem. - mosolygott azzal a hamis mosolyával Miranda ,amivel mindig is szokott.

- Mert nem is örülök. Miért jöttél? - kérdeztem tőle nem túl kedvesen, de tőlem nem telt ennél több az irányába.

- Ne légy goromba drágám. - mondta nekem miközben egyre beljebb jött a lakásban.

- Mond, mit akarsz? - kezdett teljesen kihozni a sodromból az újabb játékával.

- Csak hallottam, hogy megint itthon vagy és gondoltam meglátogatlak. - mosolygott rám azzal a mosolyával, amitől régen biztosan rávettettem volna magam.

- Ne tégy úgy, mintha tényleg hiányoztam volna. - néztem rá megvetéssel.

- Pedig de. - lépkedett felém a tíz centis megszokott magassarkújában, majd mire észbe kaptam volna, megcsókolt. Nem tudom miért, de nem löktem el magamtól. Én is csak férfiból vagyok, aki régen volt nővel. Felkaptam az ölembe és a szobámban az ágyra fektettem. Mire felfogtam mit is csinálok, már a szex kellős közepén találtam magamat a volt menyasszonyommal, aki a legjobb barátommal csalt a kapcsolatunk nagy részében. Úgy gondoltam, ha Ő piszkosan játszott velem akkoriban, akkor most én fogok vele így bánni. Gyorsítottam a tempón és hamar megadtam neki azt, amire vélhetően nagyon vágyott. Majd magamnak is megadtam a jóleső érzést és mellé feküdtem.

- Na látod, még is csak hiányoztam. - terült el egy elégedett fél mosoly az arcára.

- Nem hiányoztál, csak jókor voltál jó helyen. Most már el mehetsz. - mondtam neki, majd a ruháit hozzá vágtam.

Sértetten nézett rám és magára kapkodva a ruháit, el is viharzott.

Győztem.

***

Nicole

Reggel kapkodva készülődtem, mert sikeresen elfelejtettem ébresztőt állítani. Liam is nagyon gyorsan készülődött, majd negyed óra múlva egy csókkal elköszönve már el is ment. Nekem még volt fél órám beérni, így gyorsan ittam egy kávét, majd indultam is.

Éppen időben értem be. Már mindenki nagyban készülődött. Láttam Harryt is néha egy-egy lánnyal fel alá sétálgatni. Nekem most Emmához kellett mennem össze szedni a ruhákat. Mikor beértem a szobájába néhány modell éppen a ruháit próbálgatta. Emma mikor meglátott hálásan mosolygott rám, hogy jöttem neki segíteni.

- Szia Emma. - köszöntöttem.

- Jaj, szia Nicole. Olyan jó, hogy jössz. Ezer dolgom van. Nagyon kell a segítséged. Össze szednéd az öltözőkben hagyott ruhákat. Minden öltözőben van egy név, hogy kié a ruha felakasztanád a hordozható állványokra és a nevet odaragasztanád a ruhák elé? - kért meg.

- Persze. - mosolyogtam rá.

- Köszönöm. Nekem most már mennem kell a helyszínre. Ha készen vagy, kérlek szólj az egyik fiúnak, hogy rakják fel a teherautóra az állványokat. - mosolygott rám, majd el is sietett.

Jó darabig foglalkoztam a ruhák összeszedésével, ugyan is tíz darab öltöző volt. Mikor már majdnem végeztem és az utolsó öltözőben raktam rá a fogasokra a ruhákat, mikor kifelé mentem bele ütköztem valakibe. Persze sikeresen el is estem és mindenhol a ruhák voltak, amiket az imént még a kezemben tartottam.

- Jaj, ne haragudj, nem figyeltem. - mondtam az áldozatomnak, aki a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen.

- Semmi baj. - jött az ismerős hang.

- Harry. - mondtam ki a nevét ijedtemben.

- Máskor jobban figyelj. - nevetett fel kissé.

Most valahogy, olyan más volt. Mosolygott és mintha jó kedve lett volna ebben a nagy káoszban, ami itt volt.

- Mi ez a nagy jó kedv? - csúszott ki a számon.

- Semmi. - vonta meg a vállát.

- Értem. - mondtam, de nem hittem neki, láttam, hogy felettébb felszabadult.

- Segítsek? - kérdezte meg a ruhákat figyelve, amik még mindig a padlón hevertek.

- Köszi. - köszöntem meg és már el is kezdte felszedni a ruhákat. Én gyorsan vissza mentem a papírért, amin a modell neve szerepelt. Harry már rá is pakolta az utolsó állványra a ruhákat és én rá ragasztottam a nevet. Mikor megfordultam Harry közvetlenül előttem állt, aminek következőében szinte egymáshoz simultunk. Nem tudtam most mi lesz. Csak néztem a szemébe és imádkoztam, hogy ne csókoljon meg. Harry elindult felém, de az utolsó pillanatban megköszörülte a torkát és elhátrált előlem. Én megkönnyebbülve sóhajtottam.

- Szólok Davidnek, hogy segítsen ezeket kipakolni. - mondta az állványokra mutatva.

- Rendben. - válaszoltam neki, alig kapva levegőt.

Ismét a hatalmába kerített és csalódott voltam, amiért ellépett tőlem. De miért?

Mikor már a színfalak mögött munkálkodtunk Emmával, a munka sikeresen elfeledtette velem az öltözőknél történteket. Emma minden egyes modellhez személyesen ment oda és köszöntötte őket. Akinek kellett segítség, annak segítettünk ketten felvenni a ruháját. Volt egy szőke hajú modell, aki eléggé flegmán beszélt a többiekkel. Sokkal felsőbbrendűnek érezte magát, ez tisztán lesütött róla.

Engem pedig Ashleyre elékeztetett.

Harry lépett be és üdvözölte a modelleket. Azonban amikor a szőke hajút meglátta, elhallgatott. Oda ment hozzá és félre volta. Én nem törődtem vele különösebben.

De egy mondat foszlány megütötte a fülemet.

"- Jó volt a tegnap éjszaka."

***

Harry

Mikor beléptem a helységbe, ahol a lányok öltöztek, egyből megpillantottam Mirandát. Odalépkedtem hozzá, nem törődve azzal ki lát.

- Mit keresel itt? - kérdeztem magamból kikelve.

- Drágám, mit csodálkozol, hiszen modell vagyok. - mosolygott rám Miranda.

- Nem felejtettél el valamit tegnap? - kérdeztem meg.

- Tudod, tegnap nemigen volt alkalmam beszélgetni, hiszen letámadtál. - kuncogott fel, ami nagyon idegesített.

- Azért ezt elmondhattad volna. - vetettem oda neki.

- Ne haragudj. Jó volt a tegnap éjszaka. Neked nem? - nézett rám csábítóan.

- A vágyaim csillapítottad, ennyi. - mondtam neki egyszerűen.

- Nem érek erre rá. - mondta mérgesen és elment öltözni.

Mikor megfordultam Nicole tekintetével találkoztam, aki eléggé furcsán nézett rám. Nagyon remélem, hogy nem hallotta.

***

Nicole

Mennyire félre ismertem Harryt. Nyilván tegnap feküdt le azzal a modellel. Még, hogy nem az egy éjszakás kalandokra hajt. Ma még engem is meg akart csókolni. Ez undorító.

Dühösen hagytam el a helységet és a kertbe mentem.

De nem lehettem sokáig egyedül, ugyan is Ő utánam jött.

- Nicole minden rendben? - kérdezett rá a nyilvánvalóra.

- Hagyj békén. - mondtam neki megvetően.

- Mi bajod? - kérdezte meg és eléggé értetlenül nézett rám.

- Semmi. - válaszoltam neki röviden, majd ott akartam hagyni.

Mikor elmentem mellette megragadta a kezemet és maga elé fordított.

- Elmondod, hogy mi van? - nézett a szemembe.

- Tudod mi van, hogy az elejétől fogva igazam volt. - csattantam fel, magamat is meglepve, ezzel a reakcióval.

- Miben? - kérdezte semmit sem értve.

- Abban, hogy csak a szexre mész. - mondtam ki kerek perec.

- Miről beszélsz? - nézett rám és dühös volt a tekintete.

- Láttalak azzal a nővel és hallottam mit mondott. - mondtam ki a nyilvánvalót.

- Nem tudsz te semmit se rólam. - akadt ki, majd ellökött magától.

Most meg, miért lett dühös? Úgy viharzott be, mintha sose jött volna utánam.

Mikor bementem láttam, hogy a szőke nő az ajtóban áll.

- Bocsi jól láttam, hogy Harryvel beszélgettél? - mondta nekem.

- Igen. - válaszoltam neki.

- Most rád hajt igaz? - kérdezte tőlem minden nyugalommal a hangjában.

- Nem. A tiéd lehet. - válaszoltam neki.

- Köszi már nem kell. - mondta cinikusan.

- Ki vagy te? - kérdeztem rá.

- Ó, hát nem mesélt az új szerzeményének rólam? - kérdezte meg.

- Nem vagyok az új szerzeménye. - csattantam fel.

- Ó kicsim, dehogy nem. - nevetett fel.

Ekkor ért oda Harry, teljesen kiakadva.

- Miranda, hagyd őt békén. - kiabált a nővel.

- Drágám, hát nem is mondtad, hogy megint egy modellel kezdtél. - mondta cinikusan Miranda.

- Nem kezdtem vele. Most menny el. - csattant fel, mire Miranda elviharzott.

Elakartam menni, de megfogta a kezemet.

- Nicole, kérlek hadd magyarázzam meg. - mondta nekem, mikor megfordultam láttam, hogy könnyes a szeme.

- Hallgatlak. - mondtam neki, ugyanis nem tudtam elviselni még a gondolatát sem, hogy szenved.

- Sajnálom, hogy Miranda neked támadt. - mondta nekem sajnálkozva.

- Ki ő Harry? - kérdeztem rá.

- A volt menyasszonyom. - válaszolta keserűen.