2015. február 27., péntek

28. fejezet - Kényszer?!

Sziasztok!

Hoztam mára még egy részt, jó olvasást!
Kérnék véleményt! :)

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Csak meredten bámultam előre és az utat fixíroztam előttem. A lakása előtt parkoltam még mindig és nem voltam rá képes, hogy elfordítsam a kulcsot a zárban és elhajtsak. Nem engedte. A szavai rémes emlékként víz hangoztak a fejemben. Egyre idegesebb voltam.

- Csókolgasd Mirandát.

Tisztában voltam vele, hogy mekkora hibát is követek el azzal, hogy Mirandát vissza engedem valamilyen szinten az életembe, de csak most tudatosult bennem igazán. Nicole szavai megvetetéssel és gyűlölettel voltak teli. Arról fogalmam sincs, hogy honnan tudta mindezeket, de tudta és ez volt a lényeg benne. Mirandából kitelik, ha össze fut vele valahol, nem éppen diszkréten beszélne neki a dolgainkról, de nagyon reménykedem benne, hogy nem Ő mondta el neki. Egy biztos ennek a dolognak végérvényesen meg kell szűnni-e. Nem azért hagytam Őt ott, hogy azután az ágyamban szórakozzak bele. Férfi vagyok nekem is vannak természetesen szükségleteim, de nem léphetek vissza felé, csak azért, hogy kielégítsem a vágyaimat, nem élhetek a múltban. Előre, a jövőre kell tekintenem, ami számomra csak egy dologban létezik. Nicole.

Az ajtó csapódás hangja nem igen zavart meg, amikor elindultam felfelé a lépcsőn. Magam sem tudom, hogy mit cselekszem ebben a percben, csak azzal vagyok tisztában, hogy nem ülök a kocsimban és elkövetem talán életem legnagyobb hibáját, de sosem tudhatja az ember, amíg meg nem lépi azt, ami talán az egész életét gyökerestül változtatja meg. A kérdés, csak az, hogy a rossz vagy a jó irányba.
A kopogásom víz hangzott a tágas folyosón. A másodpercek óráknak tűntek számomra, míg bentről láb dobogást hallottam. Lassan nyílt az ajtó és a lány egy trikóban és rövid nadrágban fogadott.
- Te mit keresel itt? - tette fel eléggé mérges arc kifejezéssel, az igencsak jó kérdését.
- Beszélni szeretnék veled. - válaszom egyértelmű és lényegre törő volt.
- Én viszont nem szándékozom veled beszélni. - érzelem mentes hangja hasított a levegőbe.
- Nicole kérlek, csak hallgass meg. - a hangomból tisztán kilehetett hallani a könyörgő élt.
- Figyelj Harry, nincsen közünk egymáshoz, így nem tartozol nekem magyarázattal. Azt csinálsz, amit akarsz. - szavai késként hatoltak belém.
- Attól én még rosszul érzem magamat.
- Harry, erre nekem tényleg nincs időm. Kérlek menny el. - hajtotta beljebb az ajtót.
- Elmegyek, de ezt a beszélgetést még nem zártuk le. - elállva az ajtóból válaszoltam, majd néztem, amint egy váll rándítással rám csukja az ajtót.

A kocsimban ültem ismételten és a kormányba temettem az arcomat. Nagyon megbántottam Őt. Hiába mondta, hogy nincs körünk egymáshoz, tisztában voltam vele, hogy pont azért haragszik rám, mert igen is van közöttünk valami. Kizárt, hogy csak én tápláljak bármiféle érzelmet is eziránt a nő iránt és Ő semmit se. A reakciója nyilván való volt, féltékeny. Bármennyire is jól esik, hogy féltékeny Mirandára, azt nem akarom, hogy haragudjon rám. Amikor felbőg a motor döbbenek rá, hogy beindítottam azt. Már azt sem tudom mit csinálok. Önállóan működöm. Rekord idő alatt értem el a lakásomig, lehet a sebességhatár túllépés miatt. Kivágtam a kocsi ajtaját és hangos léptekkel csörtettem be a lakásba, ahol egy nem várt opció fogadott.
- Már vártalak. - állt fel a kanapéról Miranda és ringó csípővel közeledett felém.
- Hogy kerülsz ide? - a hangom kissé magasabb volt a kelleténél.
- Jobban is örülhetnél nekem, édes. - hangjától valamiért a hideg futkosott a hátamon.
- Nem voltam felkészülve rá, hogy a kanapémon ülve talállak. - nagyon nem számítottam rád.
- Meglepetésnek szántam. - szavai közvetlenül előttem állva hagyták el az ajkait.
- Megleptél, de most nem akarok veled lenni. - szavaim őszintén csengtek, talán túl őszintén.
- Mi a bajod, Harry? - felháborodva tette fel kérdését.
- Semmi bajom, de ma nincsen hozzád ingerenciám. Menny el.
- Mi van a kislány még mindig nem akarja széttenni neked a lábát? - a kérdése akasztott ki, csak kellőképpen.
- Remélem ezt most befejezted és jobb ha tudod, többet nem akarlak itt látni. Ezt itt most befejeztük. - kiakadva a dühtől üvöltve közöltem vele a döntésemet.
- Ugye tudod, hogy ezt meg fogod még bánni? Mit gondolsz, majd Nicole kénye kedvére fog neked ugrani, ha dugni akarsz vagy mi? Vagy éppen most kefélted meg és ezért dobsz el magadtól? - régen hallottam ennyire dühösnek, de leszarom.
- Egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondolsz. Nem Ő miatta van ez az egész, egyszerűen csak nem normális, hogy a volt menyasszonyommal mullatom el az időmet, mikor sok évig a pokolba kívántalak. Nem szerettem újra beléd és a szexen kívül semmit sem tudsz nyújtani. Meguntam ezt, felfogtad? Nem akarok veled lenni. Menny el, most. - kikelve magamból mutattam az ajtó irányába.
- Szánalmas vagy. Az a lány sosem lesz a tiéd, te meg már most bele szerettél. Mit csinált veled? Szétette a lábát egyszer és elcsavarta a fejed vagy mi? - most már Ő is üvöltözött velem.
- Nem tette nekem szét a lábát egyszer sem és nem vagyok szerelmes sem. Csak unlak. Egy számító ribanc vagy, aki képtelen a törődésre. Csak egy játékszer vagy, aki úgy ugrik, ahogy én akarom. Bármit megtehetek veled az ágyban, mert egy kurva vagy. Ez elég magyarázat neked? - ennyire durva dolgokat, szerintem még sosem vágtam senki fejéhez.
- Rohadj meg Harry. - viharzott el mellettem, feltépve a bejárati ajtómat.
- Fáj az igazság szívem? - kiabáltam utána, amikor leviharzott a lépcsőn.

Miután elment, csak ültem a kanapén és a szavaimon merengtem. Nagyon durva voltam vele, de nem érdekel. Ha szépen mondom neki az ajtón kívülre sosem került volna. Ismerem magam és az akaratom nagyon vékony cérnán táncol a férfiasságommal szemben, így elég nagy a valószínűsége, hogy huzamosabb idő után újra beadtam volna a derekamat neki. Bármennyire megvetem Őt, akkor is van szemem és feltudom mérni mennyire kívánatos nő. Nicole közelébe sem érhet, de ő egyre elérthetetlenebb számomra. Most is gyűlöl engem, amit meg is értek, hiszen gyakorlatilag, miután Ő kellőképen felizgat engem minden nap a munkában, haza kijövök és Mirandával kefélek. Eléggé szánalmas vagyok, ezzel tisztában is vagyok. Nagyon gyorsan változtatnom kell ezen.
Szinte szabályosan tépem le magamról az öltönyömet, amikor a fürdőbe vetem magamat. Nem sokat törődve a drága darabbal könyörtelenül tüntetem el a testemről. A zuhany alá állok és hideg vízzel találom magam szembe. Egyáltalán nem érzékelem a víz hőmérsékletét, nem találom hidegnek, pedig az elfordult csap kék színe bizonyítja, hogy az bizony jég hideg víz, ami a testemet érinti. Törölközővel a csípőmön hagyom el a helységet és sétálok át a hálómba, ahol egyből az ágyamba vetem magam és a jól eső álom pillanatokon belül a szemeimre tapad, birtokba veszi az egész testemet.

Reggel nyúzottan ébredek fel, még akkor is, ha könnyen el tudtam aludni, bár az álmaim nem számítanak különösebben békésnek, sőt szörnyűek voltak. Lerúgva magamról a paplant, kelek fel és az első utam a konyhába vezet, ahol a kis géptől várom a feloldozást. Elfordítom a gombot és várom, hogy a kávé, ami életre kelt lefolyjon. Amint készen van egy bögrébe öntöm a barna folyadékot és ízesítem azt tetszés szerint. Lassan kortyolgatom el, míg a gardróbomba lépkedek, kiválasztva a mai öltözékemet. Magamra kapom a sötét szürke öltönyömet. A maradék kávémat is lehajtva teszem a mosogatóba a bögrémet és már megyek is, hiszen ma hamarabb be kell érnem. Az Olasz út, alig egy hét múlva kezdődik, így nagyon sok elintézetlen dolgom van még. Le kell foglalnom a repülő jegyeket és a programokat is elő kell jegyeztetni. Nem elég, hogy az utazás miatt ezer dolgom van, még a mai fotózáson is felügyelnem kell, amiről semmit sem tudok.

Beérve a Modához egyből Davidhez, megyek, aki már bőszen rakosgatja a díszlet darabjait a stúdióban.
- Szia. - köszönök rá, mire rám kapta a tekintetét.
- Hello. Jó, hogy jössz, mert kéne egy kis segítség, úgy volt, hogy lesz egy férfi modellünk is, de sajnos nem tud eljönni. - adta tudtomra a mondandóját.
- Ehhez nekem mi közöm voltaképpen? - kérdezek rá, kissé félve a választól.
- Neked kéne beugranod. - közli velem, mire a sejtésem beigazolódott.
- Ugye csak viccelsz velem?
- Nem viccelek. - mosolyog rám, élvezi a helyzetet.
- David figyelj, ez a ruha kissé furcsa nekem. - jön a hátam mögül egy ismerős hang, mire megfordulok és Nicole-al találom szemben magam, akin egy eléggé kihívó ruha látható.
- Nem furcsa, nagyon szexis vagy. - mosolyog rá David, miközben feltűnően kerüli velem a szem kontaktust.
- Köszi. - sétál el mellettem és David mellé lép a laptophoz.
- Ezek jók, ez különösen tetszik. - mutogat a képernyőre, ekkor tudatosul bennem, hogy Ő a mai modell.
- Igen, szerintem is. Harry kérlek menny Emmához, Ő majd megmutatja mit vegyél fel. - csak bólintok és közben hallom, ahogy Nicole fennhangon rákérdez, hogy mi folyik itt? Én is pont ezt kérdezem magamtól.

Mikor vissza érek Nicole már a díszlet között áll és láthatólag, csak rám vártak, hogy kezdhessék.
- Végre, hogy vissza értél. Menny oda Nicole mellé és nézz rá vágyakozó tekintettel, azt akarom, hogy süssön rajtad, mennyire szerelmes vagy ebbe a nőbe. - adta ki az utasításokat David, amitől már előre rettegtem.
Néhány képet már készítettünk, amikor újabb instrukciók következtek.
- Akkor most szeretnék egy igazi szenvedélyes csókot látni. - kissé kiakadva fordultam el, amikor bólintott, hogy csináljuk már.
Nicolera pillantottam, aki ha lehet még inkább kényelmetlenül érzete magát, mint én. Előre hajoltam és a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz és a szétnyílt ajakira fújtam, mire tisztán láttam, hogy megremegett a teste. A szemhéjai lecsukódtak és szenvedéllyel tapadtam csodás ajkaihoz. Teljesen megfeledkeztem mindenről, csak Ő és én voltunk és a nyelveink, amik könyörtelen játékot játszottak egymással.
- Ez az gyerekek, tudtam én, hogy ez bennetek van. - David hangjára ocsúdtunk fel.


Egy biztos, a csók teljes mértékben igazi volt és rettentően élveztem.







2015. február 26., csütörtök

27. fejezet - Álom és valóság!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!
Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!

Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az nem kifejezés, hogy sokkhatás alatt állok ebben a pillanatban. Mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, hogy egy meztelen Liammel fogok találkozni a lakásom közepén. Felvont szemöldökkel meredtem rá és azt sem tudtam, hogy mint mondjak neki. Mikor szólaltam meg először? Fogalmam sincsen.
- Te mi a fenét csinálsz a lakásomban és miért vagy meztelen? - nyögtem ki lassan és szaggatottan a szavakat.
- Meg akartalak lepni. - közli velem egy pajzán mosoly kíséretében és tisztán látom rajta, hogy ez neki egy hétköznapi dolog, hát megsúgom.. nem az.. nagyon nem.
- Na az teljes mértékben sikerült. - fel nem tudom fogni, hogy mire gondolt, amikor ezt kitalálta.. a legnagyobb sejtésem, hogy semmire.
- Örülök. - lépett hozzám közelebb és a nyakamba csókolta a szavait.
- Liam, még be sem jöttem az ajtón. - próbáltam ellenkezni, de a tudta, hogy a szája a nyakamon van, hirtelen ködöt borított az elmémre és egyre nehezebben tudtam rávenni magam, hogy tisztán gondolkozzak. Szinte teljesen lehetetlen vállalkozás volt.
- Segítek beljebb menni. - kapott fel az ölébe, mire egy sikoly szakadt fel a torkomból, amin csak jót nevetett.
- Igazán rendes vagy. - néztem a szemeibe és akkor ott már tudtam, hogy teljesen elvesztem.
- Az vagyok. - hajolt az ajkaimra és szenvedélyesen megcsókolt. 

A következő amire emlékszem, hogy lassan, nagyon lassan, szinte kínzóan szabadított meg a ruháimtól. Közben egyre jobban felizgatva engem a mozdulataival. Tudta mit csinál és még inkább tisztában volt vele, hogyan lehet engem teljesen kikészíteni. Nagyon profi volt benne és ezt minden alkalommal be is bizonyítja nekem. A testem egyre inkább égett, amint az ajkai a kulcscsontomat kezdték csókolni. Amikor már végképp nem bírtam a könyörtelen tetteit, fordítottam a helyzetünkön és szinte letépve azokat, szabadítottam meg az összes ruhadarabjától. Ő csak halkan felkuncogott a türelmetlenségem okán, majd nem vesztegette az idejét és vissza fordított maga alá. Lassan hatolt belém és még lassabban kezdett mozogni, mire csak a nevét tudtam halkan és egyre halkabban nyöszörögni. Direkt csinálta, ezzel tisztában voltam. Maradéktalanul élveztem a dolgot, tudta Ő mit csinál velem. Amikor kezdtem érezni a meleg épülő érzést a hasamban, már tudtam, hogy közel vagyok. Majd egy jól irányzott csípő mozgás kíséretében, meg is adta nekem a gyönyört. Miközben csengett le az orgazmusom, a szemeim kinyíltak és Liam helyett, Harryvel néztem farkasszemet.

Sikítva ébredtem fel a rém álmomból. Az egész testem izzadt az álom hatása miatt. Liam szinte rögtön felkapta a fejét és kíváncsi tekintettel méregetett.
- Mi a baj? - kérdezte meg és a hátamat kezdte simogatni, ezzel próbálva nyugtatni engem, hát nem jött össze.
- Semmi, csak rosszat álmodtam. - zártam rövidre a témát és a másik oldalamra fordultam, kényszerítve ezzel magamat, hogy ismételten elaludjak.
- Rendben, próbálj vissza aludni. - puszilta meg a homlokomat, majd Ő is elfordult és a hamarosan lassuló légzéséből tudtam, hogy már alszik is.
Én nem voltam ennyire szerencsés. Csak forgolódni tudtam és Harry vágytól izzó tekintete folyton felsejlett előttem. Nem hagyott nyugodni ez az álom, ami annyira valóságos volt. Azt sem tudtam, hogy aludtam, hiszen minden lejátszódott bennem újra az estéből, majd a végén teljesen megváltozott. Hogy miért álmodtam Őt Liam helyére, fogalmam sincs. Mivel már öt óra volt és még most sem tudtam elaludni, sőt teljesen éber voltam, így kimásztam az ágyból és a fürdőbe mentem.
Lassan engedtem magamra a forró vizet és az agyam tisztulását vártam tőle, amit természetesen nem adott meg nekem. Gyorsan elkészültem és főztem egy erős kávét. Leültem a konyha pulthoz és egy magazint kezdtem lapozgatni, miközben a kávémat kortyolgattam. A gondolataim vissza-vissza terelődtek az álmomhoz és egyre inkább magyarázatot követeltem rá. Hogy kitől.. senkitől, hiszen az én kis jó fej agyam kreálta nekem ezt a szép kis álmot. Mondhatom nagyon rendes vagyok magamhoz. Nem elég, hogy két férfi között őrlődök sikeresen, de még az álmaimban is kísértenek. Hát ez remek. Milyen könnyű mondani, hogy ez velem nem történhet meg. Hát, de igen is megtörténhet. Kezd elegem lenni ebből a helyzetből és egyáltalán nem úgy néz ki, hogy ez rendeződni fog. Ha rajtam múlik, akkor biztosan nem.


Hétfő reggel egy bögre kávéval a kezemben loholtam be a munkába, mert sikeresen elfelejtettem beállítani az ébresztő órámat. Egy reklám filmet forgatunk majd egy külső helyszínen, így kilencre be kell érnem, hogy indulni tudjunk. Miközben rohantam a metró felé, a telefonom megszólalt a zsebemben.
- Hol vagy? - jött a kérdés.
- A metrón. - válaszoltam, miközben majd megfulladtam.
- Siess, mert David már őrjöng, hogy el fogunk késni. - Harry kissé nevetett, hát ezek szerint jól szórakozik.. én nem.
- Megyek, amint tudok. - válaszoltam és már előre felkészítettem magam a hurrikánra, aminek a neve David.
- Oké. - ezzel le is tette a telefont, mondhatom nagyon kedves volt.
Mikor kijöttem a metróból, próbáltam még jobban futni, de ez nem volt lehetséges. Az egyik járókelő sikeresen belém jött, ezzel majdnem az egész ruhámat eláztatva kávéval. Gratulálok, haver. Nyögtem magamban. Levegő hiánnyal a torkommal löktem be a nagy üveg ajtót és próbáltam a légzésemet vissza állítani a normális határ értékhez, de nem igazán sikeredett.
- Nicole. - David füstölgő alakja haladt felém, én meg kezdtem félni. Ez robbanni fog.
- Szia, ne haragudj, nem csörgött az órám. - mentegetőztem.
- Ja, ismerem. Nem érdekel most, csak mennyünk. - lépett ki az ajtón, na ezt megúsztam..remélem.
- Harry hol van? - kérdeztem meg, amikor nem jött utánunk.
- Már elment. Mondtam neki, hogy majd én megvárlak. Neki amúgy is volt valami elintézni valója. - közölte velem David, de nagyon furcsa volt nekem itt valami.

Fél óra autókázás után meg is érkeztünk a helyszínre, ami úgy nézett ki, mintha egy téli mese országba kerültünk volna. Eléggé vicces dolog, hogy így nyáron egy téli reklámot forgatunk, de jóval előre szokták ezeket megcsinálni. Mindent hó borított és feldíszített fák. Rénszarvasok és manók álltak egymás mellett és egy ház, ami ki volt világítva. Szerintem túlságosan is. Egy lány, szinte futva jött hozzám és már kézen is ragadott és húzni kezdett magával. A sminkbe ültetett, ahol egy fekete füstös szemet és egy nagyon piros rúzst kentek a számra. A reklám ennek a rúzsnak a gyártóját reklámozza majd és magát a rúzst, aminek Chrismas Magical a neve. Aztán egy fodrász vette kezelésbe a hajam, ami nagyon tetszett neki, állítása szerint megy a reklámhoz, hogy piros a vége. Begöndörítette és felborzolta. Eléggé ribancosan néztem ki, ha engem kérdeztek. Az összhatásomat csak az emelte ki még jobban, hogy egy piros fehérneműt adtak rám, aminek az alja fehér szőrrel volt borítva. Tisztára télanyónak éreztem magam. 
A kezembe adták a szöveg könyvet és a sorokat olvasgatva járkáltam fel, s alá. Eléggé egyszerű szövege volt, aminek örültem, mert közölték, hogy negyed óra és kezdés van. Nem volt sok időm megjegyezni a szövegemet. A negyed óra nagyon hamar elment. Csak reménykedtem, hogy meg is jegyeztem azt a pár sort. Aztán a díszletek közé állítottak és egy pasi követni kezdte a lépéseimet a szarvasoktól a ház előtt lévő padra, ahol a forgató könyv szerint, le kell ülnöm és elő venni a rúzst és, úgy bekenni a számat vele, mintha gyerek játék lenne. Tükör nélkül, köszi. Nagy nehézségek árán megoldottam, hogy ne kenjem össze az egész fejemet. Majd következett a pár soros szövegem.
- A Christmas Magical rúzst még az ilyen hideg időben is gyerek játék használni. Csillogjatok ti is az ünnepen, ahogy én teszem. Varázslatos karácsonyt.
Oké, remélem jól mondtam el, bár a rendező azt mondta remek volt, még vagy ötvenszer elmondtam és sétáltam végig a jelenetet. A végén már nagyon fáradt voltam. Az utolsó felvételnél tűnt fel, hogy Harry az egyik díszlet fának támaszkodik és a fodrász csajjal beszélget. Eléggé dühösnek nézett ki. Nem hallottam, hogy min veszekednek, de tisztán láttam, hogy a lány fölényben érzi magát. Lehet, hogy ismerik egymást? Aztán Harry felém pillantott és észre vette, hogy figyelem őket. Ő csak legyintett a lánynak és ott is hagyta.
- Valami baj van? - kérdeztem meg.
- Nem semmi. - közölte közömbösen, ami kissé rosszul esett nekem.
- Oké. - nem érdekelt, csak elmentem az öltözőbe.
Amikor átöltöztem és készen lettem a sminkem és a hajam rendbe ételével, a fodrász lány lépett be puffogva.
- Valami baj van? - kérdeztem meg tőle, mire rám kapta a tekintetét és csak a fejét rázta.
- Nem semmi, csak nem vagyunk valami jó viszonyba Harryvel. - az őszintesége teljesen meglepett.
- Ó, értem. - válaszoltam és próbáltam úgy tenni, mint aki nem hal meg az információk miatt.
- A volt menyasszonya a legjobb barátnőm és hát elég furcsa mostanában a kapcsolatuk. - na erre nem készültem fel.
- Igen, ismerem Mirandát. - válaszoltam egyszerűen.
- Tudod, csak féltem. Mostanában sokat vannak együtt és nem akarom, hogy újra együtt legyenek, nem voltak jók együtt. - a szavai valamiért fájtak a szívemnek.
- Értem. - csak ennyit tudtam kinyögni, már a sírás határán álltam.
- Nem akarlak ezzel feltartani. - értette, hogy nem akarok erről beszélni.
- Semmi baj, akkor szia. - köszöntem el és már mentem is ki az épületből.

Harry a kocsijánál várt. Mivel nem volt kivel haza mennem, így elfogadtam a felajánlását.
- Köszi, hogy haza hoztál. - köszöntem meg, amikor megállt a ház előtt.
- Nincs mit. - hajolt volna közel hozzám, de én elhajoltam előle.
- Mennem kell. - szálltam ki a kocsiból.
- Nic mi a baj? - kiabálta utánam.
- Csókolgasd Mirandát. - fordultam hátra, majd bevágtam a kocsi ajtaját.






26. fejezet - Őrülté válni!

Sziasztok!

Itt lenne a mai második rész!
Jó olvasást!
Várom a véleményeteket!

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Este nyolc óra. Itt állok a Clarks előtt és azon kapom magam, hogy képtelen vagyok bemenni az étterem ajtaján. A lábaim nem engedelmesednek az akaratomnak, földbe gyökereztek. Félek! Hogy mitől félek? Nem tudnám megmondani. A találkozástól? Az események előre haladásától? Magától a költözéstől vagy talán saját magamtól? Tőle? 
Nyuszi vagy! - súgta egy belső hang. Elismerem, az vagyok. Rettegek a következményektől. Bármennyire is rossz mostanában a kapcsolatunk, attól még szeretem Liamet és fogalmam sincs, hogy mi lesz, így velünk. 1 évre megyek el, az nagyon hosszú idő. A távkapcsolatokban meg nem igen hiszek. És akkor még nem is említettem Harryt. Ő sem könnyíti meg a helyzetemet az is biztos. Úgy élni valakivel egy teljes évig, hogy nagyon is érdeklődsz iránta nem a legjobb párosítás, ha van barátod. Megfogok őrülni.

Nagy nehezen ráveszem magamat és belépek az ajtón, ahol egy hostess lép felém és a nevemet kérdezi.
- Montez. - válaszolok egy mosollyal az arcomon, mire a lány a papírjaiban kezd keresgetni, míg meg nem akad valamin a tekintete.
- Erre tessék Miss Montez. - fordul meg és az egyik asztalhoz vezet, ahol Liam mosolyog rám.
- Köszönöm. - fordulok a lány felé, aki csak egy bólintással jelez felém, majd elhagyja az asztalunkat és könnyű léptekkel halad vissza felé. Nagyon dekoratív lány, meg kell hagyni.
- Szia. - köszönök Liamnek, aki egy szívélyes mosolyt villant felém, miközben nézi, ahogy helyet foglalok a vele szembeni széken.
- Szia. - köszön Ő is, majd a kezembe adja a nyitott étlapot.
- Köszi. - nézek az étlapba, de valamiért a felsorolt ételeket nem fogom fel.
- Sikerült már választaniuk? - lép egy pincér az asztalunkhoz, szinte azonnal.
- Én egy whiskit kérnék. Nicole választottál már? - néz rám Liam és a válaszomra vár, ami nem akar jönni.
- Egy gin tonikot kérnék. - nézek a pincérre, majd egy bólintás kíséretében magunkra hagy.
- Annyi minden van az étlapon, hogy képtelen vagyok választani. Neked sikerült? - teszi fel a kérdést Liam, mikor rá pillantok tisztán látom az arcán a zavarodottságot.
- Nem nagyon, tényleg rengeteg minden van. - néztem vissza a kezemben tartott vaskos étlapra és arra kényszerítettem az agyamat, hogy végre fogja fel a leírt szavakat.
- Mi lenne, ha egy két személyes grill tálat rendelnénk, akkor nem kéne döntenünk az ételek között. - vetette fel az ötletet Liam, aminek most nagyon örültem. Egyszerűen nem jutott el semmi az agyamig, már annak is örültem, hogy azt felfogom Ő mit közöl velem.
- Remek ötlet. - mosolyogtam rá szívélyesen, leplezve a zavaromat, amit a viszont látás okozott.
- Az italok. - tért vissza a pincér végszóra.
- Köszönjük. - köszöntük meg egyszerre, mikor elénk rakta az italainkat.
- Választottak ételt? - tette fel a következő kérdést.
- Egy két személyes grill tálat kérnénk. - válaszolta Liam.
- Már is hozom. - firkantotta le a rendelésünket a jegyzet tömbjébe, majd sarkon fordult és ismét magunkra hagyott.
- Örülök, hogy eljöttél. - mosolygott rám. - Nem voltam benne biztos, hogy el fogsz jönni.
- Hívtál, így eljöttem. - mosolyogtam rá.
- Attól, hogy hívlak, még nem volt biztos, hogy el is jössz. Rettentő ideges voltam. - vallotta be nekem, ami kicsit jól esett a szívemnek.
- Figyelj eljöttem, mert már nem haragszom rád. - válaszoltam neki.
- Nem? - tette fel a kérdést, a csodálkozás teljesen lerítt róla.
- Nem, megbántottál a viselkedéseddel, nagyon is, de szeretlek és nem haragudhatok rád örökre. 
- Ennek örülök, mert én is nagyon szeretlek téged. - mosolygott rám, majd megfogta az asztalon lévő kezemet és megszorította a szavait nyomatékosítva, ezzel a kicsi gesztussal.

Nemsokkal később ki is hozták az ételt, ami rengeteg volt. Két személyes tál, na persze inkább négy személyes, ha engem kérdeztek. Rengeteg minden volt rajta. Négy féle grillezett hús, grillezett zöldségek, sült krumpli és rizs köret gyanánt. Isteni finom volt minden. Mire mindenből ettem egy kicsit teljesen jól is laktam. Az biztos, hogy nem spórolnak itt az adagokkal. Képtelenség lett volna, hogy ezt ketten meg tudjuk enni, hát nem is ment. Jó, ha kicsivel többet, mint a felét legyűrtük.
- Azt hiszen el kéne csomagoltatnunk a maradékot. - vetette fel Liam.
- Én is, így gondolom. Nem tudom, hogy ez hol két személyes tál. - néztem a maradék ételre, ami még mindig nagyon sok volt.
- Szerintem se két emberes adag volt. 
- De viszont nagyon finom. Régen ettem ennyire jót egy étteremben. - eléggé finnyás vagyok, ha éttermekről van szó, így nagy szó, ha én azt mondom egy étteremre, hogy jó.
- Akkor megkapja tőled, a később is eljövök címet? - viccelődött.
- Teljes mértékben. - nevettem fel.
- Megjegyezve. - nevetett Ő is velem.

Miután fizettünk és elcsomagoltattuk a maradék - rengeteg - ételt, Liam felajánlotta, hogy haza vissza. Az autóban ülve kissé kényelmetlenül éreztem magam, hiszen tudtam, hogy egy nagyon kínos és rázós témát még fel kell hoznom az este folyamán, aminek a vége vészesen közeledett felém és egyre kevesebb időm volt húzni a dolgot. Nem fogod megúszni. Vissza tért a hang a fejemben, hogy engem kínozzon. Köszi, igazán kedves tőled. Az út csak fogyott és a távolság rohamosan csökkent a lakásomig, így az idegesség egyenesen aránylott a testemben a megtett úttal. A kezem izzadt és már remegett is. Idegességemben az ablakon néztem ki és nem emeltem el onnan a tekintetem, mint ha ez bármivel is könnyítene a dolgomon, hát nem tette.
Liam leállította a motort, amint a hotel előtt leparkolt és felém fordulva, szólásra nyitotta ajkait.
- Örülök, hogy eljöttél. - mosolygott rám.
- Én is, jól éreztem magamat. 
- Ennek örülök. - mosolygott, majd egy perc alatt vált komollyá a tekintete. - Valami aggaszt igaz?
- Voltaképpen igen.
- Még is mi?
- Tudod van ez az Olasz út. - vázoltam fel a helyzetet.
- Igen, mi van vele? - tette fel a kérdést kissé ingerülten.
- Előre hozták az indulást két hét múlva hétfőn költözöm. - ejtettem ki a szavakat alig hallhatóan, persze Ő minden szavamat kristály tisztán hallotta.
- Hogy mi van? - emelete fel a hangját, teljesen kiakadt, ahogy sejtettem.
- Két hét és elmegyek. - fordultam felé.
- Hallottam, de egyszerűen nem tudom feldolgozni.
- Nekem se sikerült még.
- És akkor most mi lesz? - tette fel a kérdést, amit magamtól is folyamatosan kérdezgettem.
- Mivel?
- Velünk. - akadt ki és már szinte kiabált.
- Fogalmam sincs, Liam. Ne nehezítsd még te is meg ezt nekem, kérlek. - a kiakadás most rajtam volt és nem voltam tőle túl messze.
- Én ne nehezítsem ezt meg? Te költözöl el egy évre. Felfogtad ezt? Egy kibaszott évig nem leszel velem. - temette a kezébe az arcát és a kormányra dőlt.
- Tisztában vagyok vele, de ez nagyon nagy lehetőség számomra, ezt meg kell értened. - csak néztem Őt, ahogy továbbra is a kormányra dönti a fejét és mélyeket sóhajt.
- Megértem és elhiheted, hogy annak a felének én örülök a legjobban, de ha bele gondolok, hogy egy évig nem leszel velem, egyszerűen üvölteni tudnék. - nézett fel rám végül és a szemeiben könnyek csillogtak.
- Nekem is rossz, hogy itt kell hagyjalak, de majd meglátogatlak, ahányszor csak tudlak. - néztem a szemébe és egy darabig még én is elhittem, amit mondtam.
- És, ha nem lesz időd mi lesz? Felhívsz és közlöd, hogy legyen vége, mert nem érsz rá velem találkozni? - tette fel a kérdést, amit nem akartam hallani, nem most.
- Természetesen nem. Ha elég fontos vagyok neked, ahhoz, hogy távkapcsolatunk legyen, akkor mindent megteszek, hogy ezt az egy évet kibírja a kapcsolatunk.
- Fontos vagy, de rettegek, hogy találsz valaki mást. - a könnyek elkezdtek lefolyni az arcán.
- Liam, ne csináld ezt velem. - most rajtam volta a sor, hogy a kezembe temessem az arcomat.
- Nicole, megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy elhagysz. 
- Szerinted nekem nem fáj? - néztem rá.
- Persze, hogy tudom, hogy fáj.
- Akkor miért kínozol engem? Már elmondtam, hogy veled maradok, ha megpróbálod velem a távkapcsolatot. Szeretlek. - ennyi volt, elsírtam magam. 
- Én is szeretlek, édes. Akkor távkapcsolat. - nézett rám a könnyes szemeivel.
- Biztos vagy benne?
- Teljesen. - mosolygott rám, majd közelebb hajolt és megcsókolt.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, mikor elváltunk egymástól.
- Szeretnék felmenni hozzád, de sajnos holnap be kell mennem a céghez, így nem tudok. - biggyesztette le az ajkait.
- Semmi baj. - hajoltam oda hozzá és egy lágy csókot leheltem ajkaira.
- Holnap este találkozunk. - kacsintott rám, majd kiszálltam a kocsiból és bementem a hatalmas kapun.

A hétvége többi része nagyon jól telt, Liam másnap este átjött és a hétvége maradék részét együtt töltöttük. Nagyobb rész az ágyban. A szeretkezéseink vággyal fűtöttek voltak, de az elutazásom ott csengett a levegőben mindvégig. Egyikünk sem hozta fel többször, hiszen, mind a ketten tudtuk, hogy az veszekedéshez vezetne, ami lehet tényleg szakításhoz vezetne. Hétfő reggel álmosan keltem fel. Liam még békésen szuszogott mellettem, amikor óvatosan kiszálltam mellőle, hogy ne ébresszem fel Őt. Beálltam a zuhany alá és kellőképpen felébredtem a forró víz hatására. Mikor kiléptem a fürdőből egy szál törölközőben, Liam már a nadrágját húzta magára. Mikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó, felkapta a fejét és végig vezette a tekintetét rajtam.
- Nekem bejön ez a viselet, de nem hiszem, hogy bent díjaznák. - kacsintott rám.
- Nagyon vicces vagy. - léptem a szekrényemhez és fehérneműt húztam elő belőle.
- Tudom, hogy az vagyok. Ugye azt nem előttem akarod felvenni? - néztem rá értetlen tekintettel, mire folytatta. - Nem fogsz munkába menni, ha meglátom a meztelen tested az fix.
- Fenyegetsz? - tettem fel a kérdést.
- Én egyáltalán nem, csak közöltem egy tényt. - kacarászott magában.
- Hát, akkor menny ki, mert fel szeretnék öltözni. - néztem rá, Ő pedig, csak nevetve feltett kézzel elhagyta a szobát, az ingével a kezében.
Már teljesen felöltözve jöttem ki a szobából, egy diszkrét ruhában, ami fekete volt a két oldalán bézs betéttel és kicsivel ért a térdem fölé. Liamet a konyhában találtam, éppen kávét öntött két csészébe, az egyiket felém nyújtotta.
- Oké lehet tévedtem. - néz rám és a ruhámat kémleli.
- Miben?
- Abban, hogy ha meztelen vagy letámadlak, ez a ruha éppen annyira van rám hatással, mintha nem lenne rajtad. - a mondata végén végig nyalja alsó ajkát.
- Sajnállak, de nem fogom levenni. - nézek rá kihívóan, mire közeledni kezd hozzám.
- Segíthetek, ha gondolod. - ragadja meg a csípőmet, majd a pultra ültet.
- Nem kell, köszönöm. - kacérkodok vele, mire lecsap az ajkaimra és a ruhám alját egyre följebb tűri, szinte reflex szerűen.
- Pedig fogok. - közli velem két csók között.
- Elkések. - zihálva, alig hallhatóan ejtetem ki a számon a szót.
- Oké, de este ez a ruha a padlón végzi. - csókol meg még egyszer, majd leemel a pultról.
- Ez fenyegetés vagy ígéret? - kérdezem meg, míg megigazítom a ruhám alját, ami már a combom felső részét is alig takarta.
- Mindkettő.

A munkában már azt sem tudtam hol áll a fejem, annyi mindent csináltam egyszerre. Emma ruhákat mutogatott nekem és néhány tervet, amiben nem tudott dönteni. Mondanom se kell, hogy a segítségemmel sem lett túl okos, hiszen én sem tudtam választani. Aztán Daviddel megint fotózásunk volt. Egy fehérnemű reklámnak ismét, amiből videó is készül, ami eléggé új volt nekem, hiszen, ha kétszer csináltam ilyet. De nagyon élveztem. Bizonyára a férfiak is élvezni fogják a reklámot, a parányi fehérneműk miatt. Harryt még ma nem láttam, de azt mondta, hogy az utazással foglalkozik, az előre hozott időpont miatt. Biztosan rengeteg elintézni valója van. Mikor éppen két fehérnemű váltás között voltam és rohantam az öltözőbe, a nagy szerencsémnek köszönhetően bele rohantam valaki kemény mellkasába.
- Nic. - nézett rám Harry, majd egyszerűen tátva maradt a szája.
- Szia. - köszöntem neki, kissé félszegen, hiszen alig volt rajtam ruha.
- Gyere. - ragadta meg a kezemet és az öltözőbe húzott, majd a zár kattanását hallottam csak.
- Mi van? - kérdeztem rá, hiszen nem tudtam mi ütött belé.
- Mi van? - tette fel az előző kérdésemet.
- Elég furcsán viselkedsz. - a kezemet még mindig fogta, amitől lángolt a bőröm.
- Vajon mitől. Megőrülök ezektől. - mutatott a fehérneműmre.
- Bocsi, de át kell öltöznöm, David vár. - léptem volna arrébb, ha nem fogott volna.
- Tud várni. - ragadta meg a csípőmet, majd lecsapott az ajkaimra és könyörtelenül kezdett csókolni. Az egyik öltöző fülkébe hátrált velem, majd a csípőjére húzott, így én köré kulcsoltam a lábaimat. Nem tudtam irányítani a testemet, akartam Őt. Sokáig csak csókolóztunk, majd a melltartó kapocs hangját hallottam. Ekkor szólalt meg bennem a riasztó hangja.
- Harry. - ejtetettem ki elhalva a nevét.
Felkapta a fejét és bocsánat kérően nézett rám.
- Ne haragudj. - tett le, majd magamra hagyott a próba fülkében. Gyorsan átöltöztem és egy köntöst is magamra vetten, hogy még egyszer ez ne forduljon elő, hiszen az új fehérnemű semmit sem takart, mert átlátszó csipke volt.
- Vissza kell mennem. - közöltem vele, majd kinyitottam az ajtót és magára hagytam.

Este kilenc volt, mire végzetem. Mikor kiléptem a kapun, Harry épp akkor szállt volna be az autójába.
- Elvigyelek? - tette fel a kérdést.
- Igen. Köszi. - lépkedtem felé, majd beszálltam mellé az anyós ülésre.
- Milyen volt a napod? - kérdezte tőlem, mintha nem is találkoztunk volna.
- Sűrű. - mondtam egyszerűen, nem igazán akartam a történtekről beszélni.
- Figyelj, felejtsük el, ami történt jó? - fordult felém.
- Persze, kérlek uralkodj magadon. - néztem rá és igazán mérges voltam rá, ismét. Magamra nem kevésbé.
- Megpróbálok, de egyáltalán nem könnyű, mikor parányi anyag fedi csak a csodás tested, amit annyira kívánok, hogy az már fáj. - szavai teljesen ledöbbentettek, most rajtam volt a sor, hogy köpni-nyelni ne tudjak.
- Oké. - ennyi telt tőlem, a sokkhatás miatt, amit okoztak a szavai, amik titkon felizzították a szívemet.
- Megjöttünk. - állította le a motort és felém fordult.
- Köszi, hogy elhoztál. - néztem rá.
- Nincs mit. - hajolt hozzám közel. - Megakarnálak csókolni, de nem teszem, mert még mindig él bennem a kép, ami elvette az eszem és esküszöm, hogy itt dugnálak meg a kocsimban.
- Harry, hallgass el. - nyeltem egy nagyot.
- Szállj ki, mielőtt bezárom és addig nem szabadulsz, míg az enyém nem lettél. - nézett vágytól izzó tekintettel rám, mire a kilincsre kaptam a kezem.
- Jó éjt, Harry. - szálltam ki a kocsiból.
- Jó éjt, Nicole. - nézett rám, majd megnyalta az ajkát.

Több se kellett, szinte futó lépésben értem el a lakásom ajtajáig. Esküszöm, hogy ezt nem fogom bírni. Harry megőrjít. Belépve a lakásomba következett a következő sokk. Liam állt előttem és teljesen meztelen volt.




2015. február 25., szerda

25. fejezet - Múlt és jelen!

Sziasztok!

Meghoztam a részt, jó olvasást hozzá.
Kérnék véleményt, ha nem nagy fáradtság!

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Néha csodálkozom mikor valaki azzal jön nekem, hogy nem tudom mi ütött belém. Nem gondolkoztam. Azt sem tudom mit csináltam. Jönnek a kifogások, csak azért, hogy valamilyen dolgot megússzon az illető. Még ma is élénken él bennem az az este, mikor a menyasszonyomat rajta kaptam a legjobb barátommal. Az ilyesmit nem felejti el az ember egyhamar.

***

Hulla vagyok. Este kilencig még sosem dolgoztam. A Los Angeles-i Modánál nagyon sok a dolgom. Már három éve, hogy minden évben kiválasztanak egy modellt, aki megnyer egy éves munkát Olaszországban, velem. Szerettem ezt csinálni, bár nagyon fárasztó munka. Betanítani valakit úgy, hogy férfi vagy, nem olyan könnyű. Ebben a szakmában a nők érvényesülnek, ők a hajtó rúgók. Néha nevetek a sztereotipiákon, miszerint egy férfi akkor lép a divat világába, ha meleg. Ne erre itt vagyok én, aki teljességgel hetero vagyok a divat szakmában. Bár néha megkapom, hogy biztosan meleg vagyok, de nem nagyon izgat fel a dolog. Haza fele úton a kocsiban csak Ő járt a fejemben. A menyasszonyom Miranda. Egy éve kértem meg a kezét. Még Olaszországban ismerkedtem meg vele az egyik divat bemutatón. Rögtön felfigyeltem rá, hiszen gyönyörű és remek humora van. Kissé elvan szállva magától, mivel nagyon sikeres modell, de ez engem nem zavar. Úgy szeretem, ahogy van. Emlékszem mennyire izgultam, amikor megkértem a kezét. Szicíliába utaztunk, mert nagyon szereti az ottani környezetet. Éjjel a tengerparton szerveztem egy vacsorát, ahol feltettem neki a nagy kérdést és igent mondott. Nagyon boldog voltam, mikor felhúztam a gyűrűt az ujjára. Még mindig nagyon boldog vagyok vele, nála tökéletesebbet nem is kívánhatnék. Fél év és itt az esküvő. Már szinte minden le van foglalva és meg van szervezve. Már a ruhája is megvan, amiből csak azt tudom, hogy rengeteg pénzbe került, de megérte, mert biztosan gyönyörű lesz benne. Látni nem láthattam, hiszen az bal szerencsét hoz. Hagyományok. Miranda sokszor jár ruha próbára, azt akarja, hogy minden tökéletes legyen rajta.

Leparkoltam a házunk előtt és a nagy kapun lépkedek be. Amikor a bejárati ajtóhoz érek, látom, hogy ég a szobánkban a villany. Nyilván fent van még. Gyorsan sietek és kinyitom az ajtót, hogy minnél előbb vele lehessek. Amint beléptem minden, olyan különös volt. Ismerős illat terjengett a lakásban. A konyhába mentem, ahol két pezsgős poharat találtam. Szokatlan volt. Biztosan itt volt az egyik barátnője. Felmegyek a lépcsőm az emeletre, amikor már biztos vagyok benne, hogy valami nem stimmel. A hosszú folyosón megyek végig, amikor ruha darabok jönnek velem szembe, a padlón hevernek. Zokni, blúz, ing, öltöny nadrág, szoknya, melltartó. NEEEEEEE! Ez nem történhet meg velem. Miranda szeret engem, nem csalna meg. Remegve teszem meg a szobánk felé az utolsó lépéseket és szinte hisztérikusan csapom ki az ajtót, amikor tisztán hallom a nyögéseket. A menyasszonyom épp most csal meg, ez már világos volt. De, hogy kivel az még nem. Amint az ajtó nagy erővel csalódott a falnak, mind a ketten hátra fordultak. Miranda lovagló ülésben ült rajta. Mikor felém kapta a tekintetét, azt hittem, hogy menten felrobbanok. Vele néztem farkasszemet. Matt a legjobb barátom feküdt a menyasszonyom alatt. Egy perc alatt omlott bennem minden össze és őrjöngve kezdtem velük kiabálni.
- Matt, takarodj a házamból. - üvöltöttem magamból kikelve, mire láttam, hogy Miranda összerezzen. Nem érdekelt.
- Harry figyelj, megmagyarázom. - állt fel Matt, ekkor már szétváltak.
- Még is mit akarsz ezen megmagyarázni? - mutattam kettejükre. - Nyilvánvaló, hogy most kúrtad meg a menyasszonyomat.
- Drágám, kérlek. - lépett felém Miranda, de mikor feltettem a kezemet, jelezve, hogy nehogy hozzám érjen, megtorpant.
- Nem vagyok egyikőtök kifogásaira sem kíváncsi. Ezt nem lehet máshogy felfogni. Elárultatok mindketten. - akadtam ki és Matt felé vetettem magamat.
- Harry engedd el. - sírta Miranda, amikor a kezem Matt nyaka köré tekeredett. Nem tudtam mi történik, nem én irányítottam.
- Fogd be. - kiabáltam rá, mire elhallgatott.
- Haver, eressz el. - nyögte Matt, mire elengedtem, de csak azért, hogy a hajánál fogva húzzam le a lépcsőn. Út közben összeszedtem valahogy félkézzel a cuccait és kidobtam vele együtt az ajtón.
- Soha többé nem akarlak itt látni. Tudod jól mit jelent nekem, erre ezt teszed velem. Pont te? - egyre jobban ideges vagyok.
- Harry, figyelj nem akartam, egyszerűen csak megtörtént. - mentegetőzött. Leszarom.
- Pont leszarom a szar kifogásaid, baszd meg. - üvöltöttem vele, ahogy csak tudtam.
- Sajnálom. - nyögte.
- Sajnálhatod is. Soha többé ne keress, felejts el egy életre, többé nem vagyunk barátok. - a hangom már lágyabb volt, de még mindig erőteljes, majd amikor befejeztem egyszerűen rácsaptam az ajtót.

Miranda zokogva ült az ágyon és fel sem nézett mikor beléptem a szobába. Kivettem a bőröndömet a szekrényből és elkezdtem a ruháimat pakolni bele.
- Mit művelsz? - jött a halk kérdés.
- Szerinted még is minek tűnik? - kérdeztem ingerülten.
- Miért pakolsz? - jött a visszakérdezés, elegem lett. Megfordultam és idegesen néztem rá.
- Talán azért pakolok, mert a menyasszonyom az imént csalt meg. - fakadtam ki.
- Drágám, kérlek ne haragudj rám. - felállt és felém közeledett.
- Ne hogy ide gyere, mert esküszöm felpofozlak. 
- Harry. - ejtette ki a nevemet elkínzott hangon.
- Nem érdekelsz. Ennek itt vége. Felbontom az eljegyzést és mindent lemondok. A kapcsolatunknak ezennel vége, remélem megérte. - már a sírás szélén álltam, amikor inkább visszafordultam a pakolást folytatni.
- Ne csináld ezt. - éreztem, ahogy a vállamra teszi a kezét.
- Eressz el.
Már teljesen össze pakoltam a cuccaimat, amikor Miranda elém állt az ajtóban.
- Mi van? - néztem rá.
- Ne menny el. - sírta el magát ismételten, semmit sem ér el ezzel.
- Egy hétvégét kapsz, hogy eltakarodj a lakásomból. Amit itt hagysz kidobom, szóval figyelj oda. - toltam arrébb, majd kisétáltam az ajtón, ki az eddigi életemből. A pokolba.

***

A visszaidézett emléktől még mindig megfájdult a szívem, habár már évek teltek el azóta. Miranda azon a hétvégén folyton hívogatott, de nem vettem fel. Mire haza értem elment és nálam hagyta a gyűrűjét, amit az első adandó alkalommal eladtam. Rengeteg pénzbe került. Felesleges pénz kidobás volt. Mikor látta, hogy nem fogadom vissza, könyörtelenül hozzám vágta, hogy Matt-tel rendszeresen keféltek a hátam mögött. Mondanom sem kell, hogy mennyire össze tört a dolog. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem engedek közel magamhoz senkit sem. Mikor az egész életem és a kapcsolatom is tönkrement, tudtam, hogy sosem fogom ezt megtenni mással, nem fogok szétválasztani két embert. Persze, ahogy ma állnak a dolgaim, ez elbukni látszik, hiszen Nicolet nem tudom kiverni a fejemből, ráadásul van barátja. Mind a két fő szabályomat megszegem. De nem tudok mit tenni, egyszerűen megőrülök érte. Alig bírom már türtőztetni magamat a közelében. Hamarosan megfogok őrülni. 

Épp most jöttem el tőle. Ismételten megcsókoltam és ezúttal többet akartam, ha Ő nem állít le engem a végén, akkor biztos, hogy épp megcsalná velem a barátját. Már csak fehérneműben volt, mikor kapcsolt és eltolt magától. Persze már ez is megcsalásnak minősül, hiszen a kezemmel izgattam őt és el is érte a csúcsot, de a szexig nem jutottunk el. Le kell állítanom magamat valahogy. 
A lakásom ajtajában állok, mikor csörög a telefonom és persze megint Miranda az.
- Szia. - vettem fel vonakodva a telefont.
- Szia. Nincs szükséged társaságra? - édelgett a telefonba.
- De, gyere át, most. - válaszoltam, majd letettem a telefont.
Ezt biztosan megfogom bánni, de lekel vezetnem a feszültséget.

***

Nicole

Reggel a nap beszűrődő sugarai ébresztettek fel, ugyan is úgy tűnik, hogy nem húztam el a sötétítőt. Így nem volt mi gátolja a napot, abban a cselekedetében, hogy engem megvakít és idő előtt felébreszt a fényével. Vasárnap lévén nem volt semmi dolgom, így még feküdtem egy darabig az ágyban. Megnéztem a telefonomat, ahol rengeteg nem fogadott volt Liamtől és egy üzenet.

" Clary ne haragudj a múltkori viselkedésem miatt, ne büntess kérlek. Este várlak a Clarksban nyolckor, remélem eljössz. Szeretlek. Liam xx. "

Igazság szerint már nem haragudtam rá és beszélnem is kell vele a munka miatt, így úgy döntöttem, hogy elmegyek, de nem kötöm az orrára a dolgot.
Míg vártam, hogy lefőljön a reggeli ébresztőm, ami kávét takart, elővettem egy serpenyőt. Össze vágtam némi hagymát, sonkát és bele szórtam őket a serpenyőbe. Amíg sercegtek a hozzávalók a serpenyőben, elkészítettem a kávémat és meg is ittam. Amikor késznek nyilvánítottam a sonkát és a hagymát, ráöntöttem három felvert tojást. Mikor késznek nyilvánítottam az egészet, kiszedtem egy tányérra és az asztalra tettem. Majd jó ízűen belapátoltam az egészet. A nap többi részében nem csináltam igazán semmit. Takarítottam egy kicsit és kimostam némi ruhát, majd Tiához mentem, hogy elújságoljam neki a fejleményeket.
- Szia. - léptem be a szalonba.
- Szia. Van valami újság? - kérdezett rá.
- Ami azt illeti akad. - mosolyogtam rá.
- Na mesélj.
- Két hét és megyünk Olaszországba. - közöltem vele egyszerűen.
- Jaj, ez nagyon jó..Várj, csak azt mondtad megyünk? - lepődött meg.
- Igen. Harry elintézte, hogy te legyél a hivatalos fodrászom. - mosolyogtam most már, mint a vadalma.
- Istenem. Ezt meg kell neki köszönöm. - ugrott fel a székéből örömében.
- Ne csak neki köszönd. - vetettem oda sunyin.
- Mi? Kinek a keze van még ebben benne?
- Mario. - csak ennyit mondtam, de ő ennyiből is értette, Marioval még Olaszországban találkozott, aki teljesen oda van Tiáért és feltűnően érdeklődik is iránta. Nagyon örülnék neki, ha összejönne közöttük a dolog.
- Komolyan?
- Teljesen.
- Nem hiszem el, hogy ennyire kedvel. - áradozott, látszott, hogy nagyon tetszik neki a pasi.
- De, pedig hidd el. - kacsintottam rá.
- És Liamnek mondtad már? - kérdezett rá a legrosszabbra.
- Még nem, de este találkozok vele. 
- Hát sok szerencsét. - nevetett fel.
- Hát köszi. - nevettem fel én is, de inkább kínomban.

Nem lesz egy egyszerű menet, az biztos, hogy rázós lesz és nem biztos, hogy épségben fogok kiszállni belőle. De, aki nem kockáztat, az sosem nyerhet, nem igaz? És én határozottan nyerni akarok. Ezért jöttem. Enyém lesz az első hely, így vagy úgy. A kérdés, hogy ki lesz mellettem. Liam vagy Harry?




24. fejezet - Ki irányít kit?!

Sziasztok!

Itt lenne az újabb rész, jó olvasást!
Várom a véleményeteket róla! :)

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Nem akartam elválni tőle, képtelen voltam rá. Rabja lettem ennek a csodálatos nőnek, akinek a szívét talán sose fogom megkapni, nem birtokolhatom. Egyre inkább biztosabb voltam benne, minnél több időt töltöttem vele. Éreztem, hogy reagál a teste az enyémre, de fogalmam sem volt arról, hogy a szíve is épp úgy érez-e, mint a sajátom. Reménykedtem benne, még mennyire. Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Mekkora közhely. Nem hittem és nem is hiszek az ilyen dolgokban. Reménykedjünk életünk végéig egy dologban, csak mert valaki egyszer kitalált egy hülye közmondást. Kész vicc. Sok ember, pedig ezek szerint a kitalált téveszmék szerint éli nap mint nap az életét. Boldogtalan emberek, aki egy puszta mondattól várják a csodát, hát megsúgom nem fog jönni. Egyre negatívabb vagyok. Mi a fene bajom van? Itt csókolóm a lányt, akit nagyon kedvelek, túlságosan is. De tisztában vagyok vele, hogy tilosban járok. Van barátja. Mit is gondoltam eddig? Hogy majd feladja a kapcsolatát miattam? Ezt most komolyan gondoltad Harry? Tényleg? Szállj le a földre. Kényszerítettem magam, hogy elváljak tőle.
- Köszönöm, hogy haza hoztál. - nézett a szemembe és kinyitotta a kocsim ajtaját.
- Szívesen. - néztem, amint kiszáll, majd megfordul és egy mosoly kíséretében távolodni nem kezd a kocsimtól. Még láttam, amint belép a hotel nagy kapuján, hogy eltűnjön mögötte.

Haza fele csak a mai és az eddig történt dolgokon járt az agyam. Az Olaszországban történt események, nagyon megkavarták a dolgokat. Hatalmas vágyat éreztem, akkor iránta, ami itthon sem szűnt meg. Egyre rosszabb a dolog. Nehezen tudom magam vissza fogni a közelében. Nem tudom meddig tudom türtőztetni magam és meddig fogom azt elnézni magamnak, hogy van barátja. Kell nekem ez a nő. De eléggé ambivalens érzelmek kavarognak bennem. Szeretnék vele lenni, de egyre többet gondolok arra, hogy inkább hagyom és keresek valaki mást. A nagy kérdés képes lennék túllépni rajta? Nem tudom rá a választ.
A forró zuhanytól váram a megváltást, ami csak nem köszöntött engem. Elkerült, ezzel kínozva tovább. Nem nyugtatott le. Szapora szívverésemet, semmi sem könnyítette meg. Úgy éreztem magamat, mintha koffein túladagolást kaptam volna. Kezdtem félni, hogy kiszakad a bordáim közül, úgy dübörgött a mellkasomban. Elzártam a forró csöppöket és egy törölközőt a csípőm köré csavartam, így léptem ki a fürdőből. Telefonom kijelzője villogó fénnyel jelezte számomra, amíg zuhanyoztam valaki keresett. Mikor megnéztem a telefonom több nem fogadott hívásom is volt. Ugyan attól a személytől. Miranda. Virított a kijelzőn. Ezt nem hiszem el. Miért nem tud már békén hagyni engem. Nem elég, hogy Ő csalt meg többször is, még van képe vissza könyörögni magát. Mi van éppen nincsen senki aki jól megdugná, ezért beéri velem is vagy mi? Persze én voltam a hülye, mert kétszer is lefeküdtem vele, hogy könnyítsek a vágyaimon, pedig bárki mással lennék csak vele nem. Na jó ez hazugság. Csak egy valaki van, akit akarok. Nicole.

Míg ezen kezdtem gondolkozni, ismételten. Megint csörögni kezdett a készülék a kezemben. Elegem lett. Lenyomtam a hívás fogadása gombot.
- Mit akarsz? - szakadtak ki a szavak a számból.
- Neked is szia. - gúnyolódott velem, amihez nekem most nem volt ingerenciám.
- Mond miért zaklatsz, nem érek rá. - közöltem vele, remélem felfogja, hogy hagyjon már békén.
- Miért vagy ennyire ideges drágám? - nyávogott nekem a telefonba.
- Mond vagy lerakom. - csattantam fel kissé, elvesztettem a türelmem iránta.
- Csak elnézést kérnék, amiért nem mentem el a bemutatóra. - cica hangját elővéve beszélt hozzám.
- Nem lepődtem meg, megoldottam a hiányodat. - közöltem vele.
- Igen, mégis kivel? - kérdezett rá, mi van féltékeny?
- Nem tartozik rád. 
- Tudom már, a kis újoncod segített igaz. Mi is a neve Natalie?
- Nicole, de lényegtelen. - vetettem neki oda.
- Harry, Harry. - csitított le rosszallóan.
- Mi van?
- Te oda vagy azért a kis újoncért, nemde? Miatta nem akarsz engem. - csöpögtette az információit, amik cseppet sem tetszettek.
- Nem tartozik rád, hogy mi van Nicole-al, amúgy semmi olyan, amire gondolsz. Ő egy tehetséges modell és semmi több. - reméltem, hogy elég jó színész vagyok a hazugságom elhitetésére.
- Oké, mondj amit akarsz. - válaszolt nekem.
- Befejeztem a beszélgetést itt.
- Pedig átmentem volna hozzád. - közölte velem és engem egyáltalán nem érdekel.
- Kösz, nem kérek belőled. - mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Ez a nő csak arra megy, hogy engem a plafonra küldjön. Ez az új hobbija vagy mi a fasz? Egyre jobban kezd idegesíteni. Nem igaz, hogy nem talál valakit magának, aki megdugja őt. Én tuti, hogy többet nem fogom. Elég hülye voltam amúgy is, hogy kétszer is megtettem, nem fogom többször. Rám akaszkodik, azt hiszi használhat engem kénye kedvére, de nagyot tévedett. Bizonyára most éppen kombinál köztem és Nic között valamit, de nagy ívből leszarom. Senki sem sejt semmit, mert profin kezeljük a kettőnk dolgát a cégnél, így senkinek sem fog feltűnni, hogy van köztünk valami. Bár egy-két csókon kívül semmi más nem volt. 


Másnap a munkában nem voltam túl koncentrál, így még jó, hogy semmi fontosat nem kellett csinálnom. Már javában az egy hónap múlva kezdődő olasz munkára koncentráltam, így nem kellett bent sok mindent csinálnom. Egy évig megint otthon leszek, ami szuper, mert hiába nem onnan származom nekem az az otthonom. Nicole csak egy plusz, ami jóvá fogja nekem tenni, az ott tartózkodásomat abban az egy évben. 
Ma egy fotózáson kell lennem, amin persze, hogy Nic a fő modell. Mostanában nagyon sok munkája van. Ez a fotózás eléggé különös nekem. Több lány is szerepelni fog a képeken és egy férfi, aki a központi modellhez, akar férkőzni, de a féltékeny tömeg nem engedi közelebb hozzá. Persze a szerelmes és vágyakozó tekintetek nem maradhatnak ki. Eléggé feszülten néztem őket. Irritált a srác sóvárgó tekintete és a keze Nicole csípőjén. Hivatalosan is féltékeny vagyok. Remek teljesítmény Harry, csak gratulálni tudok neked. Imádkoztam, hogy a többiek, ezt ne vegyék észre. Mikor végre vége lett ennek az igen csak pikáns fotózásnak egy hatalmas sóhaj hagyta el az ajkaimat megkönnyebbülésemben.
- Hol van Nicole? - kérdeztem meg Davidet.
- Szerintem az öltözőbe ment. Miért? - húzta fel a szemöldökét.
- Semmi, csak meg kell vele beszélnem valamit. - közöltem vele a lehető legközömbösebben, ami ilyen helyzetben telt tőlem.
- Oké. - nyögte és a képek felé fordulva, úgy tett mintha ott se lennék.
Kétség sem fér hozzá, hogy David oda van Nicole-ért, amiért nem is hibáztatom, hiszen csak rá kell nézni.
- Istenem. - kiáltott fel Nicole, amint megjelentem mögötte a tükörben.
- Megijesztettelek? - kérdeztem rá.
- Enyhén, a szív bajt hoztad rám. - nézett rám a tükrön keresztül.
- Ne haragudj. - szabadkoztam.
- Semmi baj, miért jöttél? - kérdezte tőlem és a szemeiben kíváncsiság csillogott.
- Csak megakartam mondani, hogy nagyon jó voltál ma a fotózáson. - mondtam valamit gyorsan.
- Igen, láttalak, hogy néztél engem. - kerekedtek ki a szemeim a mondata hallatán.
- Igen, mivel ez a munkám. - közöltem vele.
- Nem úgy értettem. Eléggé csúnyán néztél Dominicra. - kuncogott fel.
- Nem néztem rá sehogy. - ellenkeztem.
- Nem dehogy is. - kötekedett velem.
- Miért kötekedsz velem? - kérdeztem rá.
- Én, nem csinálok semmit. - válaszolt ártatlan arccal.
- Persze. - léptem felé közelebb.
- Harry. - csendesen ejtette ki a nevemet, de én már nem láttam, csak Ő volt előttem és a következő pillanatban a karjaimba húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Mi a fene bajod van? Üvöltötte a fejem, de a testem nem reagált.
Nem tudom, hogy meddig csókolóztunk, de nagyon nehezen váltam el tőle.
- Harry. Te tiszta bolond vagy? Szerinted, ha valaki észre vett volna, akkor mi lenne? - nézett rám és haragot fedeztem fel benne.
- Ne haragudj, nem gondolkodtam. - sütöttem le a szememet.
- Azt észre vettem. - válaszolt, majd felállt és kint az öltözőből.
Ügyes vagy Harry, ezt jól megcsináltad. Az eszem is elment már és átvette felettem az irányítást a vágy.





23. fejezet - Széthullóban!

Sziasztok!

Meghoztam a 23. fejezetet, remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket! :)

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Liam csókja egyre követelőzőbb lett és szinte már erőszakosan szorított magának. A csípőjét egyre jobban tolta az enyémnek. Én meg csak ledöbbenve álltam ott és nem tudtam mit csináljak. Nagyon furcsa volt nekem ez a heves reakció tőle, nem szokott ilyet csinálni. Ezt az oldalát eddig nem ismertem és egyáltalán nincs ínyemre. Valószínűleg azt akarta elérni, hogy felizgasson, de épp az ellenkezőjét érte el nálam. Nem volt most, ehhez kedvem. A mellkasára tettem a kezemet és megpróbáltam eltolni magamtól, ami mondanom sem kell, nem sikerült. Próbálkozásomat nem hagytam abba, majd úgy a negyediknél sikerült is eltávolodnom tőle.
- Mi bajod? - nézett rám dühös tekintettel.
- Nekem mi bajom? Konkrétan majdnem megfojtottál. - fűztem össze a karjaimat a mellkasom előtt.
- Nem fojtottalak meg. Azt hittem, ha egy hétig nem látsz, hiányozni fogok. - forgatta nekem a szemeit.
- Hiányoztál, de nem kéne erőszakosan letámadni. - húztam fel a szemöldököm.
- Erőszakosan? - kérdezett vissza tiszta felháborodással a hangjában.
- Erőszakos voltál vagy fel sem tűnt? - kérdeztem vissza.
- Nem. - válaszolta egyszerűen.
- Pedig az voltál. - néztem fel rá.
- Akkor ne haragudj. Csak nagyon hosszú volt ez az egy hét nélküled. - sajnálkozó tekintettel meredt rám.
- Elhiszem, nekem is. - válaszoltam neki.
- Milyen volt? - csak ennyit kérdezett, miért érzem azt, hogy ebben van valami mögöttes tartalom.
- Érdekes volt. Nagyon szép volt Olaszország. - kezdtem neki mesélni. - Ezt tudnád, ha felhívtál volna egyszer is.
- Én nem hívtalak? - csattant rám. - Mert te egyszer is felemelted azt a kurva telefont?
- Már ne haragudj, de én dolgoztam és nem volt időm téged hívogatni. Te meg le se szartad, hogy mi van velem. - vázoltam fel neki a helyzetet.
- Nem vagyok hajlandó ezen vitatkozni veled. - zárta le egyszerűen a témát.
- Rögtön gondoltam. - forgattam meg a szememet.
- Mi van? - húzta fel a szemöldökét.
- Semmi. - válaszoltam és fordultam volna meg, de elkapta a csuklómat.
- Miért provokálsz? - szűrte a fogai között.
- Liam engedj el, ez fáj. - néztem a csuklómra, ami egyre jobban fájt.
- Nem érdekel. - válaszolta nekem és nem engedett a szorításán.
- Engedj már el. - erőszakkal próbáltam kiszakítani magamat a szorításából, de semmit nem értem el vele.
- Mi a fene történt veled? - abban a pillanatban, hogy ezt kimondta csörögni kezdett a telefonom. 
Liam elengedett és a telefonomért nyúlt, aminek kijelzőjén valami olyat láthatott, ami nem tetszett neki, mert az arca elsötétült.
- Mi a faszért keres téged Harry? - nézett rám és a telefont felém tartotta.
- Mert a főnököm. - válaszoltam neki egyszerűen és kikaptam a telefont a kezéből.
- Na mi van, nem veszed fel? - kérdezett rá.
- Nem. - válaszoltam.
- Volt köztetek valami? - tette fel a remek kérdését.
- Hogy mi van? - akadtam ki.
- Jól hallottad, lefeküdtél vele? - kontrázott rá.
- Menj innen. - toltam az ajtó felé.
- Nicole te megcsaltál engem? - csattant fel.
- Nem. - csattantam fel és egy hatalmas pofont kevertem le neki.

Nem válaszolt csak megfordult és kilépett a lakásból, becsapva annak ajtaját.
Én csak percekig álltam ott és magam elé meredtem. Ez meg mi volt? Kérdeztem magamtól és nem tudtam tovább lépni. Mi a fene van Liammel? Jó, hogy rákérdezett, hogy van-e köztünk valami, de hogy azt feltételezi, hogy le is feküdtem vele? Ennél jobban még szerintem sosem csalódtam valakiben. Azt hittem ismer annyira, hogy tudja nem csinálnék ilyet. Hány alkalommal tehettem volna meg, míg nem voltam itthon, de mégse tettem meg. Liam tudtán kívül lök Harry karjaiba. Ha ezt folytatja nem lesz nehéz a választásom.

Mikor eszembe jutott, hogy az egész vita Harry telefon hívása miatt kezdődött gyorsan vissza hívtam őt.
- Szia. Kerestél? - szóltam bele a telefonba.
- Szia. Igen. Csak a holnap miatt hívlak, hogy kilencre kellene bejönnöd, aztán velem jössz egy divat bemutató szervezésére segíteni. - közölte velem.
- Oké. - válaszoltam röviden.
- Nicole minden rendben? - kérdezett rá.
- Persze, csak fáradt vagyok. - válaszoltam neki.
- Értem. - válaszolta, nekem pedig ekkor esett le valami.
- Hé várj, nem azt mondtad reggel, hogy egy hét múlva jössz csak vissza? 
- Úgy volt, csak változott a helyzet. - válaszolt nekem.
- Ó. - csak ennyit tudtam kinyögni.
- Akkor holnap találkozunk. 
- Holnap. Szia. - köszöntem el tőle.
- Nic? 
- Igen? - kérdeztem vissza.
- Semmi, hagyjuk.
- Harry mi az? - nem hagytam annyiban a dolgot.
- Miattad megyek vissza. - közölte velem.
- Miattam? - hogy mi van?
- Nem birok itt lenni. Megörülök a hiányodtól. - vallotta be nekem.
- Te is hiányzol. - nem tudom mi vezérelt, de kimondtam.
- Ne kínozz. - nevetett fel.
- Nem állt szándékomban.
- Na megyek, mert néhány óra múlva repülök. - köszönt el.
- Oké. szia. - köszöntem el én is, majd bontottam a vonalat.

Oké, ez a nap egyre furcsább lesz. Először Liam és a kirohanása, most meg Harry és a vallomása, miszerint csak miattam nem marad ott egy hétig. Ennél jobban szerintem már nem lehetne meglepni engem. Valamiért nagyon jól estek a szavai. Tényleg hiányzik nekem is. Csak egy napja jöttem el, de már is érezhető a hiánya. Sosem gondoltam volna, hogy egy hét alatt ennyire ragaszkodni lehet valakihez. Liam, pedig teljesen kiborított. Már gondolni sem volt kedvem rá.
Egy gyors zuhany után, egyenesen az ágyamba zuhantam. De valahogy bármennyire is fáradt voltam, nem jött álom a szememre. Csak Harry járt az eszembe és a szavai. Miattam jön haza. Miattam. Nem tudom, hogy ebből származik-e valami baja, de gondolom, hogy igen. Hiszen dolgoznia kellett volna még. Forgolódtam csak, míg egy óra körül végre sikerült elaludnom.

A reggelem felettébb kapkodósra sikerül, mivel sikeresen elaludtam. Éppen a nadrágomat rángattam magamra, mikor az órára néztem és az negyed kilencet mutatott, majdnem szívinfarktust kaptam. El fogok késni, az már tuti. Mekkora hülye az, aki nem állít ébresztőt. Én biztosan az vagyok. Ez az én formám. Gyorsan magamra kaptam egy fehér blúzt, ami nem bizonyult túl készségesnek, ugyan is sikerül félre gombolnom a nagy kapkodásomban. Újabb elvesztegetett öt perc a semmire. Grat Nic. Reggeli és minden nélkül loholtam el a liftig, amibe szinte bevágódtam pont az előtt, hogy az orrom előtt vágódtak volna be az ajtajai. Egy pont nekem. Siker. Tia szalonja előtt rohantam el, mikor kinézett, én csak oda kiabáltam egy szerencsétlen vagyok-ot és mentem is tovább. Sikerült néhány perc ácsorgás után egy taxit fognom, ami új rekord volt. 
Éppen sikerült kilencre beesnem, amit el sem hittem. Kizártnak tartottam, hogy ide érek, de sikerült. Mikor beléptem sokan üdvözöltek és kérdezgettek, hogy milyen volt Olaszországban. Mondanom sem kell, hogy szerintem százszor mondtam el, ugyan azt a pár mondatot öt percen belül. Már kezdtem unni saját magamat. Olyan voltam, mint egy rossz lemez lejátszó, ami bekapja a CD-t és ugyan azt a néhány dallamot játssza, míg valaki rá nem üt. Aztán szerencsére Harry érkezése megmentett a további azonos válasz adásoktól. Felváltott engem a tevékenységemben, most ő töltötte be a papagáj szerepét, amin nekem mosolyognom kellett. Vicces volt őt ebben a helyzetben látni és nem is illett hozzá a lelkesen mesélő nyaraló szerepe. Egyszerűen ő nem volt ilyen. Profi volt abban, amit csinált és egy pillanatra sem engedte el magát, ha a munkáról és tökéleteset nyújtó főnökről volt szó. 
- Te meg min mosolyogsz? - jött oda hozzám Harry, mikor sikerült elszabadulnia az őrült mindent tudni akarunk tömegtől.
- Én, ugyan semmin sem mosolygok. - válaszoltam neki egy mosollyal az arcomon.
- Pedig szerintem a szád felfelé ívéből arra lehet következtetni, hogy mosolyogsz, de szólj ha tévedek. - mosolyodott el ő is.
- Tévedsz, ugyan is éppen sírok. - nézek rá szomorú fejet vágja.
- Akkor elég jól titkolod. - kacsint rám, majd mind a ketten nevetésben törtünk ki.
- Ti meg min nevettek ennyire? - csatlakozott be a beszélgetésbe David.
- Semmin semmin. - válaszoltam már szinte fuldokolva a nevetéstől.
- Pedig nagyon úgy tűnik. - forgatta a szemeit. Most komolyan, ez valami divat?
- Semmi különös, csak meséltem egy viccet. - terelte el a témát Harry.
- Oké, akkor ha elfelejtettétek, mehetnénk ki. - fordult sarkon.
- Ennek meg mi baja? - kérdeztük egyszerre, aminek ismételten egy kiadós nevetés lett az eredménye.

Fél óra múlva már a divatbemutató helyszínén voltunk és segítettünk, amiben tudtunk. Mint kiderült Harry a házigazda, ezt valahogy elfelejtette nekem említeni. Ezek szerint nem csak miattam kellett haza jönni-e. Ez némiképpen megnyugtatott, hogy nem hagyott ott miattam semmilyen munkát. A színpadon kellett fel-le mászkálnia és a szövegét egy mikrofonba mondania. Majd a lányokkal is megismerkedett, hogy nagyjából tudja melyik név kihez tartozott. Én már nagyjából ismertem őket, hiszen sokukkal dolgoztam már együtt.
- Nicole. - köszöntött engem Letti, aki egy nagyon kedves ausztrál modell.
- Letti. Örülök, hogy látlak. - mosolyogtam rá.
- Én is. Te is dolgozol ma? - kérdezte meg.
- Nem dolgozom ma, csak segíteni jöttem. - vázoltam neki fel a helyzetet.
- Harry nagyon jó munkát végez. Hallottam már róla, hogy milyen profi és igazuk volt. - beszélt, miközben Harryt nézte.
- Igen. - helyeseltem vele.
- És tudod miben volt még igazuk? - fordult vissza felém.
- Miben?
- Abban, hogy irtó jóképű. Lélegzet elállító. - mosolygott és teljesen oda volt meg vissza.
- Biztosan. - nagyobbat hazudni sem tudtam volna.
- Neked nem tetszik? - hogyne tetszene.
- Helyes férfi, de a főnököm lesz néhány hét múlva. - mosolyogtam alig észre vehetően.
- Nagyon profin viselkedsz. - kacsintott rám.
- Tessék? - húztam fel a szemöldökömet.
- Én nem tudnám egy ilyen pasi mellett betartani a szabályokat. - nevetett fel.
- Pedig muszáj. - nevettem fel én is.
- Neked talán, de nekem szabad a pálya. Ugye nem bánod, ha beszélek vele? - de.
- Persze, menny csak. - erőltettem magamra egy mosolyt és néztem, ahogy oda ballag Harryhez és nem is feltűnően a vállára teszi a kezét és flörtölni kezd vele. Oké Nicole, ne húzd fel magad. Könnyű mondani, mikor már a pumpa az egekben van. De miért is zavar ez engem? Hiszen semmi közöm nincsen hozzá. De akkor a fejem miért üvölti, hogy ő az enyém? Megőrülök magamtól vagy inkább tőle? Oké, most már hivatalosan is elment az eszem.

Az este hamar eljött, annak is köszönhetően, hogy ki sem láttam a munkából. Az összes lánynak én segítettem az első ruhájukat felvenni és kísértem őket a helyükre. Már éppen készen voltam, mikor Harry jött velem szembe, eléggé kétségbe esett arccal.
- Baj van? - kérdeztem rá.
- Nem kicsi. Az egyik modell nem jött el. - fogta a fejét.
- Mi az, hogy nem jött el? - kérdeztem rá.
- Miranda volt az utolsó modell és persze nem akar eljönni, azért, mert vissza utasítottam őt még a héten. - nézett le a lábaira.
- Emlékszem. Ez nem profi viselkedés. - állapítottam meg.
- Sosem volt az. - nézett a szemembe, amiben valami ismeretlen csillogást láttam.
- Miért nézel, így rám? - kérdeztem rá.
- Állj be.
- Mi? - kérdeztem vissza.
- Csak te tudsz megmenteni. Kérlek. - nézett rám könyörgő tekintettel. Basszus, miért vagy ilyen jóképű?
- Oké, de csak miattad. - mosolyodtam el.
- Köszi. - ölelt magához.
- Harry. - szóltam rá hirtelen.
- Basszus. Ne haragudj, teljesen elfelejtettem. - mosolygott kínjában.
- Én is. 
- Akkor menny öltözni. - kért meg.
- Megyek. - fordultam meg és már mentem is Miranda állványához. Ez eddig nekem miért nem tűnt fel?
Persze mikor következtem én? A legvégén és Harry ölelésében kellett végig mennem a kifutón, eléggé kompromitáló pozícióban. A hülye is láthatta a vibrálást kettőnk között. Reméltem, hogy csak a shownak tudják be a dolgot. Amikor mindennel végzetem és már a saját ruhámban álltam az utcán és egy taxira vártam, Letti és a többi modell jött el mellettem. Letti egyik mondatát sikeresen elkaptam. Harry elvisz vacsorázni. Ennyi volt a mondat, amire a szívem kissé össze szorult. Miért érzem azt, hogy nekem kéne vele mennem helyette? Lehet a szívem már, olyan dolgokat tudott, amit még nem közölt velem. Harry győzött volna az örökös harcban. Őt akarom? A válasz bennem rejlett, de még nem akarta felszínre hozni magát.
- Nicole. - hallottam a nevem és előttem egy kocsi állt meg, Harry volt az.
- Igen?
- Szállj be, haza viszlek. - tárta ki előttem az ajtót.
- Köszi. - ültem be mellé.
- Minden rendben? - kérdezte meg. Most mit mondjak? Nincsen, mert elviszel egy csajt vacsorázni.
- Persze. - hazudtam.
- Ne hazudj. - néz rám.
- Nem hazudok. - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Látom, hogy nem őszinte ez a mosoly. - jegyzi meg.
- Semmi különös Harry, tényleg. - mosolygok rá.
- Ha nem akarod ne mond el. - parkol le a lakásom előtt.
- Köszi, hogy haza hoztál. - nyúlok a kilincsért, mikor megfogja a kezem.
- Kérlek mond el. - néz rám könyörgő tekintettel.
- Semmi, csak hallottam az egyik lányt. Semmi különös. - néztem rá.
- Melyik lányt? - persze, hogy nem hitt nekem.
- Mindegy. 
- Nicole. - szolt rám.
- Letti. - nyögtem ki.
- Az ausztrál? - kérdezett vissza.
- Igen. - most mi van hülyít vagy mi?
- Furcsa egy lány. Egész nap a nyakamon lógott, aztán meg meghívatta magát vacsorázni. Az agyamra ment. - mesélte el a történteket.
- Meghívatta? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen. Miért? - kérdezett vissza.
- Hát a többieknek nem éppen így mesélte, arról áradozott, hogy te elhívtad randira.
- Nic féltékeny vagy? - kérdezett rá,
- Nem? - válaszoltam.
- Akkor miért kérdezed? - nézett rám.
- Oké, lehet egy kicsit, de nincs jogom hozzá. - nézek le az ölembe.
- Minden jogod megvan, szerinted engem nem öl meg az, hogy tudom, hogy Liam veled van? - tette fel a kérdését, mire rákaptam a tekintetem.
- Hagyjuk őt. - vágtam rá gyorsan.
- Baj van? 
- Úgy is mondhatjuk. - bárhova próbáltam nézni, csak rá nem.
- Nicole néz rám és mond el mi történt. - kérlelt.
- Tegnap este megjelent nálam és veszekedtem vele. Aztán felhívtál és kombinálni kezdett. Azt vágta a fejemhez, hogy megcsalom őt. 
- Most mi van? - kérdezett vissza.
- Azt hiszi, hogy lefeküdtem veled. - mondtam el neki.
- Hogy mi van? - nézett rám teljesen ledöbbenve.
- Én is, így reagáltam. Teljesen hülye volt tegnap. Aztán elküldtem őt. - fejeztem be.
- Akkor most mi van veletek? - kérdezett rá.
- Fogalmam sincs, de nem tetszett nekem a tegnapi viselkedése, ha így fojtatja én már nem fogom ezt vele folytatni. - néztem a szemébe.
- Erre nem válaszolok, mert bunkó lennék. - nézett ő is a szemembe.
- Te nem vagy bunkó. 
- De, ha rólad van szó és az érzéseimről. - hajolt a fülemhez, majd az ajkait az enyémekre nyomta.





2015. február 24., kedd

22. fejezet - Otthon, édes otthon!

Sziasztok!

Itt a második rész mára, jó olvasást nektek!

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Reggel a telefonom ébresztett, jelezve, hogy ideje készülődni, ugyan is nemsokára indul a gépünk haza. A gyomrom már most borsó méretűre van zsugorodva. A repülés gondolatától ideges leszek. Mivel most Tia is velünk repül, így remélhetőleg könnyebb lesz, majd Ő elvonja a figyelmemet, mindenről. Néha elgondolkodom azon, hogy a Harryvel való dolgokkal mit is kezdjek. Nem vehetem túl komolyan, hiszen semmi sem biztos. Egy dologgal viszonyt teljesen tisztában vagyok, ami itt történt az itt is marad. Otthon megint csak két munkatárs leszünk egymás számára. Liamtől függetlenül ez a helyes megoldás. A magánéletet nem jó keverni a munkával. Lehet, hogy nagyon megfogom őt bántani, de meg kell érteni-e az álláspontomat.

Egy gyors fürdés után, szépen behajtogattam az összes ruhámat a bőröndömbe, ami most valahogy sokkal több ruhával volt tele. Kaptam pár darabot, ami most plusznak számított. Mikor meggyőződtem, hogy mindent elpakoltam, kihúztam az ajtón a bőröndömet és nagy nehezen leszenvedtem a lépcsőn is. Mire leértem Harry szúrós tekintetével találtam magamat szembe, amit nem tudtam hova tenni. Most meg mi a baja?
- Miért nézel így rám? - tört ki belőlem a kérdés.
- Mert nem szólsz nekem, hogy segítsek. Inkább leszenveded a lépcsőn a bőröndödet. - válaszolta nekem egyszerűen és érezhető volt, hogy a sértettség a hangjában, csak megjátszott.
- Nem tudtam, hogy fent vagy már és amúgy is megoldottam. - néztem rá bocsánat kérően.
- Meg oldottad. - nevetett fel kissé.
- Most mi olyan vicces? - húztam fel a szemöldökömet.
- Az, hogy gyakorlatilag leestél a lépcsőn. - kuncogott.
- Nem estem le. Csak megbotlottam. - néztem rá.
- Ja, hívd, ahogy akarod. - mosolygott rám, majd kivette a csomagomat a kezemből és az ajtó felé sétált vele.
- Köszönöm. - vetettem neki oda.
- Igazán nincs mit. - kiabálta vissza az ajtóból.
A beszélgetésünk mosolyt csalt az arcomra. Nem igazán szoktuk egymást ugratni, de jó érzés volt, hogy tudom ez mögött a törődés bujkál.

Mikor már a kocsiba pakoltunk be Tiával, - aki az utolsó pillanatig várt azzal, hogy lejöjjön - feltűnt, hogy Harry csomagjai nincsenek a kocsiban, de még a lakásban sem láttam, hogy összepakolt volna bármit is. Nem beszéltük meg, hogy jön-e vagy sem, de valahogy még is abban a tudatban éltem, hogy Ő is velünk jön Los Angelesbe. Nem sokkal később meg is jelent az ajtóban, de csomagok nélkül. Ezek szerint Ő nem jön velünk.
- Sziasztok. - köszönt nekünk egy halvány mosollyal a szája szélében.
- Szia. - köszönt Tia, majd beszállt a kocsiba.
- Szóval nem jössz velünk? - kérdeztem rá.
- Nem. Még van pár elintézni valóm, így egy héttel később megyek vissza. - vázolta nekem a helyzetet.
- Rendben. Köszönök mindent. - öleltem magamhoz hirtelen, amin nem csak Ő, de én is meglepődtem.
- Nincs mit. Megérdemled, hiszen rendkívüli modell és nő vagy Nic. - mondta nekem, ami nagyon is jól esett a lelkemnek.
- Köszi. Akkor, majd egy hét múlva találkozunk. - mosolyogtam rá.
- Igen. Ne haragudj. - mondta nekem.
- Miért? - húztam fel a szemöldökömet.
- Ezért. - mondta, majd az ajkaimra tapasztotta az övét. Rövid csók volt, de annál többet közölt velem. Elbúcsúzott, mindentől. Tőlem. Kettőnktől. Lezártuk.
- Szia. - köszöntem el.
- Szia. Vigyázz magadra, kerüld a lépcsőket. - nevetett fel.
- Úgy lesz. - forgattam meg a szemeimet, majd beszálltam a kocsiba.

Néztem, ahogy Harry alakja egyre távolodóik, míg teljesen el nem tűnt a látó teremből.
Tia nem szólt egy szót sem, de láttam az arcán, hogy majd meghal azért, hogy megjegyzést tehessen az előbbi miatt. amit minden bizonnyal tisztán látott és meg van róla a véleménye.
Furcsa érzésem volt egész út alatt. Valami hiányzott. Vagy inkább valaki. Harry hiányzott a hármunk társaságából. Megszoktam az utóbbi egy hétben, hogy szinte mindig velem volt. El kell Őt felejtenem. Az el nem kezdődött kapcsolatomat gyászoltam ebben a percekben és teljesen hülyének éreztem magamat. A munkára kell koncentrálnom. Muszáj lesz.

Megérkezve a reptérre, kivettük a csomagjainkat a csomagtartóból és a terminálba vettük az irányt. Érdekes módon az idegesség elkerült engem, pedig tisztában voltam vele, hogy nemsokára repülnöm kell, de még is nyugodt voltam. Tia izgatottan sétált előttem, majd az egyik várakozásra fenn tartott padsor közepén foglalt helyett. Én mellé ültem és csak bámultam ki a fejemből.
- Úgy látom most nem vagy ideges. - fordult felém Tia.
- Nem igazán. - vallottam be.
- Harry eléggé sajátosan köszönt el tőled. - mosolygott rám.
- Igen, egy szimpla Sziával is kibékültem volna. - nevettem fel kissé.
- Elhiszem. - kacsintott Tia.
- Ne kezd. - néztem rá szúrós szemekkel.
- Én nem csináltam semmit. - emelte fel a kezeit védekezésképpen.
- Nem, de látom a szemedben, hogy többet tulajdonítasz a dolognak. - állapítottam meg, hogy túlontúl izgatott a látottak miatt.
- Rossz a szemed. - mosolyog rám.
- Nekem ugyan nem. - mosolygok én is rá.
- Mind egy, Én csak szeretném, ha jól döntenél. - vallja be nekem.
- Én is. - gondolkozok el. Én és a jó döntések? Nem vagyunk valami jó barátságban. Sokkal inkább a borzalmas döntésekkel. Na igen, azokkal puszi pajtások lettünk az évek során. Megannyi bal lépés, amit jobb lenne elfelejteni.

Mikor a hangos bemondóban bemondták, hogy a Los Angelesbe tartó járat utasai megkezdhetik a beszállást, Tiával szinte egyszerre indultunk meg arra felé. Nem volt valami egyszerű eljutni oda, mert rengeteg ember volt rajtunk kívül. Mikor végre eljutottunk a géphez, már vagy fél óra eltelt. A gépen az első osztályon utaztunk, Harrynek köszönhetően, aki ragaszkodott hozzá. Én megelégedtem volna a turista osztállyal is, de hát neki nem lehet nemet mondani, hiszen úgy sem hatja meg. Tia nagyon élvezte az első osztály nyújtotta extrák. Mikor végre elértük a repülési magasságot és az utas kísérők megkezdték a Kér valamit? hadjáratukat, Tia minden félét rendelt. Én a gyomrom folyamatos liftezése miatt, egy falatot sem tudtam volna leerőszakolni a torkomon. Igen a repülési félelmem nem szűnt meg létezni, csak késett kissé, de, amint megkezdtük a felszállást, régi barátom csak meglátogatott. El tudtam volna viselni, ha ma nem kínoz, de mivel nincs szerencsém, erről lemondhattam. Tia néha furcsán nézett rám, olykor meg megjegyezte, hogy zöld vagyok. Hát én is pont, így éreztem magam. Mikor megkezdtük a leszállást, áldottam az eget. Ha valaki kívülről nézett engem, csak annyit látott volna, hogy egy örült csaj fut le a repülő lépcsőjén, mert ezt is tettem.
Tia kuncogását hallottam magam mögött. Legalább Ő jól szórakozott, ha már én nem éppen tudtam volna magamon nevetni az elmúlt időben. Szinte a földre érésemmel egyetemben száműzték a testemből az émelygést is. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mikor a taxinál álltunk és arra vártunk, hogy végre érkezzen egy, ami majd haza visz minket. Nem sokkal később meg is érkezett a várva vár jármű. A sofőr kiszállt és segített berakni a csomagjainkat. 
- Figyelj, holnap munka előtt lejöhetnél. - néz rám Tia, mire nem értem, hogy mit akar.
- Rendben, majd benézek. - mosolyogtam rá. Kíváncsi vagyok, hogy mit akarhat.
- Oké, akkor holnap. - köszönt el, majd becsapta a taxi ajtaját.

Előbb Őt raktuk ki, ugyan is Ő közelebb lakott, mint én. Bediktáltam a taxisnak a lakásom címét, majd el is indultunk. Fél óra múlva már a lakásomban is voltam, ami igencsak hiányzott. Nem itt tartózkodásomat rengeteg levél nyugtázta, ami az ajtómban várt, amikor beléptem azon. Számlák. Meghívok különböző eseményekre. Munka helyi értesítések a következő hétre. Rengeteg könyörgés, hogy hozzájuk járjak vásárolni, fodrászhoz vagy éppen ebédelni. Ezek mindig megmosolyogtatnak, de egyben furcsák is hiszen, azért akarják ezt, hogy hírességek forduljanak meg náluk, de én egyáltalán nem így tekintek magamra. Nem vagyok híres. Ugyan az az ember vagyok, aki előtte, aki most is és aki ezután is leszek. Egy színes boríték ragadta meg a figyelmemet. Kibontottam, majd tátva maradt a szám.

Kedves Nicole.
Te vagy az én hősöm. Minden egyes bemutatót megnézek, amin részt veszel. Csodálatos vagy. Egyszerűen imádlak. Te mutattad meg nekem, hogy úgy vagyok tökéletes, ahogy vagyok. Nem kellenek hosszú combok és hatalmas mű mellek, ahhoz, hogy szép és nőies legyen valaki. Köszönöm neked. 
Legnagyobb rajongód, Yvett.

Egy rajongói levél. Az ELSŐ rajongói levelem. Még sosem kaptam, ehhez hasonlót, de már most tudom, hogy Yvettet meg kell keresnem. Beszélgetnek kell egy ilyen tiszta lélekkel. 
Gyorsan kipakoltam a bőröndömből, majd a mosásba tettem mindent és a kanapéra vetettem magam egy hatalmas doboz pizzával, amit nem rég rendeltem. A tv-t csak kapcsolgattam, ugyan is semmi érdekessel nem tudott nekem számolni. Elintéztem pár telefon hívást, amit a holnapi munka napom előtt muszáj volt elintéznem. Épp, hogy letettem a telefont kopogtak az ajtómon. Bár ki is az tud időzíteni. Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt.
- Liam. - lepődtem meg.
- Szia. - köszönt, majd az ajkait az enyémekre tapasztotta, szinte már erőszakosan.