Meghoztam a következő részt!
Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!
Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az nem kifejezés, hogy sokkhatás alatt állok ebben a pillanatban. Mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, hogy egy meztelen Liammel fogok találkozni a lakásom közepén. Felvont szemöldökkel meredtem rá és azt sem tudtam, hogy mint mondjak neki. Mikor szólaltam meg először? Fogalmam sincsen.
- Te mi a fenét csinálsz a lakásomban és miért vagy meztelen? - nyögtem ki lassan és szaggatottan a szavakat.
- Meg akartalak lepni. - közli velem egy pajzán mosoly kíséretében és tisztán látom rajta, hogy ez neki egy hétköznapi dolog, hát megsúgom.. nem az.. nagyon nem.
- Na az teljes mértékben sikerült. - fel nem tudom fogni, hogy mire gondolt, amikor ezt kitalálta.. a legnagyobb sejtésem, hogy semmire.
- Örülök. - lépett hozzám közelebb és a nyakamba csókolta a szavait.
- Liam, még be sem jöttem az ajtón. - próbáltam ellenkezni, de a tudta, hogy a szája a nyakamon van, hirtelen ködöt borított az elmémre és egyre nehezebben tudtam rávenni magam, hogy tisztán gondolkozzak. Szinte teljesen lehetetlen vállalkozás volt.
- Segítek beljebb menni. - kapott fel az ölébe, mire egy sikoly szakadt fel a torkomból, amin csak jót nevetett.
- Igazán rendes vagy. - néztem a szemeibe és akkor ott már tudtam, hogy teljesen elvesztem.
- Az vagyok. - hajolt az ajkaimra és szenvedélyesen megcsókolt.
A következő amire emlékszem, hogy lassan, nagyon lassan, szinte kínzóan szabadított meg a ruháimtól. Közben egyre jobban felizgatva engem a mozdulataival. Tudta mit csinál és még inkább tisztában volt vele, hogyan lehet engem teljesen kikészíteni. Nagyon profi volt benne és ezt minden alkalommal be is bizonyítja nekem. A testem egyre inkább égett, amint az ajkai a kulcscsontomat kezdték csókolni. Amikor már végképp nem bírtam a könyörtelen tetteit, fordítottam a helyzetünkön és szinte letépve azokat, szabadítottam meg az összes ruhadarabjától. Ő csak halkan felkuncogott a türelmetlenségem okán, majd nem vesztegette az idejét és vissza fordított maga alá. Lassan hatolt belém és még lassabban kezdett mozogni, mire csak a nevét tudtam halkan és egyre halkabban nyöszörögni. Direkt csinálta, ezzel tisztában voltam. Maradéktalanul élveztem a dolgot, tudta Ő mit csinál velem. Amikor kezdtem érezni a meleg épülő érzést a hasamban, már tudtam, hogy közel vagyok. Majd egy jól irányzott csípő mozgás kíséretében, meg is adta nekem a gyönyört. Miközben csengett le az orgazmusom, a szemeim kinyíltak és Liam helyett, Harryvel néztem farkasszemet.
Sikítva ébredtem fel a rém álmomból. Az egész testem izzadt az álom hatása miatt. Liam szinte rögtön felkapta a fejét és kíváncsi tekintettel méregetett.
- Mi a baj? - kérdezte meg és a hátamat kezdte simogatni, ezzel próbálva nyugtatni engem, hát nem jött össze.
- Semmi, csak rosszat álmodtam. - zártam rövidre a témát és a másik oldalamra fordultam, kényszerítve ezzel magamat, hogy ismételten elaludjak.
- Rendben, próbálj vissza aludni. - puszilta meg a homlokomat, majd Ő is elfordult és a hamarosan lassuló légzéséből tudtam, hogy már alszik is.
Én nem voltam ennyire szerencsés. Csak forgolódni tudtam és Harry vágytól izzó tekintete folyton felsejlett előttem. Nem hagyott nyugodni ez az álom, ami annyira valóságos volt. Azt sem tudtam, hogy aludtam, hiszen minden lejátszódott bennem újra az estéből, majd a végén teljesen megváltozott. Hogy miért álmodtam Őt Liam helyére, fogalmam sincs. Mivel már öt óra volt és még most sem tudtam elaludni, sőt teljesen éber voltam, így kimásztam az ágyból és a fürdőbe mentem.
Lassan engedtem magamra a forró vizet és az agyam tisztulását vártam tőle, amit természetesen nem adott meg nekem. Gyorsan elkészültem és főztem egy erős kávét. Leültem a konyha pulthoz és egy magazint kezdtem lapozgatni, miközben a kávémat kortyolgattam. A gondolataim vissza-vissza terelődtek az álmomhoz és egyre inkább magyarázatot követeltem rá. Hogy kitől.. senkitől, hiszen az én kis jó fej agyam kreálta nekem ezt a szép kis álmot. Mondhatom nagyon rendes vagyok magamhoz. Nem elég, hogy két férfi között őrlődök sikeresen, de még az álmaimban is kísértenek. Hát ez remek. Milyen könnyű mondani, hogy ez velem nem történhet meg. Hát, de igen is megtörténhet. Kezd elegem lenni ebből a helyzetből és egyáltalán nem úgy néz ki, hogy ez rendeződni fog. Ha rajtam múlik, akkor biztosan nem.
Hétfő reggel egy bögre kávéval a kezemben loholtam be a munkába, mert sikeresen elfelejtettem beállítani az ébresztő órámat. Egy reklám filmet forgatunk majd egy külső helyszínen, így kilencre be kell érnem, hogy indulni tudjunk. Miközben rohantam a metró felé, a telefonom megszólalt a zsebemben.
- Hol vagy? - jött a kérdés.
- A metrón. - válaszoltam, miközben majd megfulladtam.
- Siess, mert David már őrjöng, hogy el fogunk késni. - Harry kissé nevetett, hát ezek szerint jól szórakozik.. én nem.
- Megyek, amint tudok. - válaszoltam és már előre felkészítettem magam a hurrikánra, aminek a neve David.
- Oké. - ezzel le is tette a telefont, mondhatom nagyon kedves volt.
Mikor kijöttem a metróból, próbáltam még jobban futni, de ez nem volt lehetséges. Az egyik járókelő sikeresen belém jött, ezzel majdnem az egész ruhámat eláztatva kávéval. Gratulálok, haver. Nyögtem magamban. Levegő hiánnyal a torkommal löktem be a nagy üveg ajtót és próbáltam a légzésemet vissza állítani a normális határ értékhez, de nem igazán sikeredett.
- Nicole. - David füstölgő alakja haladt felém, én meg kezdtem félni. Ez robbanni fog.
- Szia, ne haragudj, nem csörgött az órám. - mentegetőztem.
- Ja, ismerem. Nem érdekel most, csak mennyünk. - lépett ki az ajtón, na ezt megúsztam..remélem.
- Harry hol van? - kérdeztem meg, amikor nem jött utánunk.
- Már elment. Mondtam neki, hogy majd én megvárlak. Neki amúgy is volt valami elintézni valója. - közölte velem David, de nagyon furcsa volt nekem itt valami.
Fél óra autókázás után meg is érkeztünk a helyszínre, ami úgy nézett ki, mintha egy téli mese országba kerültünk volna. Eléggé vicces dolog, hogy így nyáron egy téli reklámot forgatunk, de jóval előre szokták ezeket megcsinálni. Mindent hó borított és feldíszített fák. Rénszarvasok és manók álltak egymás mellett és egy ház, ami ki volt világítva. Szerintem túlságosan is. Egy lány, szinte futva jött hozzám és már kézen is ragadott és húzni kezdett magával. A sminkbe ültetett, ahol egy fekete füstös szemet és egy nagyon piros rúzst kentek a számra. A reklám ennek a rúzsnak a gyártóját reklámozza majd és magát a rúzst, aminek Chrismas Magical a neve. Aztán egy fodrász vette kezelésbe a hajam, ami nagyon tetszett neki, állítása szerint megy a reklámhoz, hogy piros a vége. Begöndörítette és felborzolta. Eléggé ribancosan néztem ki, ha engem kérdeztek. Az összhatásomat csak az emelte ki még jobban, hogy egy piros fehérneműt adtak rám, aminek az alja fehér szőrrel volt borítva. Tisztára télanyónak éreztem magam.
A kezembe adták a szöveg könyvet és a sorokat olvasgatva járkáltam fel, s alá. Eléggé egyszerű szövege volt, aminek örültem, mert közölték, hogy negyed óra és kezdés van. Nem volt sok időm megjegyezni a szövegemet. A negyed óra nagyon hamar elment. Csak reménykedtem, hogy meg is jegyeztem azt a pár sort. Aztán a díszletek közé állítottak és egy pasi követni kezdte a lépéseimet a szarvasoktól a ház előtt lévő padra, ahol a forgató könyv szerint, le kell ülnöm és elő venni a rúzst és, úgy bekenni a számat vele, mintha gyerek játék lenne. Tükör nélkül, köszi. Nagy nehézségek árán megoldottam, hogy ne kenjem össze az egész fejemet. Majd következett a pár soros szövegem.
- A Christmas Magical rúzst még az ilyen hideg időben is gyerek játék használni. Csillogjatok ti is az ünnepen, ahogy én teszem. Varázslatos karácsonyt.
Oké, remélem jól mondtam el, bár a rendező azt mondta remek volt, még vagy ötvenszer elmondtam és sétáltam végig a jelenetet. A végén már nagyon fáradt voltam. Az utolsó felvételnél tűnt fel, hogy Harry az egyik díszlet fának támaszkodik és a fodrász csajjal beszélget. Eléggé dühösnek nézett ki. Nem hallottam, hogy min veszekednek, de tisztán láttam, hogy a lány fölényben érzi magát. Lehet, hogy ismerik egymást? Aztán Harry felém pillantott és észre vette, hogy figyelem őket. Ő csak legyintett a lánynak és ott is hagyta.
- Valami baj van? - kérdeztem meg.
- Nem semmi. - közölte közömbösen, ami kissé rosszul esett nekem.
- Oké. - nem érdekelt, csak elmentem az öltözőbe.
Amikor átöltöztem és készen lettem a sminkem és a hajam rendbe ételével, a fodrász lány lépett be puffogva.
- Valami baj van? - kérdeztem meg tőle, mire rám kapta a tekintetét és csak a fejét rázta.
- Nem semmi, csak nem vagyunk valami jó viszonyba Harryvel. - az őszintesége teljesen meglepett.
- Ó, értem. - válaszoltam és próbáltam úgy tenni, mint aki nem hal meg az információk miatt.
- A volt menyasszonya a legjobb barátnőm és hát elég furcsa mostanában a kapcsolatuk. - na erre nem készültem fel.
- Igen, ismerem Mirandát. - válaszoltam egyszerűen.
- Tudod, csak féltem. Mostanában sokat vannak együtt és nem akarom, hogy újra együtt legyenek, nem voltak jók együtt. - a szavai valamiért fájtak a szívemnek.
- Értem. - csak ennyit tudtam kinyögni, már a sírás határán álltam.
- Nem akarlak ezzel feltartani. - értette, hogy nem akarok erről beszélni.
- Semmi baj, akkor szia. - köszöntem el és már mentem is ki az épületből.
Harry a kocsijánál várt. Mivel nem volt kivel haza mennem, így elfogadtam a felajánlását.
- Köszi, hogy haza hoztál. - köszöntem meg, amikor megállt a ház előtt.
- Nincs mit. - hajolt volna közel hozzám, de én elhajoltam előle.
- Mennem kell. - szálltam ki a kocsiból.
- Nic mi a baj? - kiabálta utánam.
- Csókolgasd Mirandát. - fordultam hátra, majd bevágtam a kocsi ajtaját.
Köszönöm. :) Nemsokára hozom. :)
VálaszTörlés