46. fejezet - Hazatérés!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nicole

Az arcomon lefolyó könnyekkel szaladtam végig az épületen, míg Harry folyamatos hangját hallottam magam mögött, ahogy megállásra szólított fel, de nem tettem eleget kérésének. Nem voltam most képes szembenézni vele, túl friss volt még ez az egész jelenet nekem. Gyakorlatilag még fel sem fogtam a dolgot. Nem gondoltam bele igazán, hogy rányitottam a férfira, akit szeretek, amint egy másik nővel csókolózik. A legfájóbb ebben az volt, hogy a másik fél nem is akárki volt, hanem a volt menyasszonya. Képtelen voltam felfogni épp ésszel, hogy miért tette ezt velem. Rászolgáltam arra, hogy megcsaljon? Adtam rá okot neki? Szerintem nem, mindent megadtam neki, amire csak vágyott minden téren, de szemmel láthatólag még ez sem volt elég neki.

A lépteinek hangjai egyre jobban idegesített, ahogy haladtam előre. A nevemet kiabálta szüntelen és tudtam, hogy hamarosan utol fog érni és megállásra késztet majd. Szerettem volna, ha békén hagy jelen pillanatban. Semmi kedvem nem volt végig hallgatni a hazugságait a jelenettel kapcsolatban, amit végig néztem. Rögtön arra gondoltam, hogy mióta csinálhatják ezt a hátam mögött. Az sem nagyon érdekelt, hogy talán többen meghallották a kiakadásomat és ezzel lelepleztem magunkat. Egy biztos, Miranda mostanra biztosan tudta, hogy Harry és én együtt vagyunk, vagyis csak voltunk. Nem vagyok hajlandó még egyszer ugyan azt végig játszani. Nem vagyok már hülye és naiv, nem hiszem el a hazugságokat, amik ilyenkor elhagyják a férfiak száját, hogy mentsék a bőrüket.

- Nic, kérlek. - a hangja szinte közvetlenül mögöttem csendült fel. - Csak hallgass meg.

Nem foglalkoztam a könyörgő hangnemével, akkor sem, ha a szívem fájdalmasan dobbant meg általa. Viszont ő másként gondolta ezt, amikor elkapta a csuklómat és gyengéden megállított a mozgásban.

- Figyelj rám, kérlek. - nem hittem el, hogy sír, de a nedvesség az arcán egyértelmű jele volt ennek.

- Harry nincs mit mondanod és nekem se. Teljesen világos számomra, amit láttam. Megcsalsz a volt menyasszonyoddal és ez nem is kérdés. Én ezt nem folytatom tovább veled. - szakítottam ki a kezemet az övéből és hátrálni kezdtem tőle.

- Nicole, kérlek. Hallgass meg legalább. Nem tettem semmit, ne hagyj itt. - kiabált utánam, de tovább sétáltam és ez alkalommal tudtam, hogy nem fog utánam jönni.

Az épület előtt álltam és egy taxira vártam, hogy vissza mehessek Harry lakására. Szerencsémre nem kellett sokat álldogálnom, mert jött is egy taxi. Leintettem, majd mikor beszálltam be diktáltam a címet. Amint az autó elhagyta a járdát, tárcsáztam Tia számát. Imádkoztam, hogy felvegye.

- Nicole mi az? - szólt bele álmosan a telefonba, amitől nyilvánvaló lett, hogy felébresztettem.

- Át tudnál jönni Harry lakására? - a hangomon még mindig lehetett érzékelni, hogy sírtam.

- Nic megijesztesz, minden rendben? - hadart bele a vonalba, ami annak a jele volt, hogy aggódik.

- Nem igazán, csak kérlek gyere, majd ott mindent elmesélek. - zokogtam fel kissé.

- Már is indulok. - magam előtt láttam, ahogy kiugrik az ágyból.

- Köszönöm.

Épp, hogy letettük a telefont, már meg is érkeztem a házhoz. Remegő kezekkel nyitottam ki az kaput és sétáltam át az udvaron, ami a bejárathoz vezetett. Az ajtónál is bénáztam kicsit. Ahogy beléptem megcsapott a ház szokásos illata. A szívem természetesen nagyot dobbant, amikor az orromba került Harry parfümjének jellegzetes illata. Nem tudtam másra koncentrálni, csak arra és hogy mennyire fáj, amit velem tett. Nem foglalkoztam az ezernyi emlékkel, csak felerőszakoltam magam az emeletre, ahol a szobánkba mentem. Egyből elővettem a bőröndömet és a gardróbban található ruháimat kezdtem bele hajtogatni. Amikor megfordultam, hogy a cipőimet kezdjem összeszedni, majdnem felkiáltottam, ahogy Tia csípőre tett kézzel állt alig egy méterre tőlem és döbbenten nézte, amit művelek.

- Na mesélj csak. - ült le az ágyra és azonnal válaszokat akart.

- Megcsal. - csak ennyit mondtam, mire kikerekedett szemekkel nézett vissza rám.

- Kicsoda? Harry? Az kizárt. - ellenkezett, de megértettem, hiszen én sem gondoltam volna róla, hogy ezt megteszi velem. Ő volt az utolsó, akiről gondoltam volna, azok után, amit vele tettek. Amit vele tett az az álszent ribanc.

- A két szememmel láttam Tia. - sóhajtottam fel, míg az egyik kötött pulóveremet hajtogattam bele a bőröndömbe.

- Mi van?

- Rányitottam, amint az öltözőben csókolózott nem is akár kivel, hanem Mirandával.

- Várj, a volt nőjével? - kérdezett rá, míg a fejét rázta.

- Igen, a volt menyasszonyával, aki talán nem is annyira a múlt része, mintsem inkább a jelené.

- Biztos, hogy jól láttad, nem lehet, hogy félre értettél valamit? - tudtam, hogy jönni fog majd a feltételezett kérdéseivel.

- Nem Tia, bár félre értettem volna. Az egészet végig néztem, mivel nem tudták, hogy ott vagyok. - kezdett ismét eluralkodni rajtam a sírás és a szívszorító érzés, ami a mellkasomat tépte azóta, hogy megláttam őket.

- Ez a Harry teljesen hülye, ha valóban viszont folytat azzal a nővel. De én komolyan nem tudom kinézni belőle.

- Én is róla gondoltam volna legutoljára, de láttam, amit láttam. Nem fogom elkövetni még egyszer ugyan azt a hibát Tia, nem fogok neki megbocsájtani, mint Liamnek. Ha egyszer megtette többször is megfogja. - a földön térdeltem mostanra és alig tudtam magam visszafogni, hogy ne zokogjak fel hangosan.

- Ez világos, de azért én beszélnék vele erről, mert ahogy sejtem, nem hallgattad meg őt.

- Valóban nem, de nem tudok vele erről beszélni. Nem akarom végig hallgatni a hazugságait, amikkel a végén elérné, hogy elnézzem neki az egészet. - a mondatom közben az egyik cipőmet a bőrönd tetejére hajítottam.

- Azért szerintem hallgasd meg, ennyit megérdemel a kapcsolatotok és ő is.

- Köszönöm Tia. - a harmadik hangra az ajtó felől mind a ketten abba az irányba kaptuk a fejünket.

- Akkor én magatokra is hagylak. Nic, ha bármit szeretnél szólj és feljövök. - Tia nem várta meg, hogy ellenkezzek, csak kisétált a szobából.

Harry besétált, de sokáig nem szólt semmit, csak engem nézett, amint a cipőimet pakoltam össze.

- Mit csinálsz? - jött közelebb és megállított a mozgásban.

- Szerinted? Összepakolok. - vontam meg a vállamat.

- Ne hagyj itt, kérlek Nicole. Nem csaltalak meg, ahogy azt te hiszed. Miranda mászott rám és pont rosszkor jöttél be. - egyszerűen képtelen voltam eldönteni, hogy igazat mond vagy annyira jó színész, hogy nem látszik rajta, ha hazudik.

- Harry már döntöttem, haza megyek. - fordultam vissza a pakoláshoz és az utolsó holmimat is elpakoltam.

- Mi lesz a munkával? - tudtam, hogy megkapom ezt a kérdést.

- Nem érdekel, nem akarok a közeletekben lenni.

- Nicole, szerelmem kérlek, hallgass meg engem is végre. Ne kövess el elhamarkodott döntést. - elhátráltam előle, amikor közelebb próbált jönni hozzám.

- Nem hozok. Haza megyek és ez ellen nem tudsz semmit sem tenni.

- Los Angelesbe mész? - valahogy sejtettem, hogy a hazán átlát és tudja majd, hogy nem oda megyek.

- Nem, haza megyek Harry, Falls Hillbe. - megfogtam a bőröndömet és kihúztam a szobából, míg ő jött utánam.

- Kérlek.

- Sajnálom Harry, de nem maradok itt tovább. - már az ajtóban álltam, amikor megállított.

- Szeretlek, ne hagyj el. - láttam, ahogy elsírja magát, de valahogy nem tudtam komolyan venni. Túlságosan fájt, amit velem tett.

- Én is szeretlek, de nem tudok neked megbocsájtani, így el kell mennem, mert ez tovább nem működik közöttünk. Vége. Szia.

Zokogva sétáltam le a bejárat lépcsőjén és egyenesen Tia autójához sétáltam, majd végig néztem, ahogy Harry zokogó alakja az ajtóban áll és lassan a földre csúszik.