4. fejezet - A régi szenvedély! +18

Sziasztok!

Hoztam még egy részt, jó olvasást, ehhez is. :)

Véleményt, erről is kérnék, ha nem nagy kérés!

Esther xx

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Már egy hete, hogy gyakornokoskodok a Modánál és nagyon élvezem. Voltam egy divat bemutatón, ami felettébb új dolog volt nekem. David-del volt még két fotózásom, ami csak úgy, mint az első nagyon jó hangulatban telt. Az igazgatónővel nem találkoztam. Grace szerint még mindig Olaszországban van az ottani Modánál. Grace úgy véli az olasz modellügynök idén ide jön, hogy személyesen válassza ki az idei jelöltet. Izgatott vagyok miatta, szeretném, ha én mehetnék ki. Végre hétvége van, így nem kell ma bemennem dolgozni. Liammel sajnos a héten semmi időnk nem volt találkozni. Ő is és én is minden nap késő estig dolgoztunk, így nem tudtunk találkozni.

A gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. Liam nevével szembesített a kijelző, mikor ránéztem.

- Szia. - köszöntöttem a telefonban, mikor felvettem.

- Szia Nic. - köszönt Liam. - Ma dolgozol?

- Nem, egész hétvégén szabad vagyok. - válaszoltam Liam kérdésére.

- Az remek. Nemsokára átmegyek érted. - mondta és éreztem a hangjában, hogy mennyire örül, hogy ma találkozhatunk.

- Rendben. Várlak. - örültem én is, hogy ma láthatom.

- Szia Nic. - köszönt el Liam, majd letettük a telefont.

Gyorsan elmentem lezuhanyozni. Mikor kész voltam, egy rövid farmer nadrágot és toppot vettem fel, mert kint vagy 35 fok volt. Mivel a korgó gyomrom nem hagyott nyugodni, ezért gyorsan készítettem magamnak tojás rántottát. Alig tettem be a tányért a mosogatóba, már is csöngettek.

- Szia Liam. Gyere be. - hívtam be az ajtóban ácsorgó Liamet.

- Szia Nicole. - köszönt ő is, majd mikor bejött, egy csókot kaptam tőle.

- Épp most reggeliztem. Nem vagy éhes, van még rántotta. - kérdeztem meg tőle, majd a tányér felé mutattam.

- Az jó lenne, éhen halok. - lelkendezett, majd leültettem őt a konyha pultra és egy nagy tányér rántottát szedtem neki, az előtte lévő tányérra. Jó ízűen megette.

- Hű, Nic ez nagyon finom volt. Mostantól nálad fogok reggelizni. - mondta és láttam rajta, hogy tényleg nagyon ízlett neki a reggeli.

- Köszönöm, de nem hinném, hogy a rántotta minden napra kielégítő reggeli lenne.- mondtam egy nagy mosollyal az arcomon.

- Nekem eléggé kielégítő. - mondta, majd megragadta a kezemet és magához húzott.

- Igen? - kérdeztem rá.

- Ha tőled van, akkor teljes mértékben az. - mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt.

Mire észbe kaptam már a kanapén csókolóztunk. Nem is tudom mióta csókolózhattunk, csak azt tudtam, hogy lassacskán elveszítem a fejemet. Liamen is éreztem, hogy már ő sincs közel a józan ész határához. Liam lassan elvált az ajkaimtól és zihálva néztünk egymásra.

- Elmegyünk valahova? - kérdezte meg, de láttam rajta, hogy nehezére esik elszakadni tőlem. Lassan én is megőrülök, ha tovább kell várnom rá. Ahogy magunkat nézem ez hamarosan elkerülhetetlen lesz.

- Mehetünk. Mire gondoltál? - kérdeztem rá és felettébb izgatott lettem.

- Mennyünk el a helyi állatkertbe. - javasolta Liam.

- Mehetünk. Még úgy sem voltam az itteni állatkertben. - mondtam és örültem az állatkert ötletének.

- Akkor induljunk. - mondta Liam, majd kézen fogva lesétáltunk az autójához.

Beszálltunk és már el is indultunk az állatkert felé. Az állatkert nem volt éppen közel, ahogy megállapítottam, mert már vagy fél órája jöttünk és még egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ha közel lennénk. Még egy fél óra eltelt, mikor Liam lelassított és egy parkoló házba hajtott az autóval.

- Megérkeztünk? - kérdeztem rá.

- Igen. - válaszolt Liam, míg leállította az autót.

- Remek. - mondtam és izgatottan vártam, hogy bemenjünk.

- Gyere. - mondta Liam, majd meg fogta a kezemet és elindultunk ki a parkoló házból.

Amikor felértünk egyből az állatkert elé értünk ki.

Liammel odamentünk a pénztárakhoz és kért két felnőtt jegyet.

- Jó napot. Kérnék két felnőtt jegyet. - mondta Liam a hölgynek a pult mögött.

- Jó napot. Tessék a jegyeik. - mondta a hölgy, majd átnyújtotta a jegyünket.

- Köszönjük. - köszöntük meg egyszerre.

- Jó szórakozást. - mondta a hölgy, majd elindultunk befelé.

Mikor bementünk készítettek rólunk egy képet. Liam rögtön pózba állt és úgy tett, mint ha az arcomra adna puszit. Én ezen jót nevettem, majd tovább mentünk.

- Jaj, nézd a zsiráfokat. - mondtam nevetve Liamnek és a zsiráfok felé mutattam, akik éppen egy levélen veszekedtek.

- Nagyon aranyosak. - mondta Liam és elkezdtünk nevetni, a két veszekedő zsiráfon.

- Ilyet sem lát minden nap az ember. - nevettem még jobban.

- Hát nem. - mondta Liam és ő sem tudta abba hagyni a nevetést.

Majd tovább mentünk. Következtek a tevék, a tigrisek, az oroszlánok, a majmok és még sok állat. Megálltunk fagyizni és jégkását enni, mert annyira meleg volt, hogy muszáj volt valamivel lehűtenünk magunkat.

- Itt a hüllő ház. - mondta nekem Liam és mikor látta az arcomon, hogy nem villanyoz fel a dolog hozzátette. - Tudom, hogy nem vagy oda a hüllőkért és a rovarokért, ha nem akarsz nem kell bemennünk.

- Nem szeretem őket, de erős leszek és bemegyek veled. - mondtam neki, de mikor kimondtam és elkezdtünk befelé menni, meg is bántam.

Mikor mentünk befelé, először a hüllők következtem. Gyíkok, kígyók és még sok más furcsaság, amit ki nem állhattam. A bogarak, ha lehet még visszataszítóbbak voltak. Mikor kiértünk a ház másik oldalán, szinte megkönnyebbültem.

- Látom, szinte rohantál oda bent. - mondta Liam és láttam, hogy felettébb szórakoztatja a dolog.

- Igen, de hős voltam és végig mentem. - mondtam neki mosolyogva.

- Csukott szemmel? - kérdezte és nem bírtam ki, bele bokszoltam a vállába.

- Na, ez fájt. - mondta és úgy tett, mint aki megsértődött.

- Legközelebb nem fogsz gúnyolódni. - mondtam neki egy huncut mosollyal.

- Na, ezt vissza kapod. - mondta miközben egyre jött felém.

- Ne, hagy békén. - mondtam neki és mikor láttam az arcán azt a huncut mosolyt, hátrálni kezdtem. Tudtam, hogy készül valamire, ezért elkezdtem előle futni. Bár semmi esélyem sem volt, mert alig, hogy elindultam ő utolért és felkapott a kezébe és a szökőkút felé vette velem az irányt.

- Na még mindig nagy a szád? - kérdezte, míg egyre közeledett a szökőkút felé.

- Ne merészeld. - mondtam neki és a hátát csapkodtam, hogy engedjen el.

- Nem, én nem tennék ilyet. - mondta, de nem állt meg.

- Tegyél le. -mondtam neki, mikor már, szinte a szökőkútban álltunk.

- Rendben. - mondta és láttam a vigyort az arcán.

- De ne a szökőkútba. - mondtam és kitört belőlem a nevetés.

Az utolsó pillanatban letett és megcsókolt.

- Te nagyon szemét vagy mondták már? - kérdeztem tőle, mikor az ajkaink elváltak egymástól.

- Rémlik valami. - válaszolt a kérdésemre és az a kaján vigyor, megint megjelent az arcán.

Még végig néztünk néhány állatot, majd elindultunk a kocsihoz. Mikor elindultunk feltűnt, hogy nem a lakásom felé megyünk.

- Hova megyünk? - kérdeztem rá.

- Az titok. - mondta, majd egy féloldalas mosolyt villantott rám.

Többet nem kérdeztem. Tudtam, hogy úgy se fogja elmondani nekem. Egyszer csak megálltunk és kiszálltunk a kocsiból. Ekkor láttam meg, hogy ismerős a hely. Az ő lakásánál voltunk.

- Hát ide hoztál. - jegyeztem meg neki, amikor már a liftben álltunk.

- Hanem baj. - mondta félszegen.

- Dehogy baj. - mondta és rá mosolyogtam.

Amikor a lift megállt a 23. emeleten kiszálltunk és bementünk Liam lakására.

- Hozzak neked valamit inni? - kérdezte Liam.

- Igen, köszönöm. - mondtam neki és ő elindult, bár azt nem várta meg, hogy mit kérek. Éreztem, hogy készül valamire.

Pár perc múlva visszatért a kezében két pohár pezsgővel.

- Köszönöm. - vettem el tőle a poharat.

- Igazán nincs mit. - mosolygott rám.

- Rendeltem kaját, ami pár perc múlva meg is érkezik. - mondta Liam.

- Az jó. Éhes vagyok. - mondtam neki és tényleg örültem, hogy mindenre gondol.

Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk. Nemsokkal később a csengő szakított félbe minket.

Liam pár perccel később, két nagy zacskó kajával tért vissza.

Kipakolta a zacskókból az ételt az ebédlő asztalra.

- Nic, gyere. - kiabált be nekem a konyhából.

Mikor kiértem nem hittem a szememnek. Kínait rendelt, de hogy hány félét, azt nem hittem el.

- Vársz még valakit vacsorára?- ugrattam őt.

- Nem. Csak gondoltam tudj választani. - mondta és közelebb jött hozzám és megállt velem szemben.

- Köszönöm. - mondtam és megcsókoltam, mert tudtam, hogy arra vár.

Leültem az egyik székre és a mézes csilis csirkéből és a pirított tésztából szedtem magamnak a tányéromra. Liam valami szószos húst evett tojásos rizzsel,aminek nem jutott az eszembe a neve.

Jóízűen ettünk, én még a maradék csirkét és tésztát is kiszedtem a tányéromra és magam is meglepődtem, hogy ennyire éhes voltam. Mikor mind a ketten befejeztük, úgy döntöttem összeszedem a tányérokat. Az üres dobozokat kidobtam a szemetesbe.

- Nicole menj vissza a nappaliba, mindjárt jövök. - mondta nekem Liam és vissza mentem.

Már vagy tíz perce ültem ott, mikor Liam megjelent egy nagy tortával a kezében, amin egy nagy 19-et formázó gyertya égett. Nem hittem a szememnek. Ennyi év után is emlékszik a szülinapomra.

- Boldog szülinapot hercegnőm. - mondta, majd letette elém a tortát az asztalra.

- Jaj, Liam nem kellett volna. - mondtam neki teljesen meghatódva és egy nagy csókot adtam neki.

- Dehogy nem, a te szülinapodat meg kell ünnepelni. - mondta egy nagy vigyorral az arcán.

- Még ennyi év után is emlékszel a szülinapomra? - kérdeztem rá.

- Persze, hogy emlékszem. - mondta és átnyújtott egy dísz dobozt, ami egy masnival volt átkötve.

- Liam. - mondtam neki kissé szidó hangon.

- Ne dumálj, csak nyisd ki.- mondta és láttam az arcán, hogy ebben, csak én veszíthetek.

Majd elkezdtem kibontani a dobozt. Mikor a fedele kinyílt, nem tudtam mit mondjak. Egy gyémánt karkötő volt benne, aminek a közepén egy szív medál lógott. Mikor Liamre néztem láttam az arcán, hogy mennyire örül neki, hogy tetszik az ajándéka. Majd hirtelen felpattantam és a nyakába vetettem magamat.

- Te bolond vagy. - mondtam kissé pityeregve.

- Nem én sírok a szülinapomon.- mondta és letörölte a könnyet a szemem alól.

- De, ez miattad van. Nagyon szép köszönöm. - mondtam neki és megcsókoltam.

- Felrakom a kezedre. - mondta, majd kivette a dobozból a karkötőt és rám tette.

- Nézd. - mutatott a karkötőn lévő szívre és megfordította. Amin a "forever" szó volt látható. Azt hittem itt mentem elájulok örömömben. Mikor azon a nyáron együtt voltunk sülve-főve, mindig ezt mondtuk egymásnak, hogy mi örökre barátok leszünk.

- Még erre is emlékeztél? - kérdeztem rá.

- Mindenre hercegnőm. Csak a jelentés változott. Örökre szeretni foglak! Számomra már ezt jelenti ez a szó. - mondta és én egyre jobban az ölelésébe olvadtam.

- Örökre. - csak ennyit tudtam mondani, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

Mikor ettünk a tortából, ami nem mellesleg a kedvencem volt. Puncs torta, Liam még erre is emlékezet. Én, úgy döntöttem lezuhanyozok.

- Liam nem baj, ha elmegyek zuhanyozni? - kérdeztem meg.

- Nem, de csak akkor, ha ma itt alszol nálam. - mondta és láttam a szemében, hogy mennyire szeretné.

- Rendben. - mondtam neki, majd egy csók után bementem a fürdőbe.

Megengedtem a zuhanyt és beálltam alá. Ez a nap hihetetlen volt. Egy percig átfutott az agyamon, hogy kikiabálok Liamnek, hogy csatlakozzon hozzám, de inkább meggondoltam magamat.

Lassan zuhanyoztam. Mikor kész voltam felvettem Liam egyik ingét, amit a fürdőben találtam és kimentem a fürdőből.

Liammel találtam szemben magamat, aki meg sem tudott szólalni, ahogy ott álltam előtte egy szál ingben. Én kihasználtam az alkalmat és megcsókoltam őt. Magam is meglepődtem azon, hogy milyen hévvel csókoltam őt. Liam keze elindult a testemen, ami csak még jobban felizgatott. Majd a következő pillanatban Liam felkapott az ölébe és a hálószoba felé ment velem. Eközben a csókot egy percre sem hagytuk abba. Mikor feleszméltem, már Liam ágyán feküdtünk és ő az inget gombolta ki, ami rajtam volt. Egy pillanatra rám nézett és láttam rajta, hogy az ellenkezés jeleit keresi rajtam, de olyat már nem láthatott. Ugyan annyira kívántam őt, mint amennyire ő engem. Mikor lekerült rólam az ing, végig csókolta a testem, ami egy sóhajt csalt elő belőlem. Én is megszabadítottam őt a ruháitól és mind a ketten egymásra néztünk, majd szenvedélyesen csókolózni kezdtünk. Liam egy percre el vállt tőlem és valamit keresgetett a szekrényében. Ha jól sejtem óvszert. Örültem, hogy gondolt rám, mert én ezt magamról nem mondhattam el. Majd vissza is tért az ajkaimhoz és egyszer csak elmerült bennem. Aminek ismét egy kéjes sóhaj lett az eredménye. Liam lassan mozgott bennem. Ami még ,inkább fokozta a vágyaimat. Sosem gondoltam, hogy a szex ilyen is lehet. Ilyen intenzív együtt létben sosem volt részem. Ahogy közeledtünk mind ketten a gyönyör felé egyre sűrűbbek lettek a sóhajok, a mozdulatok, pedig szenvedélyesebbek és gyorsabbak. Míg Liam előbb engem, majd magát is átlendített azon a bizonyos gyönyör kapuján. Ami után kimerülten feküdtünk le egymás lenné.

Mikor a zihálásunk csillapodott Liam rám nézett.

- Nicole. - mondta a nevemet.

- Igen? - kérdeztem vissza.

- Ez csodálatos volt. - mondta egyszerűen és én egyetérően bólintottam, majd megcsókoltam őt.

- Liam, valamit el kell mondanom neked. - mondtam és éreztem, hogy nem tudom ez előtt a fantasztikus férfi előtt titkolni, hogy mit éreztem mindig is iránta.

- Mondjak nyugodtan. - mondta és láttam a szemében, hogy aggódik.

- Emlékszel, hogy mikor te végzős voltál egy nyarat együtt töltöttünk és nagyon jó barátok voltunk. - mondtam neki, bár nagyon jól tudtam, hogy emlékszik mindenre, mert a csuklómon ott volt a bizonyíték.

- Persze. Mindenre. - mondta egy hatalmas mosollyal az arcán.

- Én, akkor nem, csak barátságot éreztem irántad. Voltaképpen totál beléd voltam zúgva. Te voltál az első szerelmem. És mikor ősszel elmentél és nem találkoztunk többé, úgy éreztem, mintha elhagytál volna. Akkor haragudtam rád ezért, de nagyon jól tudtam, hogy semmi sem lehetett volna közöttünk. És az érzéseim irántad, sosem múltak el teljesen. Erre akkor jöttem rá mikor 1 hónapja azon az estén belém jöttél és újra megláttalak. Akkor és most is teljes szívemből szeretlek. - mondtam neki és láttam az arcán, hogy mennyire megérintették a szavaim.

- Ezt nem tudtam Nic. Sosem mutattad ki felém, hogy szeretnél. - mondta Liam.

- Nem, mert tudtam, hogy kettőnk között, akkor semmi sem lehetett volna. - válaszoltam neki kissé szomorú hangon, ami engem is meglepett.

- Ezzel tisztában vagyok. Ha már így megnyílunk egymásnak, akkor én is tartozom neked egy vallomással. Azon a nyáron, én is beléd szerettem és én is ugyan ezekkel a kérdésekkel küzdöttem, hogy engedjek az érzéseimnek és legyek veled, vagy cselekedjek helyesen és ne kezdjek egy kiskorúval. Főleg úgy, hogy ősszel el kell mennem a városból. Majd az eszem győzött, de a szívem meghasadt, mikor el kellett hagynom a várost és téged. Tudtam, hogy nem volt szép, hogy még el sem köszöntem, de tudtam, ha akkor elmegyek hozzád, nem tudom megállni, hogy egy búcsú csókot adjak neked. Ha ezt megtettem volna, nem tudtam volna tovább távol tartanom magam tőled. Így inkább eljöttem, de minden nap bántott, hogy akkor gyáva voltam. És mikor azon a napon beléd mentem és megláttalak, minden emlék és érzés előtört bennem és tudtam, hogy szeretlek és csak te kellesz nekem. - fejezte be Liam a mondani valóját, mire én meg sem tudtam szólalni, csak egy heves csókot váltottunk.

- Liam. - kezdtem a mondatott, de nem tudtam erre mit feleljek. - Szeretlek.

- Én is téged hercegnőm. - mondta Liam.

Liam mellkasára hajtottam a fejem és a beszélgetésünk újra és újra lejátszódott a fejemben és a múlt és a jelen gyönyörű emlékeivel nyomott el az álom.