35. fejezet - Minden a régi?!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, jó olvasást hozzá!
Remélem tetszeni fog!

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nicole

Csak állok mellette és a pillanatnyi döbbenetemmel küzdök. Újfent nem értek semmit, de legfőképp a viselkedését nem. Utálom, ha konkrétan levegőnek néznek. A legrosszabb, hogy egész nap vele vagyok, még is úgy tesz, mintha itt sem lenne. A fotózásra készülünk, ami az első munkám itt Milánóban. Besétálok a díszletbe és próbálom nem kimutatni a dühömet, ami Harry felé irányul, aki ebből semmit nem vett észre egész nap vagy nem akart. Ahogy megpillantom a partnerem, leesik az állam, ilyen izmos pasit sem láttam még sose. A fotós kiadta az utasításokat, így a pasi a csípőmet markolászta, míg ajkai, majdnem teljesen egybe simultak az enyémmel. A szerelmet és a vonzódást kellett megjeleníteni. Az egész jól is ment, míg Harry az egyik forróbb képnél, ahol csókolóznunk kellett, be nem rontott a díszletbe és le nem szedte rólam a férfit, aki döbbenten meredt rá, ahogy én is.

- Mi a faszt képzelsz magadról? – üvöltötte szerencsétlen férfinak a szavakat.

- Mi bajod van, ezt kellett csinálnom. – húzta fel a szemöldökét és igazán dühösnek látszott.

- Az lehet, de te kurvára kihasználtad a helyzetet. – lökött Harry egyet a férfin, aki visszalökte rögtön. Tudtam, ha így folytatják egymásnak fognak menni.

- Ki jönnél velem? – ragadtam meg a kezét és kihúztam a fotó stúdióból.

- Mi a frász bajod van neked? – csattantam, ahogy kiértünk a hallgatózó fülek halló távolságából.

- Nekem? Semmi, nem én smároltam egy másik pasival önfeledten. – előre lépett és a falnak nyomott.

- Te tiszta hülye vagy és most eressz el. – tettem a mellkasára a kezem, de nem használt, továbbra is sarokba voltam szorítva.

- Nem vagyok hülye, láttam, amit láttam.

- Mit láttál Harry, na mit? – csattant a pofon az arcán, mire elhátrált tőlem. – Semmit nem láthattál, mert ez csak munka, az viszont egyértelmű, hogy egész nap le se szartad a fejem, most meg itt konkrétan féltékenységi rohamot kapsz a nagy semmitől.

- Nem szartalak le. – kezdett védekezni.

- Nem a szart nem, levegőnek éreztem magam egész rohadt nap. – komolyan sírni fogok, ha így folytatom. – Tudod elég volt egyszer ezt eljátszanunk, nem kérek belőle ismét.

- Nicole, várj. – kiabált utánam, de nem álltam meg, csak hátra néztem és még utoljára megszólaltam, hogy aztán rágja magát.

- Nem leszek titok Styles.

Nem jött utánam, nem is szólt és ez így volt jó. Semmi kedvem nem volt bele menni ezredszerre ugyan abba a beszélgetésbe, hisz ugyan az lenne a vége, hogy titkolózik és én nem érteném meg. Nem vagyok hozzá szokva ahhoz, hogy bujkálnom kell, bár a mostani állás szerint elég gyakran csináltam ezt, míg Liammel voltam és Harry folyton a nyomomban járt a munkában. Viszont az baromira nem tetszik, hogy most valóban együtt vagyunk, de már nem csinálja ugyan azt mint régen. Tiának talán tényleg igaza volt, elszállt a varázs, ahogy a pálya szabaddá vált. Ezzel, csak az a baj, hogy nekem már nincs visszaút, mivel azt hiszem bele szerettem. 

A nap hátralévő része szerencsére eseménytelenül telt, tovább folytattuk a félbeszakadt fotózást, míg Harry tisztes távolból figyelt és nem tett semmi bosszantót, de tisztán láttam rajta, hogy mindig ökölbe szorította kezét és az állkapcsa megfeszült, amikor a partnerem közelebb merészkedett hozzám, mint azt Ő helyesnek gondolta volna. A féltékenysége szembe ütköző volt, pont ezért nem értettem, hogy miért titkol el engem. Nem inkább büszkének kéne lenni-e, hogy vele vagyok. Mutogatni mindenkinek, hogy irigyek legyenek? Túlzásba sem kéne vinni, hisz nem egy tárgy vagyok, de attól még éreztethetné velem, hogy számítok. Valahogy nem akartam, hogy vége legyen a napnak, mert tudtam, hogy ezt a beszélgetést még nem zártuk le. Hiába nem akarok erről beszélni, tudom, hogy elkerülhetetlen lesz előbb vagy utóbb és inkább legyen előbb, mert ha állandóan halogatjuk a végén egy olyan vitát robbantunk ki, ami már kilencven százalékban nem is erről szólna, hanem bármiről, ami a másikat zavarja, így egy fel turbózott vagdalkozásban lenne részünk. De a nap vége eljött, nem menekülhetünk előle örökké.

- Nicole valami fantasztikus voltál. - ölelt magához a párom, ami szerintem direkt szorongatott olyan sok ideig, hogy Harry közelebb lépjen. - A fiúdat pedig tartsd pórázon.

- Ő nem a fiúm. - mondtam ki hangosan, hogy Harry is hallja, akinek a döbbent tekintete minden pénzt megért.

- Akkor nem értem a reakcióját.

- Nicole, gyere mennünk kell. - kapja el a kezemet Harry és kifelé kezd húzni.

- Elengednél? - kérdezem meg felháborodva.

- Arról ne is álmodj. - szűri a fogai között és az öltözőig meg sem áll velem, majd belök az ajtón és még pár szót hozzám vág. - Öt perced van, igyekezz.

Nem értettem Harry kiborulását és most először gondoltam úgy, hogy talán nem is volt jó ötlet össze szűrni vele a levet, hisz ez az oldala baromira nem tetszett. Nem volt velem soha ilyen, így elég nagy sokként ért a viselkedése. Nagyon remélem, hogy nem szórakozott velem eddig és nem hitette el velem a jó fiú szerepét, mert nem akarok újabbat csalódni, főleg úgy, hogy Harry mentett ki abból a szar kapcsolatból Liammel. Gyorsan öltöztem át, mivel nem akartam Harryt még jobban felidegesíteni. Amikor kimentem, még mindig az ajtóban állt és elég dühös kinézettel meredt rám. Nem szólt semmit, csak elindult előre, én meg követtem őt kifelé, vissza az autójához. Minden kérdés nélkül szállt be és látszott rajta, hogy azt várja én is beüljek mellé. Mivel már nem Los Angelesben voltunk, így nem tehettem meg, hogy itt maradok, mivel akkor sosem találnék vissza Harry lakásához. Harry az úton egy szót sem szólt hozzám, csak markolta a kormányt dühében, míg az ujjai el nem fehéredtek, de akkor sem engedett a szorításán. Láthatólag nem érdekelte különösebben, hogy fájdalmat okoz magának. Mivel a sebesség korlát fogalmát sem ismerte jelen pillanatban, így alig negyed óra alatt tettük meg a lakásig az utat. Leparkolt, de nem csinált semmit, csak az utat bámult.

- Majd később jövök. - vetette oda fél vállról, így tudtam, hogy azt várja, hogy kiszálljak.

- Ne várd, hogy meg várjalak. - szóltam vissza, majd kipattantam a kocsiból, mielőtt beszólhatott volna bármit is.

Olyan sebességgel indult el, hogy a kocsi kerekei csikorogtak, majd egyszerűen eltűnt az út végén lévő kanyarban. Még így is, hogy pokolian mérges voltam rá, féltettem, hogy esetleg valami baja esik vagy bármi, de nem gondolkozhattam ilyesmiken. 

Bementem a házba, ahol Tia döbbent tekintete fogadott.

- Mi volt ez? - kérdezte, ezzel egyértelművé téve, hogy mindent látott a kinti jelenetből.

- Egy féltékeny férfi kirohanása. - vontam vállat, majd elsétáltam mellette be a konyhába, hogy valami étel után nézzek, mert egész nap nem ettem semmit. 

- Miért féltékeny?

- Ha hiszed, ha nem a fotó partnerem miatt. - legyintek, míg kiveszek egy doboz salátát és öntetett a hűtőből.

- Ez komoly? - akad ki, míg bele nyúl a salátámba a villával, amit a kezébe vett.

- Az, nem láttad mit művelt. Kirohanást rendezett a fotózás kellős közepén. Nem láttam még ilyennek. - tettem egy falat salátát a számba, de alig tudtam lenyelni a gyomrom miatt, ami még mindig görcsben állt Harry miatt.

- Ez egy idióta.

- Ez még semmi, ennek az egésznek az teszi az i-re a pontot, hogy egész nap levegőnek nézett, úgy tett, mintha semmi sem lenne közöttünk. - magyaráztam el Tiának a dolgot.

- Oké, hivatalosan is megőrült. Majd beszélek vele. - azonnal tiltakozni kezdtem.

- Nem kell Tia, majd én elintézem.

- Ahogy gondolod, de nekem most mennem kell, találkozom Márióval. - mosolygott rám, majd csakugyan magamra hagyott.

Este kilenc is elmúlt már, de Harry sehol sem volt. Kint ültem a kertben a padon és azon gondolkoztam talán én reagáltam-e túl ezt a dolgot és nem is Ő a hibás ebben vagy nem teljes egészében. A magánélet kihagyását a munkából nem is érzem rossznak, de akkor beszéljük meg, kerek-perec jelentsünk ki A-t vagy B-t, de legyen leszögezve, hogy ne lepődjek meg a tartózkodó viselkedésén. Épp az ajtó felé néztem, amikor láttam egy alakot elsétálni előtte, így biztosra vettem, hogy haza jött, majd be is igazolódott, amikor kicsivel később kilépett a teraszra. Nyilván nem talált odafent, így kijött, hogy megkeressen. Egyenesen felém közeledett és reméltem, hogy nem fog velem veszekedni, hogy már lenyugodott annyira, hogy értelmesen beszélgessünk. Megállt közvetlen velem szembe, de semmit sem tett vagy mondott.

- Sajnálom. - jött nagy sokára az első szava.

- Mit?

- Mindent. Egy farok voltam veled, nem kellett volna, így kiakadnom, hisz ez a munkádhoz tartozik, el kell viselnem, ha néha napján hozzád ér valaki rajtam kívül. - ült le mellém és egyik kezét fedetlen combomra helyezte, amit nem takarta a ruhám anyaga.

- Nem vitatkozom veled. De az a legkisebb gond Harry, hogy féltékeny voltál, az sokkal rosszabbul esett, hogy egyáltalán nem közeledtél felém, szinte hozzám se szóltál.

- Tudom, ne haragudj, de ez is mind a féltékenységem miatt volt, mert ideges voltam, ahogy megtudtam, hogy egy pasival fognak téged fotózni. - hajtotta le fejét.

- Nem lehetsz mindig ideges, ha párban fotóznak.

- Tisztában vagyok vele, de akkor is nehéz, hisz majd fel robbanok, ha azokra a képekre gondolok. Hisz megcsókolt. - érzem, hogy megint hergeli magát.

- Harry te mondtad, hogy ez csak munka és igazad van, az volt, semmi több. - tudom, hogy nem győzhetem meg, mikor egy téveszme lakozik a gondolatai között.

- Basszus annyira nehéz ez Nic.

- Meg kell beszélnünk, hogy mi legyen. - nézek rá, mire rám kapja tekintetét.

- Mivel? Velünk? Ugye nem akarsz szakítani velem? - sorozatos kérdései kicsit kiakasztanak.

- Jézus Harry, dehogy akarok, csak azt beszéljük meg, hogy mi legyen a munkában velünk. Titkoljuk vagy hozzuk nyilvánosságra a kapcsolatunkat?

- Most mit mondjak? - kérdez vissza.

- Az igazat, bármit, amit te szeretnél. Te, hogy látod jónak?

- Kérlek ne akadj ki, de szerintem az a legtanácsosabb, ha a magán életünk nem lát napvilágot a cégnél, mert nem akarom ugyan azt átélni, mint Mirandával. Nem akarom, hogy esetleg kirúgjanak téged, hisz sosem nézik jó szemmel az ilyesmit.

- Mert új vagyok igaz?

- Sajnos igen, így azt hihetnék, hogy azért jöttél velem össze, hogy előre menetelt várj tőlem és fordítva, azt hinnék, hogy csak azért választottalak, mert tetszel nekem. - túrt bele göndör fürtjeibe.

- Ha ezt akarod, akkor tegyük ezt, de nem rendezhetsz több ilyen jelenetet, mert ez lebukás veszélyes Harry.

- Tudom-tudom és kérlek bocsáss meg nekem. - vont a karjaiba.

- Már régen megbocsájtottam te marha, mert szeretlek. - viccelődtem vele.

- Baszki mit mondtál? - fordít maga felé.

- Marha?

- Nem, utána.

- Szeretlek. - esett le nekem is, hogy mit mondtam neki.

- Szeretsz engem?

- Még hányszor mondjam ki? Nem egyértelmű, hogy szeretlek?

- Az istenit te nő, ha tudnád, hogy mennyire odáig vagyok érted. Halálosan szeretlek.