Prológus!

 Sziasztok!

Meg is hoztam a prológust!
Várom a véleményeket!

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Nicole! - hallottam meg anya kiabálását a halból, bár csoda, hogy föl lehetett hallani az emeletre ugyan is a házunk nem számított éppen kicsinek.

- Megyek már. - mondtam unottan majd lementem a hallba ahol anya már toporzékolva állt az ajtóban indulásra készen.

- Mennyünk különben biztosan lekésed a Los Angelesbe tartó gépet. - mondta anyám türelmetlenül.

- Már indulhatunk is. - mutattam a mellettem sorakozó bőröndökre.

- Rendben. - majd fogta a csomagjaimat és elindult az ajtón kifelé.

Én még megfordultam és egy érzelgős pillanat közepette puszit dobtam a háznak és úgy éreztem kellően elbúcsúztam tőle. Majd bezártam az ajtót és beszálltam anyám kocsijába. A reptéren tértem magamhoz a gondolataimból. Nem megyek messzire de még is annyira félelmetes ez az egész elköltözés dolog. Egyedül 18. évesen egy idegen városban, úgy hogy még munkám sincs nem valami felemelő dolog. De mivel a szüleim gazdagok voltak és anyám úgy gondolta ideje elkezdenem a karrieremet elköltöztem otthonról Los Angelesbe. A pénz nem akadály, míg nem találok munkát a szüleim támogatnak. Bár kikötötték, ha fél év alatt nem találok semmit, akkor haza megyek és anyám cégénél fogok dolgozni, mint divat menedzser. Fogalmam sem volt, hogy ez a flancos cím mit akart takarni de én inkább stylist-nak mondtam volna.

- Hívj ha megérkeztél. - mondta anya és egy puszi kíséretében útnak intett a repülő felé.

- Mindenképpen. - válaszoltam neki, majd eltűntem az alagútban.

A repülés minden további gond nélkül zajlott és hamar meg is érkeztem, pontosabban 3 óra repülőútra volt tőlem Los Angeles. Mikor leszálltam és a reptér kapuján kiléptem éreztem, hogy ez az én nagy lehetőségem itt végre az lehetek, ami midig is akartam. Mikor kiértem láttam egy pasast az én nevemmel egy táblát szorongatni. Közelebb mentem mire a pasas megszólított.

- Miss Montez ha nem tévedek. - mondta kellő udvariassággal a férfi.

- Igen uram én vagyok. - köszöntöttem illendően a férfit.

- Szólítson Pablonak kis asszony. Én vagyok a szálloda gondnoka, ahol a szülei lakosztályt vásároltak önnek. - mondta Pablo, mint az imént kiderült.

- Köszönöm Pablo, hogy kijött értem. - köszöntem meg neki.

- Nem tesz semmit, hisz ez a munkám. - mondta Pablo, majd elvette a csomagjaimat a kezemből.

Mikor visszatért a pakolásból kinyitotta előttem a limuzin ajtaját majd beszálltam. Nem gondoltam, hogy a szüleim ekkora felhajtást csapnak miattam. Már megszoktam, hogy otthon pompában élek de ez már nekem is sok volt. A nagyobb sokk akkor ért, mikor Pablo kinyitotta előttem az ajtót és feltárult előttem a szálloda látványa.

- Azuro Hotel. - olvastam fel némán a cégéren szereplő nevet és tudtam, hogy rengetegbe kerül egy ilyen szállodában egy lakás. Ha nem tévedek anyám nem csak bérli, de meg is vette a számomra.
Mikor a lakásba értem a szavam is elakadt. Minden csupa márvány. Egy nagy nappaliba nyílt a lakás, aminek az egyik oldalában egy amerikai konyha díszelgett az is teljes pompában és a bal oldalról egy nem éppen szűknek mondható folyosóról nyílt egy erkély. A kilátás mennyei volt. A jobb oldalon ugyan így de ott egy hatalmas háló volt és hozzá egy jól megérdemelt márvány fürdő. Itt minden meg volt, ami egy lánynak kell.

Mire kicsomagoltam este kilenc is elmúlt ezért egy hosszú fürdő után elmentem lefeküdni és úgy döntöttem anyát csak holnap reggel hívom fel. Hamar arra eszméltem, hogy már reggel is van.

Mikor kikászálódtam az ágyból egy üzemen fogadott az ajtó mellett álló kis asztalon.

Miss Montez állt rajta. Kibontottam és egy papírt találtam telis-tele cég és ügynökség nevekkel.

- Hát nem sokáig fogok tétlenül itthon ülni úgy gondolom. - nevettem fel magamban.

Készítettem magamnak reggelit és meg sem lepődtem, hogy a hűtőm dugig van minden féle földi jóval. Egy narancslé és egy kiadós rántotta után úgy döntöttem, hogy el is kezdem meglátogatni a papíron felsorolt ügynökségeket. Gyorsan felhúztam a kedvenc szűk farmerem és egy hozzá illő ujjatlan barack szín inget és magas sarkú fekete cipőt és már útnak is indultam. Pablo még a halban elkapott, hogy el vigyen-e de mivel jó volt kint az idő így inkább a séta mellett döntöttem.

Tíz perc séta után meg is érkeztem az első címre. A cég nem volt különösebben ismerős, de gondoltam első helynek tökéletes. Bementem és a szokásos procedúra következett, amit már kívülről fújtam. Először portfólió nézegetés, majd kifutón járás és ha tetszettél ruhákat adtak rád és úgy járattak fel alá. Most is ugyan ez volt a helyzet, de a végén közölték velem, hogy nem vagyok elég szép nekik mert ők inkább a fotó modellkedéshez alkalmaznak lányokat, de ha kifutós bemutató lesz feltétlenül szólnak nekem. Hát kössz gondoltam magamban majd elköszöntem és mentem a második helyszínre ami úgy körülbelül fél órára volt innen.

Mikor megérkeztem már láttam, hogy biztos rossz helyen vagyok mert a Moda szó jött velem szembe. Na pont ide kellett jönnöm. Otthon is volt egy ügynöksége a Modának és ott hajtottak el úgy, hogy akár most is befejezhetem, mert nem vagyok jó semmire. De gondoltam lesz, ami lesz.

Mikor bementem egy nő üdvözölt. Átnézte a portfóliómat majd engem is végig mért, majd a járás következett végül pedig a ruhás vonulás. A nő le volt nyűgözve. Nagyon tetszett neki az arcom, az alakom a járásomat pedig külön kiemelte, hogy mennyire egyedi és hogy ők éppen ilyen modelleket keresnek. Megköszöntem neki az elismerő szavakat. Ő megígérte, hogy amint beszélt a cég vezetőjével azonnal telefonál nekem. Megkért, hogy pár képet had készítsenek rólam, hogy a főnöke megnézhesse a természetes arcomat is. Amikor ez megtörtént elköszöntem tőle és áldottam az eget, hogy bejöttem. Lehet, hogy meg is találtam a munkámat. De teljesen nem lehettem biztos benne ezért még 3 helyre elmentem. Ott vegyesek voltak a vélemények az egyik teljesen jónak talált, a másik csak a fotó modell kategóriába sorolt, a harmadik pedig csak mediterrán modelleket foglalkoztat, bár nem tudom, hogy a Montez név hallatán én nem vagyok mediterrán nekik de minden esetre jót nevettem.

Hat óra volt mire hulla fáradtan a lakásomba értem. Tárcsáztam anyát.

- Szia. - köszöntem neki.

- Szia Nic. Azt hittem nem is hívsz. - mondta egy kis aggódással a hangjában bár nem tudtam hogy van neki ilyen hangja.

- Jaj dehogy is nem. Csak tegnap már késő volt, ma meg egész nap castingokon voltam. - mondtam örömmel a nagy hírt.

- Na és volt valami? - kérdezett rá anya.

- Igen. Tudod az otthoni Moda elutasított még egy éve. Na itt is van egy és nagyon tetszettem neki és most várom a válaszukat. - mondtam anyának.

- Na ennek örülök. - mondta anya.

- Én is. Na leteszem mert későre jár. - mondtam majd köszönés után letettük.

A további egy hét is a castingokkal telt és már a várost is kezdtem megismerni. Nagyon tetszett Los Angeles és tudtam, hogy ez az én városom.