Hoztam nektek egy újabb fejezetet, remélem tetszeni fog!
Szeretném a véleményeteket kérni, hogy eddig, hogy tetszik a történet. Örülnék, ha írnátok nekem véleményt, mert eddig nem sok visszajelzést kaptam.
Köszönöm.
Esther xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry
Amikor a nevemet hallva a színpadra léptem még
nem sejtettem, hogy azzal a lánnyal fogok farkas szemet nézni a tömeg közepén,
aki tegnap este kikosarazott. Azt hittem soha többet nem látom. Hát nagyon
tévedtem, Nicole itt állt velem szemben és nagyon is úgy tűnt, hogy több időt
kell vele töltenem. Ez egy részt nem volt az ínyemre, másrészt még is
felvillanyozott a lány látványa. Nem igazán értettem a szívemben felbukkanó
ambivalens érzéseket. Egyszerűen nem tudom meg magyarázni mi, de valami teljes
mértékben megfogott ebben a lányban és nem engedett el szűnni nem akaró
szorítással.
- Köszöntök mindenkit. Nagyon örülök, hogy
közöttetek lehetek. Harry Styles vagyok. Már biztos sokat hallottatok rólam,
így nem untatnálak titeket. Izgatottan várom a közös munkát és sok sikert
mindenkinek. - fejeztem be a monológomat, miközben a szememet egy percre sem
tudtam levenni Nicoleról.
- Nekünk megtiszteltetés Harry, hogy itt vagy. -
mondta az igazgatónő, ami nagyon jól esett az egómnak. Bár fényezni nem kellett
volna.
Mikor mindenki szétszéledt, úgy döntöttem most nem
szándékozom komoly beszélgetésekbe bonyolódni, így próbáltam, addig kerülni Nicolet ameddig csak lehetett. De mivel tulajdonképpen vele kell, majd dolgoznom
nulla huszonnégyben nem lesz egyszerű feladat és semmiképpen sem lesz
elkerülhető.
***
Nicole
Mikor a színpadról Harry nézett le rám, nem
tudtam mit csináljak. Fogva tartott a tekintetével. A szája mozgott, miközben a
beszédét mondta, de a tekintetét egyszer sem emelte le rólam. Valami furcsa
érzés kerített hatalmába. Nem ismeretem őt, de még is annyira ismerős és egyben
magától értetődő volt számomra a jelenléte. Megborzongtam tőle. Felettébb
vonzónak találtam őt, ha lehet még jobban, mint a klubban. Zöld, szinte tengerre
emlékeztető szeme az enyémbe mélyedt. Borostás arca kiemelte az arc csontját és
szélfútta Barna göndör haja maga volt a tökéletesen lazán beállított kompozíció.
Mikor a bemutatkozásoknak vége lett, nem tudtam
hová menjek. Nem akartam vele találkozni. A személye valahogy megrémített.
Tisztán érezhető volt közöttünk a feszültség tegnap is és ma is így három
méterről. Csak abban tudtam reménykedni, hogy egy: csak én érzem vagy kettő:
nem szexuális ez a feszültség, hanem ellenszenves.
- Nicole, gyere David már vár. - kiabált nekem az
egyik modell, akivel ma képeket készítettünk.
- Megyek már Aaron. - siettem, mert már David
biztosan pipa, mert még nem vagyunk az épület mögött lévő parkban, ahol a
képeket készítettük.
Mikor oda értünk Aaronnal, David kissé mérges
volt, de helyettem Aaront szidta le.
- Oké álljatok a fa mellé. Nicole rakd rá Aaron
csípőjére a lábad. Aaron te, pedig húzd magadhoz Nicolet amennyire csak tudod. És
legyetek nagyon szerelmesek. - adta ki nekünk David az utasításokat.
Felettébb érdekes volt ez a fotózás, még sosem
volt partnerem, de még sem feszélyezett ez a helyzet. Tudtam, hogy ez csak
munka.
David minden féle pózban beállított minket,
egyszer még azt is kérte, hogy csókolózzunk. Elég érdekes volt, de a
végeredmény nagyon tetszett. Én ha kívülálló lennék teljesen lehittem volna,
hogy ez a két ember rettentően szereti egymást. David is csak áradozott, hogy
mennyire ügyesek voltunk.
- Köszi David mindent. - köszöntem meg neki.
- Nincs mit. - mondta, majd épp indulni akartam. - Nicole várj! Ezeket kérlek add át az igazgatónőnek.
Nyújtotta felém a kinyomtatott képeket David.
- Rendben. - majd elsétáltam vissza a bejárathoz
és csak imádkozni tudtam, hogy Harry ne legyen ott.
Kopogtam és mikor egy "Szabaddal" zöld
jelzést kaptam, benyitottam. Hát nem volt szerencsém, Harry is az irodában
volt.
- Igazgatónő, David küldi a fotózásunk képeit. -
mondtam az igazgatónőnek és átnyújtottam a képeket.
- Köszönöm Nicole. Jut eszembe Harry, ő itt Nicole Montez az új gyakornokunk. - fordult az igazgatónő Harry felé, hogy bemutasson
neki.
- Örvendek Nicole. Biztosan tehetséges. - nyújtott
kezet és csak ennyit mondott. Nem is ismertem rá. Annyira zárkózott és flegma
volt.
- Örvendek. További jó munkát. - mondtam kimért
hangon majd kisétáltam a helységből.
Nem tudom mi volt ez az egész. Ennyire kimért és
közömbös emberrel még sosem találkoztam.
Kétség kívül ő volt Harry, de a mai viselkedése
után én nem akarok vele megismerkedni.
***
Harry
Nicole igazán tehetséges volt. A képek gyönyörűek
voltak. A férfi modell szerencsés, hogy egy ilyen lány volt a párja. Néhány kép
felettébb felkavart, magam sem tudtam, hogy miért. De el kellett vonatkoztatnom
mindentől. Ez csak munka.
Az igazgatónő arról faggatott, hogy érdemes-e Nicolet teljes jogú modellként alkalmazni. Erre még nem tudtam válaszolni.
Pechemre megkért, hogy figyeljem a munkásságát és irányítsam. Nagyszerű a
tervem itt bukott el, hogy kerülni fogom őt. Ennek nem lesz így jó vége.
***
Nicole
A nap hátralévő fele eseménytelenül telt. Haza
mentem. Tiával jól elbeszélgettük az időt. Mikor megtudta, hogy Harry a modellügynök, majdnem hátast dobott a székkel. Kérdezte, hogy tetszik-e nekem. Nemet
mondtam. Tudtam, hogy észre veszi, hogy hazudok. De őt nem érdekelte a dolog.
Liam este átjött és együtt vacsoráztunk, mert
hozott az egyik étteremből kaját. Örültem neki, mert semmi kedvem nem volt
főzni. Este itt aludt, aminek örültem, mert hiányzott már az ölelése. Furcsa
mód attól féltem, hogy Harry valamiképpen hatással lesz rám, de semmi furcsa
nem történt köztem és Liam között, ami erre utalt volna.
Reggel elmentünk Liammel egy kávézóba
reggelizni, ma sajnos nekem is és neki is sokáig kell dolgozni, így csak holnap
látom őt újra.
- Holnap meddig dolgozol? - kérdeztem meg őt.
- Még pontosan nem tudom, de biztos nem késő
estig. - válaszolta, majd rám mosolygott.
- Remélem is. - mosolyogtam rá vissza, majd
áthajolva az asztalon adtam neki egy csókot.
Mikor befejeztük a reggelit elköszöntem tőle,
majd siettem is be a céghez, mert ma is volt két fotózásom és a divat
tervezővel az éves nagy bemutatóra kellett ruhákat készíteni nekem.
Örültem, hogy van beleszólásom a dologba, így
biztosan fantasztikus ruháim lesznek. Nem volt már túl sok időnk, mert a
bemutató két hónap múlva lesz. Ott dől majd el, hogy felvesznek-e rendesen is.
Mindent bele kell adnom, hogy így legyen.
Mikor beértem már rohantam is a sminkbe, hogy a
fotózásra mindnél előbb készen legyek. Majd a hajamat is megcsinálták és már a
fehérneműket vettem fel, mert ez egy eléggé pikáns fehérnemű reklámnak a
fotózása lesz. Kissé izgultam is, hogy egy magazinban lesz benne ez a kép, de
örültem neki, hogy már rendes munkákat is adtak nekem.
Ismét David fotózott. Kezdtem azt hinni, hogy
direkt magát kéri hozzám, de nem bántam nagyon jó volt a munkájában és jókat
lehetett vele hülyülni.
Egy piros csipke fehérnemű együttesben voltam,
ami nem igazán hagyott mit a képzeletre bízni.
Mikor már pár kép készült vettem észre, hogy Harry engem figyel.
Nem tudom, hogy miért, de feszélyezni kezdett a
dolog. Harry arcáról semmit sem lehetett leolvasni, csak azt láttam, hogy
méregetett. Hol az arcomat nézte, hol a testemen vándorolt a tekintete, ami
egyre jobban zavarni kezdett.
Mikor elmentem és egy másik fehérneműt vettem fel
áldottam az eget, hogy ez egy egybe részes body volt, így annyi minden nem
látszódott belőlem.
Harry továbbra is engem fürkészett a
tekintetével. Néha fellelhető volt valamiféle vágy a tekintetében, de én inkább
nem foglalkoztam vele.
Mikor készen lettünk a fotókkal, még
kiválasztottam a képeket és David kinyomtatta nekem.
- Nicole. - hallottam a nevem abból az irányból,
ahol Harry eddig állt, tudtam, hogy ő szólított le.
- Igen? - fordultam felé, amikor már szinte előttem
állt.
- Megnézhetném a képeket?- kérdezte meg és már a
kezemben lévő fotókért nyúlt.
- Persze. - adtam át neki.
Egy darabig, csak szótlanul nézte a képeket, majd
nagy sokára megszólalt.
- Szépek lettek a képek, de - mindig van egy de
gondoltam magamban. - figyelj a csípő tartásodra. gyönyörű az alakod, de ha így
tartod, akkor még is plusz kilókat lehet látni a képen. - emelte fel az egyik
képet a két ujjával. Voltaképpen igaza volt, de a stílus, ahogy ezt közölte
egyszerűen megőrjített.
- Köszönöm a tanácsot. Igyekszem megfogadni. -
mondtam közömbösen, majd mikor vissza adta a képeket még köszöntem Davidnek,
majd ott hagytam őket.
Egyre jobban idegesített Harry és a semleges
hozzá állása. Láttam, hogy mennyire élvezte a kritizálásomat. De megfogadtam magamnak,
hogy nem hagyom, hogy hibát találjon.
Mentem Emmához, aki már a Moda hivatalos divat
tervezője lett.
- Szia Emma. - köszöntöttem őt, mire egy
szívélyes mosoly volt az ajándékom.
- Szia Nicole. Gyere kezdjünk is munkához. -
mondta Emma, majd az asztalához sétáltam, ahol minden féle papírok voltak
különböző ruhák rajzaival.
- Akkor ma, csak megpróbáljuk megrajzolni a
kettőnk elképzeléseit. - mondta Emma, majd pár üres papírt vett elő.
- Rendben. - mosolyodtam el.
- Oké. Szerintem neked remekül áll a zöld, a
korall és a bronzos árnyalatú színek. - sorolta fel a különböző színeket.
- Szerintem is. Nagyon szeretem az élénk lime
zöldet.- mondtam neki és láttam, hogy a szín hallatán felcsillan a szeme.
- Stílusban szerintem neked remekül állna egy
pánt nélküli rövid koktél ruha, ami kissé asszimetrikusan lenne panelekből össze
varrva. Elképzeltem neked egy hosszú ujjú csipkéből varrt estélyit, ami a comb
közepéig fel van vágva. - sorolta fel az ötleteit Emma.
- Ezek remek ötletek, mintha a gondolataimban
olvasnál. - mondtam neki önfeledten és már alig vártam, hogy a kész ruha rajtam
legyen.
- Ennek örülök. Akkor kezdjünk is neki a
rajzolásnak. - mondta, majd a papírra firkantott egy női alakot alig három
vonalból. Le voltam nyűgözve.
A vázlatok nagy vonalakban készen voltak, Emma
mielőtt eljöttem megígérte, hogy jövő hétre a rendes látvány terveket elkészíti
és kiválasztjuk a megfelelő anyagokat.
Már annyira izgatott voltam miatta.
Este hat órakor volt a következő fotózás.
Mindenhol Davidet kerestem, amikor nem találtam, a másik modelltől, ki velem fog
szerepelni a képeken meg kérdeztem.
- Ashley hol van David?
- Nem David fog ma fotózni. - mondta Ashley
flegmán, nem igazán kedvelt engem.
- Akkor még is ki? - mire a kérdésemre választ
kaptam volna jött az ismerős hang a hátam mögül.
- Én. - mondta Harry miközben megfordultam.
Nem hittem a szememnek. " Ez most
komoly!" kérdeztem magamtól. Jó oké csak essünk túl rajta végre.
- Gyerünk Nicole, Ashley álljatok a fa mellé és
csináljatok úgy, mintha gyűlölnétek egymást. - adta ki Harry az utasításokat
és a feladat nem volt nehéz, ugyan is Ashleyvel ki nem állhatjuk egymást. Ő
volt a híres Ashley Rogers a szuper modell, aki vélhetőleg konkurenciát látott
bennem és lépten-nyomon keresztbe is tett.
- Nicole nem elég gyűlölködő a nézésed. - kritizál
megint Harry mire egy gyűlölettel izzó tekintettel ajándékoztam meg őt.
- Na erről beszéltem. - mondta miközben
fényképezett.
Este nyolc körül lettünk kész. Mikor indulni
akartam Harry megfogta a csuklóm és úgy szólt hozzám.
- Nicole. Tudom, hogy az ismeretségünk nem éppen
úgy kezdődött mint egy munka kapcsolat, de ez ne zavarjon téged. - mondta
miközben nem engedte el a kezemet.
- Engem nem zavar. - mondtam neki mindnél
közömbösen.
- Nem? - nézett rám kérdő tekintettel.
- Nem. - válaszoltam egyszerűen.
- Akkor miért érzem azt, hogy feszült vagy a
közelemben? - kérdezett rá mire nem tudtam válaszolni. Még is mit mondjak neki? Hogy azért vagyok feszült, mert megőrjít a közelséged?
- Nem vagyok feszült. Egyszerűen nem kedvellek. -
mondtam ki a hazug szavakat.
- Nem kedvelsz? - nézett rám felhúzott
szemöldökkel.
- Nem igazán. Nem szeretem a nőcsábászokat. -
mondtam ki, ami ma már megfogalmazódott bennem.
- Nőcsábász? - nézett rám értetlenül.
- Ne tégy úgy mint, ha hülye lennél. A klubban
vélhetően kiakartál kezdeni velem. Erre itt meg levegőnek nézel. Hogy is van ez Harry? Ha nem tévedek, csak egyéjszakás kalandot akartál. - mondtam ki, ami a
szívemet nyomta.
- Gondolja amit akarsz. - szűrte a fogai között
dühösen a szavait.
Olyan gyorsan elviharzott, hogy reagálni sem volt
időm.
***
Harry
Nicole szavai valamiért mélyen megbántottak engem.
Nem volt még soha ilyen velem. De mélyen felháborodtam azon, hogy ilyeneket
feltételez rólam. Igaz, hogy valamennyire igaza van, ugyan is kerültem őt és próbáltam
csak munka kapcsolatnak tekinteni a kapcsolatot vele. De vélhetően túlságosan
kimért voltam vele, amire azt hitte, hogy rossz szándékaim voltak akkor este
vele.
De erről szó sincsen. Akkor este valami megfogott
benne, ami szűnni nem akaró fogással szorította a szívemet. Egyre jobban, mindnél
több időt töltöttem vele. Ma mikor hozzá értem azt hittem ott helyben
megsemmisülök a teste érintésétől. Valamit ki kell találnom. Vagy továbbra is
közömbös leszek és eltaszítom magamtól vagy bevallom neki, hogy érzek iránta
valamit és talán ő is elmondja, hogy miként érez irántam. De mivel barátja van, halott az ötlet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése