24. fejezet - Ki irányít kit?!

Sziasztok!

Itt lenne az újabb rész, jó olvasást!
Várom a véleményeteket róla! :)

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Nem akartam elválni tőle, képtelen voltam rá. Rabja lettem ennek a csodálatos nőnek, akinek a szívét talán sose fogom megkapni, nem birtokolhatom. Egyre inkább biztosabb voltam benne, minnél több időt töltöttem vele. Éreztem, hogy reagál a teste az enyémre, de fogalmam sem volt arról, hogy a szíve is épp úgy érez-e, mint a sajátom. Reménykedtem benne, még mennyire. Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Mekkora közhely. Nem hittem és nem is hiszek az ilyen dolgokban. Reménykedjünk életünk végéig egy dologban, csak mert valaki egyszer kitalált egy hülye közmondást. Kész vicc. Sok ember, pedig ezek szerint a kitalált téveszmék szerint éli nap mint nap az életét. Boldogtalan emberek, aki egy puszta mondattól várják a csodát, hát megsúgom nem fog jönni. Egyre negatívabb vagyok. Mi a fene bajom van? Itt csókolóm a lányt, akit nagyon kedvelek, túlságosan is. De tisztában vagyok vele, hogy tilosban járok. Van barátja. Mit is gondoltam eddig? Hogy majd feladja a kapcsolatát miattam? Ezt most komolyan gondoltad Harry? Tényleg? Szállj le a földre. Kényszerítettem magam, hogy elváljak tőle.

- Köszönöm, hogy haza hoztál. - nézett a szemembe és kinyitotta a kocsim ajtaját.

- Szívesen. - néztem, amint kiszáll, majd megfordul és egy mosoly kíséretében távolodni nem kezd a kocsimtól. Még láttam, amint belép a hotel nagy kapuján, hogy eltűnjön mögötte.

Haza fele csak a mai és az eddig történt dolgokon járt az agyam. Az Olaszországban történt események, nagyon megkavarták a dolgokat. Hatalmas vágyat éreztem, akkor iránta, ami itthon sem szűnt meg. Egyre rosszabb a dolog. Nehezen tudom magam vissza fogni a közelében. Nem tudom meddig tudom türtőztetni magam és meddig fogom azt elnézni magamnak, hogy van barátja. Kell nekem ez a nő. De eléggé ambivalens érzelmek kavarognak bennem. Szeretnék vele lenni, de egyre többet gondolok arra, hogy inkább hagyom és keresek valaki mást. A nagy kérdés képes lennék túllépni rajta? Nem tudom rá a választ.

A forró zuhanytól váram a megváltást, ami csak nem köszöntött engem. Elkerült, ezzel kínozva tovább. Nem nyugtatott le. Szapora szívverésemet, semmi sem könnyítette meg. Úgy éreztem magamat, mintha koffein túladagolást kaptam volna. Kezdtem félni, hogy kiszakad a bordáim közül, úgy dübörgött a mellkasomban. Elzártam a forró csöppöket és egy törölközőt a csípőm köré csavartam, így léptem ki a fürdőből. Telefonom kijelzője villogó fénnyel jelezte számomra, amíg zuhanyoztam valaki keresett. Mikor megnéztem a telefonom több nem fogadott hívásom is volt. Ugyan attól a személytől. Miranda. Virított a kijelzőn. Ezt nem hiszem el. Miért nem tud már békén hagyni engem. Nem elég, hogy Ő csalt meg többször is, még van képe vissza könyörögni magát. Mi van éppen nincsen senki aki jól megdugná, ezért beéri velem is vagy mi? Persze én voltam a hülye, mert kétszer is lefeküdtem vele, hogy könnyítsek a vágyaimon, pedig bárki mással lennék csak vele nem. Na jó ez hazugság. Csak egy valaki van, akit akarok. Nicole.

Míg ezen kezdtem gondolkozni, ismételten. Megint csörögni kezdett a készülék a kezemben. Elegem lett. Lenyomtam a hívás fogadása gombot.

- Mit akarsz? - szakadtak ki a szavak a számból.

- Neked is szia. - gúnyolódott velem, amihez nekem most nem volt ingerenciám.

- Mond miért zaklatsz, nem érek rá. - közöltem vele, remélem felfogja, hogy hagyjon már békén.

- Miért vagy ennyire ideges drágám? - nyávogott nekem a telefonba.

- Mond vagy lerakom. - csattantam fel kissé, elvesztettem a türelmem iránta.

- Csak elnézést kérnék, amiért nem mentem el a bemutatóra. - cica hangját elővéve beszélt hozzám.

- Nem lepődtem meg, megoldottam a hiányodat. - közöltem vele.

- Igen, mégis kivel? - kérdezett rá, mi van féltékeny?

- Nem tartozik rád. 

- Tudom már, a kis újoncod segített igaz. Mi is a neve Natalie?

- Nicole, de lényegtelen. - vetettem neki oda.

- Harry, Harry. - csitított le rosszallóan.

- Mi van?

- Te oda vagy azért a kis újoncért, nemde? Miatta nem akarsz engem. - csöpögtette az információit, amik cseppet sem tetszettek.

- Nem tartozik rád, hogy mi van Nicole-al, amúgy semmi olyan, amire gondolsz. Ő egy tehetséges modell és semmi több. - reméltem, hogy elég jó színész vagyok a hazugságom elhitetésére.

- Oké, mondj amit akarsz. - válaszolt nekem.

- Befejeztem a beszélgetést itt.

- Pedig átmentem volna hozzád. - közölte velem és engem egyáltalán nem érdekel.

- Kösz, nem kérek belőled. - mondtam, majd kinyomtam a telefont.

Ez a nő csak arra megy, hogy engem a plafonra küldjön. Ez az új hobbija vagy mi a fasz? Egyre jobban kezd idegesíteni. Nem igaz, hogy nem talál valakit magának, aki megdugja őt. Én tuti, hogy többet nem fogom. Elég hülye voltam amúgy is, hogy kétszer is megtettem, nem fogom többször. Rám akaszkodik, azt hiszi használhat engem kénye kedvére, de nagyot tévedett. Bizonyára most éppen kombinál köztem és Nic között valamit, de nagy ívből leszarom. Senki sem sejt semmit, mert profin kezeljük a kettőnk dolgát a cégnél, így senkinek sem fog feltűnni, hogy van köztünk valami. Bár egy-két csókon kívül semmi más nem volt. 

Másnap a munkában nem voltam túl koncentrál, így még jó, hogy semmi fontosat nem kellett csinálnom. Már javában az egy hónap múlva kezdődő olasz munkára koncentráltam, így nem kellett bent sok mindent csinálnom. Egy évig megint otthon leszek, ami szuper, mert hiába nem onnan származom nekem az az otthonom. Nicole csak egy plusz, ami jóvá fogja nekem tenni, az ott tartózkodásomat abban az egy évben. 

Ma egy fotózáson kell lennem, amin persze, hogy Nic a fő modell. Mostanában nagyon sok munkája van. Ez a fotózás eléggé különös nekem. Több lány is szerepelni fog a képeken és egy férfi, aki a központi modellhez, akar férkőzni, de a féltékeny tömeg nem engedi közelebb hozzá. Persze a szerelmes és vágyakozó tekintetek nem maradhatnak ki. Eléggé feszülten néztem őket. Irritált a srác sóvárgó tekintete és a keze Nicole csípőjén. Hivatalosan is féltékeny vagyok. Remek teljesítmény Harry, csak gratulálni tudok neked. Imádkoztam, hogy a többiek, ezt ne vegyék észre. Mikor végre vége lett ennek az igen csak pikáns fotózásnak egy hatalmas sóhaj hagyta el az ajkaimat megkönnyebbülésemben.

- Hol van Nicole? - kérdeztem meg Davidet.

- Szerintem az öltözőbe ment. Miért? - húzta fel a szemöldökét.

- Semmi, csak meg kell vele beszélnem valamit. - közöltem vele a lehető legközömbösebben, ami ilyen helyzetben telt tőlem.

- Oké. - nyögte és a képek felé fordulva, úgy tett mintha ott se lennék.

Kétség sem fér hozzá, hogy David oda van Nicole-ért, amiért nem is hibáztatom, hiszen csak rá kell nézni.

- Istenem. - kiáltott fel Nicole, amint megjelentem mögötte a tükörben.

- Megijesztettelek? - kérdeztem rá.

- Enyhén, a szív bajt hoztad rám. - nézett rám a tükrön keresztül.

- Ne haragudj. - szabadkoztam.

- Semmi baj, miért jöttél? - kérdezte tőlem és a szemeiben kíváncsiság csillogott.

- Csak megakartam mondani, hogy nagyon jó voltál ma a fotózáson. - mondtam valamit gyorsan.

- Igen, láttalak, hogy néztél engem. - kerekedtek ki a szemeim a mondata hallatán.

- Igen, mivel ez a munkám. - közöltem vele.

- Nem úgy értettem. Eléggé csúnyán néztél Dominicra. - kuncogott fel.

- Nem néztem rá sehogy. - ellenkeztem.

- Nem dehogy is. - kötekedett velem.

- Miért kötekedsz velem? - kérdeztem rá.

- Én, nem csinálok semmit. - válaszolt ártatlan arccal.

- Persze. - léptem felé közelebb.

- Harry. - csendesen ejtette ki a nevemet, de én már nem láttam, csak Ő volt előttem és a következő pillanatban a karjaimba húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Mi a fene bajod van? Üvöltötte a fejem, de a testem nem reagált.

Nem tudom, hogy meddig csókolóztunk, de nagyon nehezen váltam el tőle.

- Harry. Te tiszta bolond vagy? Szerinted, ha valaki észre vett volna, akkor mi lenne? - nézett rám és haragot fedeztem fel benne.

- Ne haragudj, nem gondolkodtam. - sütöttem le a szememet.

- Azt észre vettem. - válaszolt, majd felállt és kint az öltözőből.

Ügyes vagy Harry, ezt jól megcsináltad. Az eszem is elment már és átvette felettem az irányítást a vágy.