Meghoztam a következő részt!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket!
Köszönöm a feliratkozókat és a véleményeket!
Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry
Nem tudom mi ütött belém. Még sosem csináltam
ilyet. Mélyen megvetem az olyan embereket, akiket nem érdekelnek a másik fél
érzései és képesek elhalászni valaki más kedvesét és én most pont ezt tettem.
Azzá váltam, amit sosem kívántam volna senkinek sem. Gondolataim csak egyre
tovább folytak miközben Nicole ajkait csókoltam, amik nagy meglepetésemre néhány
másodperc tiltakozás után utat engedtek nekem és viszonozták a tettemet.
Hosszúra nyúlt a pillanat, majd döbbenten néztem farkas szemet ezzel a gyönyörű
nővel, aki előttem állt. Arca kipirult és a szeme a döbbenettől csillogott.
Mielőtt bármit mondhattam volna csak ennyit mondott " Most mennem
kell!", majd sarkon fordult és mire észbe kaptam Tiával már távoztak is
az étteremből. Elindultam felé, de mire odaértem az asztalukhoz hűlt helyét sem
találtam.
Átkoztam magam amiért ezt tettem vele, de
legbelül semmit sem bántam meg abból, amit az imént tettem. A csókja csodálatos
volt és bizseregve emlékeztette az ajkaimat és engem is, hogy ez valóban
megtörtént és éppen most szakítottam félbe egy pár kapcsolatot.
***
Nicole
Mikor Harry elvált az ajkaimtól, csak bámultam
őt és meg sem tudtam szólalni. Döbbenten néztem vele farka szemet és nem tudtam
mit mondhatnék neki. Mivel visszacsókoltam és felettébb élveztem a csókját nem állíthatom
neki, hogy én ezt nem akartam. Magamnak is hazudtam, hogy akaratom ellenére
támadt le. Eleinte így is volt, de ahogy megéreztem az ajkai puhaságát az
enyémen elvesztettem a fejem és szenvedélyesen csókoltam vissza. Tudtam, hogy
ezt ő is észrevette, hogy is ne tette volna. Mikor a döbbenetem és a
csalódottságom szűnni kezdett eljutott az agyamig, hogy csak a mosdóba jöttem.
Tiának már biztosan feltűnt, hogy ennyi ideig vagyok távol, így csak ennyit
mondtam neki és ott hagytam.
- Most mennem kell! - nyögtem ki és már meg is
fordultam a tengelyem körül és szinte futva mentem az asztalunkhoz, ahol Tia
értelmetlen tekintetével találtam szemben magam.
Meg is értem, hogy így néz, mert ha kívülről
láttam volna magam, biztosan hülyének néztem volna az illetőt, aki szinte
menekül a semmi elől. Az én esetemben ez a semmi Harry és az ajkai emléke
volt.
- Nic jól vagy? - kérdezett rá Tia, amikor a
táskámat felkapva húztam fel a székéből.
- Persze, csak mennyünk későre jár már. - mondtam
neki, de a tekintete gyanakvást tükrözött.
- Mi történt a mosdóban? - tette fel a legjobb
kérdést a legrosszabb időben.
- Semmi. - vágtam ki magam, majd felállt és
kifelé kezdtünk sétálni.
Megfordultam, de nem kellett volna, Harry éppen
akkor ért az asztalunkhoz és a teremben nyilván engem fürkészett a
tekintetével. Majd elfordultunk az utcán és elvesztettem a kilátásomat, hála
istennek.
Már csak a taxiban tudtam normális légzésre
kényszeríteni magamat és a testemet. Tia folyton engem nézett és tudtam, hogy a
vesémbe lát és érzi, hogy történt velem valami abban a röpke öt percben, míg nem
voltam vele. Arra vártam, mikor fogja feltenni nekem a jobbnál jobb kérdéseit,
amikre majd nem tudom a választ és kénytelen leszek, majd kimagyarázni előtte a
helyzetet.
A sejtésem beigazolódott, amint a taxi megállt és
mi kiszálltunk felém fordult és elkezdte a mondani valóját.
- Nicole látom rajtad, hogy történt valami. -
mondta felém fordulva és akaratom ellenére is könnyek gyűltek a szemembe, amit
nem szabad, hogy útjára engedjek.
- Nem történt semmi, csak fáradt vagyok, ennyi az
egész. - hazudtam a legjobb barátnőmnek és még saját magamnak is.
- Nem hiszek neked. Különben nem lennél zaklatott
és nem állnál a sírás határán. - mondta nekem a nyilvánvalót és éreztem, hogy
nem bírom sokáig.
- Tia, kérlek most nem tudok erről beszélni, értsd
meg. - mondtam és éreztem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon.
- Nic megijesztesz. Ugye senki nem bántott? -
nézett rám kérdőn és egyszerre aggodalmas tekintettel és láttam rajta, hogy a
gondolataimat próbálja kitalálni.
- Nem, ilyenről szó sincs. Egyszerűen, csak rosszul
érzem magam. - mondtam neki és most a beszélgetésünk alatt először igazam is
volt.
- Jó, látom nem akarod elmondani, de ha már
beszélnél róla hívj fel. - mondta, majd megölelt.
- Mindenképpen. - feleltem neki és
megkönnyebbültem, hogy nem firtatja tovább a dolgot.
Elindult a másik irányba és mikor én is
beindultam a hotel kapuján egyszer csak megfordult, rám nézett és azt mondta.
- Harry.
Félelmemben azonnal megfordultam, bár inkább a
lakásomba akartam felrohanni.
- Tessék? - néztem rá teljes ledöbbenéssel.
- Láttam, amit utánad megy. Csak most ugrott be. Ő
volt ugye? - nézett rám és egyszerűen láttam rajta, hogy ebből már nem vágom ki
magamat. A következő pillanatban a visszafojtott könnyek utat törtek maguknak
és végigfolyva az arcomon, elindultak a föld felé a megsemmisülésbe.
- Nicole? Bántott? - nézett rám és láttam, hogy
keresi rajtam a keze nyomát.
- Dehogy bántott. - mondtam neki, amitől rögtön
megnyugodott.
- Akkor? - nézett rám.
- Megcsókolt. - böktem ki végül a végzetes szót.
- Ennyi? - meredt rám felhúzva a szemöldökét.
- Mi az, hogy ennyi? Szerinted Liam mit fog,
ahhoz szólni, hogy megcsaltam? - csattantam fel és még jobban sírni kezdtem a
szívemet markoló fájdalomtól. Bár magam sem tudtam, hogy miért sírok. Az egyik
felem Liam és a köztünk lévő kapcsoltat miatt sírt, a másik viszont Harry és
az ajkai után sóvárgott. De vajon melyik kerekedik felül bennem?
- Túlreagálod a dolgot Nic. Egy csók még nem a
világ vége és egyáltalán nem megcsalás. Ha Liam ezek után elhagy, akkor
valószínűleg sosem érdemelt meg téged. - mondta nekem a barátnőm miközben
átölelt.
- Mit tegyek? - kérdeztem meg Tiától segítségre
várva.
- Én a helyedben nem mondanám el neki. Látom
mennyire rosszul érzed magad miatta és nem élnéd túl, ha esetleg elhagyna. -
segítettek barátnőm megnyugtató szavai.
- Képtelen vagyok neki elmondani. - sírtam a
szavakat.
- Menny fel. Nyugodj meg és aludj egyet. Holnap, pedig gyere le és megbeszéljük ezt rendesen. - mondta Tia, majd miután bekísért
a kapun elment.
***
Harry
Nem sokáig maradtam a gálán. Semmi kedvem nem
volt jó pofizni az ismeretlen sznob népséggel.
Haza vettem az iránt és már a kádban egy jó forró
fürdő közben tértem ismét magamhoz.
Tudom, hogy nagy hülyeséget csináltam. Nicole biztosan teljesen kiborult a barátja és a kapcsolatuk ez utáni helyzete miatt.
Bár nem teljesen voltam abban biztos, hogy egyáltalán elmondja, majd a
történteket. A legkevésbé azt tartottam kézenfekvőnek, hogy ott hagyja a
barátját és engem választ, hisz még nem is ismer, egy csók kevés ahhoz, hogy
kiismerjünk és megszeressünk valakit, de a lelkem mélyén imádkoztam ezért az
opcióért. Nem értettem magamat. Nem voltam sosem az a típus, aki egy csók után
álmodozik a nőről, akit megcsókolt. Most még is azt tettem és egyszerűen
képtelen voltam rávenni magamat és az agyamat, hogy ne Nicole-ra gondoljak.
Akarom őt.
Mikor kimásztam a kádból a hálómba mentem, egyből
az ágyon kötöttem ki. Aludni nem tudtam, csak folyton Nicole és a csókunk járt a
fejemben. Próbáltam másra gondolni, de a tudatom újra és újra felidézte az édes
emléket, bármennyire is küzdeni akartam ellene.
A bűntudatom is egyre csak növekedett bennem és
mikor már kínzó lett, felemeltem a telefonomat a kis éjjeli szekrényről és
megkeresve a kívánt nevet és számot, megnyomva a zöld gombot felhívtam azt.
***
Nicole
Mikor beléptem a lakásba újra úrrá lett rajtam a
zokogás, amikor megláttam a kis asztalon a Liammel közös képünket és az ajtó
mentén csúsztam le a földre és közben a szívem ezer darabra hasadt.
Utáltam magamat, amiért hagytam magam és Őt is, amiért ezt tette velem. Bármennyire is gyűlölni akartam őt, a csók még mindig
égette az ajkaimat. Néhány perc után összeszedtem magam és a fürdőbe mentem.
Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a vizet. Nem gondolkoztam. Legalább
is azt hittem, de egyszer csak Harry előttem volt és újra szenvedélyesen
hajolt az ajkaimra és én szenvedélyesen viszonoztam azt. Valamiért a szörnyű
emlék egyre inkább bizsergető és jóleső emlékké vállt a szívemben és azon
kaptam magam, hogy mosollyal az arcomon nyúlok az ajkaimhoz és az emlékbe
kapaszkodom. Mi történik velem? Kérdeztem magamtól, de választ nem nagyon
kaptam a kérdésemre.
Nem gondolkoztam tovább ezen örültem, hogy a
sírást végre abba tudtam hagyni.
Bementem a hálómba, bekapcsoltam a tv-t és csak
meredtem magam elé, fel nem fogva azt, hogy valójában mit is nézek. Egyszer csak
a telefonom zavart meg, ami Liam nevét írta ki a kijelzőre.
Képtelen voltam rá. Egyszerűen nem tudtam a ma
este után beszélni vele, ez nekem még túl korai volt. Bár nem tudom, hogy
lesz-e ennél könnyebb valaha a dolgom. A szívem bizonytalan dobogása azt adta
tudtomra, hogy sose lesz jobb vagy könnyebb egy ilyen helyzetben a dolgom. Vagy
felejtek vagy elmondom és akkor mindent tönkre teszek. A felejtés nekem
könnyebben megy, így erre esett a választásom, ám az emlék elfelejtése és
eltemetése valahova mélyre, ahonnan talán soha többet nem kerül felszínre, rémes
fájdalommal töltötte meg a szívemet.
Liam üzenetet hagyott nekem, aminek a
lehallgatása után teljes mértékben a felejtés volt az egyetlen ésszerű döntés. Harry tette nem hagytam, hogy rányomja a kapcsolatomra a bélyegét és rám se.
Ez meg sem történt. Liamre és a köztünk lévő szerelemre szabad csak
koncentrálnom.
Mikor a telefonom újra megcsörrent gondolkodás
nélkül felvettem és örömmel üdvözöltem a telefon másik végén a szerelmemet.
Mikor a hang egyáltalán nem az volt, akit vártam, a felismerés szinte villám
csapásként hatolt belém. Majd jött a tagadhatatlan bizonyíték.
- Szia Nicole, Harry vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése