15. fejezet - Róma!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!
Jó olvasást hozzá és kérnék véleményt is természetesen! :)

Köszönöm a két új feliratkozót! ♥

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hétfőn végre megtudtam, hogy miért is kellett bemennem segíteni. Nem éppen a segítségemre volt szükségük, mint utóbb kiderült. Azért hívtak be, hogy közöljék, engem választottak az Olaszországai munkára. Nagyon örültem neki, ez egy hatalmas lehetőség, főleg, hogy eléggé kezdő vagyok még. Ekkor tudatosult bennem, hogy Harry két hónap múlva elmegy, de viszont én is vele megyek egy teljes évre. Bele sem akartam gondolni, hogy mi lesz velem és Liammel. Emlékszem arra a beszélgetésre, mikor kiborult az út miatt és sírva könyörgött, hogy ne mennyek el. Akkor megígértem neki, hogy nem hagyom itt, de most minden megváltozott. Hiába bocsátottam meg neki, valahogy mégsem hittem neki teljesen. A bizalmamat elvesztette és nem tudom, hogy valaha képes leszek-e benne megbízni, úgy mint régen. Szeretném azt mondani, hogy ehhez Harrynek semmi köze, de szerintem nagyon is sok köze van hozzá, csak még magamnak sem vallottam be a dolgot.

Aztán jött az újabb sokk. Egy hétre Olaszországba megyünk, hogy megismerjenek az ottani Modánál. Vasárnap kora reggel indulunk. Eléggé izgatott lettem tőle. Főleg, hogy Liamnek mit mondok. Aztán mikor szerdán rá tudtam venni magam, hogy elmondjam neki, telefonom beszéltem vele. Azt mondtam, hogy egy eseményre kell elkísérnem Harryt. Nem akartam még közölni vele, hogy elhagyom őt egy évre. Van két hónapom, míg kitalálom, hogyan mondjam el.

Kedden délután beszéltem Tiával. Az első dolog, amit felhozott, az Liam volt. Csak nézett rám azokkal a nagy szemeivel, mikor elmeséltem a beszélgetésünket. Folyton azt hajtogatta nekem, hogy biztosan jól meggondoltam-e ezt. Meg, hogy tényleg elhiszem neki. Mondtam neki, hogy természetesen nem hiszem el neki száz százalékosan. Aztán szóba jött az olasz út és nagyon örült neki, hogy megkaptam. Harryről kérdezett utána, ami kissé kényelmetlen volt számomra. Hogyan is tudnám előre, hogyan fogjuk kibírni egy teljes évig, hogy csak munka kapcsolat legyen közöttünk. Sajnos Tia sokkal jobban tudta, hogy mit is érzek Harry iránt, mint saját magam. Hazudtam magamnak. Már csak az a kérdés, hogy ezt meddig fogom tudni csinálni.

Végül eljött a vasárnap hajnal és most itt álok a reptéren és arra várok, hogy induljunk. Harry még nincs itt. Lassan azt kezdem gondolni, hogy talán nem is jön el. Pár perc elteltével viszont feltűnik és a jelenlétében gyorsabban kezd verni a szívem.

- Szia. - köszönt nekem Harry, mikor mellém ért.

- Szia. - köszöntem neki vissza.

- Készen vagy? - nézett rám.

- Persze. - mondtam neki.

Pár perc elteltével be mondták, hogy az Olaszországba tartó gép utasai megkezdhetik a beszállást. Így leadtuk a csomagjainkat és a jegyeinkkel a kapuhoz sétáltunk. Egy mosolygós fiatal lány vette el a jegyeinket és jó utat kívánt, majd beléptünk az alagútba, ami a repülőhöz vezetett.

Mikor már a helyünkön ültünk a kezem egyre jobban remegni kezdett. Repültem már ezelőtt is, de valahogy képtelen voltam megszokni. Az ujjaim pattogtak a karfán, ezzel nyugtatva magam, de nem használt valami sokat.

- Nem bírod a repülést? - fordult felém Harry, mert minden bizonnyal észre vette az ideges mozdulataimat.

- Nem tartozik a kedvenc dolgaim közé. - vallottam be, Ő erre csak egy szívélyes mosollyal jutalmazott.

- Ne izgulj nem lesz semmi baj. Itt vagyok veled. - mondta nekem és éreztem, hogy az arcomat elönti a pír.

- Köszönöm. - mondtam neki elpirulva.

Ezek után nem beszéltünk sokat. A kapitány bemondta, hogy a gép indulásra kész. Ekkor, ha lehet még idegesebb lettem. Harry egyszer csak elkapta a doboló kezemet és a sajátjával össze kulcsolta. Az érintése szinte azonnal nyugtatni kezdett. Ránéztem és eltátogtam neki, egy köszönöm-öt. Ő csak bólintott, majd elfordult és az ülésének a hát támláját kezdte vizsgálgatni. Én az ablakon néztem ki és figyeltem, ahogy a gép egyre magasabbra emelkedik, míg el nem érte a repülési magasságát. A biztonsági öv ikon eltűnt, ezzel jelezve, hogy már nem kell bekapcsolva lenni-e és szabadon mozoghatunk. Bár én nem hiszem, hogy túl sokat fogok mászkálni. Harry a kezemet még mindig fogta és nem tudom megmondani, hogy egyáltalán el akarja-e, majd ereszteni. A repülő út eléggé hosszú, így gondoltam alszom egy kicsit, ami furcsa módon hamar sikerült is. Harry hangja ébresztett fel.

- Nicole ébredj. Mindjárt landolunk. - suttogta nekem.

- Oké. - mondtam neki, majd bekapcsoltam az övemet.

Furcsa mód Harry megint megfogta a kezemet. Nem tűnt idegennek az érintése, pedig csak másodszorra fogta meg a kezemet. Nem akarom, hogy elengedje. Persze, mikor végre földet értünk kénytelen volt, mivel le kellett szállnunk.

Mikor a lábam végre szilárd talajt ért megkönnyebbülten lélegeztem ki a levegőt.

Elmentünk a csomagjainkért és elindultunk a taxikig, hogy elmehessünk a hotelbe, ahol lakni fogunk.

- Gyere Nicole. Ott van egy taxi. - mondta nekem Harry, majd gyorsabb tempóra kapcsolt. Én csak loholtam utána, mivel az ő lábai kétszer olyan hosszúnak bizonyultak az enyémnél.

Kinyitotta a taxi csomagtartóját és beletette a rengeteg csomagot, amit magunkkal cipeltünk.

Mikor beültünk nem hagyott nyugodni, hogy miért száll meg szállodában, ha egyszer itt lakik.

- Harry, miért szállodában szállsz meg. Van itt lakásod nem? - kérdeztem tőle.

- Igen van, de az Milánóban van. Mi pedig Rómában leszünk, így ki kell vennünk egy szobát. - mondta nekem.

- Várj nem úgy volt, hogy a Modához megyünk? - néztem rá mert semmit sem értettem már.

- De igen, csak oda szerdán megyünk, addig itt maradunk Rómában, mert holnap lesz egy gála, ahol meg kell jelennem. - válaszolta nekem.

- Értem.

- És te is velem jössz. - mondta hirtelen.

- Micsoda? - kérdeztem vissza.

- Velem kell jönnöd. - válaszolta nekem.

- Rendben. - helyeseltem, majd kinéztem az ablakon és csodáltam ezt a gyönyörű várost.

- Szép igaz. - szólalt meg pár perccel később Harry.

- Igen. - válaszoltam neki.

- Ha gondolod este elmehetünk és megmutatom neked a várost. - ajánlotta fel.

- Az remek lenne. - fordultam fel és rá mosolyogtam.

A hotelig a fennmaradt idő csendben telet. Egyikünk sem érzete úgy, hogy meg kéne szólalnia.

Mikor megérkeztünk a hotel elé Harry kivette a csomagjainkat a kocsiból és kifizette a taxisnak a fuvar árát. Majd bementünk a hotel előcsarnokába és bejelentkeztünk. Harry két egymás melletti lakosztályt vett ki nekünk. A legfelső emeletre kellett mennünk és volt egy olyan érzésem, hogy itt a luxus lakosztályok voltak. Nem tévedtem mikor bementem az enyémbe. Az egész lakosztály szinte egy tér volt, csak a fürdő volt elválasztva. Volt egy gyönyörű terasz is, ami mint kiderül Harryével közös volt és egy medence volt a végében. Még sosem láttam ehhez foghatót. Nem sokáig nézelődtem, mert ki kellett pakolnom a ruháimat, így vissza mentem.

***

Harry

Csak néztem Nicolet, ahogy a teraszon áll és a tájat csodálja. Innen a Diadalívet is lehetett látni és kétség kívül gyönyörű volt, de én csak a lányt tudtam nézni, aki előttem állt. Gyönyörű volt, mint mindig. Lassan sétált el a medencéig és lehajolt, hogy a kezével végig húzza a víz felszínét. Nem tudtam megállni egyszerűen, csak bámultam őt. A látvánnyal nem lehetett betelni. Az örökké valóságig tudtam volna nézni a tökéletes alakját és a formás ajkait, amit nem tudtam kiverni a fejemből. A csókja mámorító volt számomra és rengetegszer kellett rászólnom magamra, hogy ne akarjam őt újra meg újra megcsókolni. Ma a repülőn azt sem tudtam mit csinálok, mikor megfogtam a kezét. Bár tisztán érezhető volt, hogy megnyugodott az érintésem által. Mikor bement a szobájába csalódott voltam. Eltűnt a látó teremből és nem tudtam őt tovább csodálni.

Este hat fele úgy döntöttem átmegyek hozzá, mivel megígértem neki, hogy megmutatom neki a várost. Az Colosseumhoz fogom őt elvinni és a kedvenc kávézómba, ami a tövében fekszik..

Az ajtaja előtt álltam és nem tudtam magam rávenni, hogy kopogjak. Majd nagy nehezen felemeltem a kezem és mire észbe kaptam, a kezem már kettőt ütött az ajtón. Hallottam halk lépteit az ajtón túlról, majd kitárult előttem.

- Szia. Ha van kedved elmehetnék, akkor várost nézni. - mondtam neki.

- Persze, de gyere be, mert át kéne öltöznöm. - válaszolta nekem egy mosoly kíséretében, míg beljebb mentem.

El is tűnt a fürdőben. Pár perc múlva jött ki, egy egyszerű fehér toppot viselt, farmer short-tal, ami igen csak rövid volt. Elképesztően nézett ki. A szám külön életet élt az agyamtól, amikor megszólaltam.

- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm. - mondta elpirulva, mire belül leordítottam magam, hogy lehetek ekkora hülye.

Egy taxiban ültünk, ami elvitt a Colosseumhoz, mert igen csak kilométerekre voltunk tőle. Mikor oda értünk Nicole ámulva nézett fel a hatalmas amfiteátrumra. Szemei csillogtak és ha lehet még gyönyörűbb volt.

- Be szeretnél menni? - kérdeztem tőle egy féloldalas mosollyal.

- Igen. - válaszolta nekem egy kisebb mosollyal.

Felmentünk a kilátóba és a tájban gyönyörködtünk. Nicole eléggé furcsán nézett ki.

- Jól vagy? - kérdeztem meg tőle.

- Igen. - dadogta nekem.

- Biztos?

- Kissé tér iszonyom van a nyílt tereken. - vallotta be nekem.

- Miért nem mondtad korábban? - kérdeztem.

- Mert kíváncsi voltam erre, meg nem akartam elrontani az estédet. - válaszolta nekem félénken.

- Nicole én sokszor voltam már itt fent. - néztem a szemébe, mikor felé fordultam.

- Semmi baj Harry kibírom, hiszen ez gyönyörű. - mosolyodott el.

- Igen az. - néztem rá és kényszerítettem magam, hogy ne mennyek közelebb.

Nem hagytam őt sokáig nézelődni, mert láttam rajta, hogy egyre rosszabbul viseli a magasságot, így lementünk és a kávézóhoz sétáltunk, ami nem messze volt.

- Kérsz valami? - kérdeztem meg tőle.

- Egy Coffee Latte-t kérnék. - válaszolt nekem.

- Rendben. - válaszoltam miközben intettem a pincérnek, hogy jöjjön az asztalunkhoz.

- Sikerült dönteni? - kérdezte a pincér.

- Igen én egy cappucinot kérnék, a hölgy pedig egy coffee latte-t. - adtam le a rendelésünket.

A pincér nem sokkal később ki is hozta a rendelésünket. Nicolet figyeltem, amint bele kortyol az italába. Minden bizonnyal ízlett neki.

- Harry, ez nagyon finom. - nézett fel rám.

- Igen ez a kedvenc kávézóm Rómában.

- Gyönyörű ez a hely. - nézett körbe.

Kezdtem elveszni ennek a csodálatos lánynak az ámult tekintetében, amivel folyton nézelődött. Minden egyes centimétert az emlékezetébe vésett, amint lassan körbe fordult, hogy az egész kávézót megcsodálhassa. Mikor végeztünk még sétáltunk egy kicsit. Nem sokat beszélgettünk, mert már így is alig bírtam magammal. Itt sétálgatok vele az egyik legromantikusabb városban, mikor titkon vágyon ez iránt a nő iránt. Nem vagyok normális, az már biztos.

A szobája előtt álltunk, mikor felém fordult.

- Jó éjt Harry. - köszönt el.

- Jó éjt. - búcsúztam én is, majd közelebb léptem hozzá, de mikor feleszméltem, ha így folytatom ebből csók lesz, gyorsan elmentem mellette.

A lakásba lépve az ajtónak támaszkodva szitkozódtam, hogy miért nem csókoltam meg? Ennyire még sosem vágytam egy nő csókjára sem.

***

Nicole

Mikor beértem az ajtón lecsúszva, a hajamba túrtam és azon töprengtem, hogy miért nem csókoltam meg? A válasz nem váratott magára sokat és egyértelmű is volt. Liam.